|A Herceg Szeretője|

Tizenkettedik

Én mondtam a hercegnek, hogy nem szeretnék elmenni erre a különleges ebédre, amire Rosella hercegnő és a királyok is hivatva vannak. Hiszen nekem semmi keresni valóm egy ilyen elitt ebéden. Mégis amikor Edward parancsára egy francia fodrász sétált be a szobámba, akkor jöttem rá arra, hogy erre az ebédre énis hivatott vagyok. A tükör elött ültem. Meg sem mertem mozdúlni. Mateo mindenféle fésűt, hajgumit ollókat és hajvasalókat tett ki az asztalomra, hogy valamit kezdjen a hajammal. Nekem ez a sürgés - forgás elég volt ahoz, hogy megijedjek tőle.

- Edward - suttogtam a hercegre nézve, aki a bársony kanapén ülve olvasott egy régi könyvet. Csak egy pillanatra nézett fel rám, a tekintetünk pedig találkozott. Halvány mosolyra húzta a száját és lassan bólintott.

- Varázsolj neki valami gyönyörű szépet Mateo! - tette le a könyvet a kanapéra, én pedig mérgesen néztem rá.

- Már tudom is őfelsége, Edward herceg! - hajolt meg a fodrász. - Egy frufru vágás, és ő lesz a leggyönyörűbb az ebéden. Talán a tépet fazon remekűl is állna a hölgynek! - vette a kezébe az ollót, én pedig nyeltem egyett.

- Egy óra múlva vissza jövök! - gombolta be az öltönyét a herceg. - De köszönés nélkűl nem tudom itt hagyni a kedvesemet - sétált felém, Mateo pedig meghajolt és hátat fordított nekünk. - Gyönyörű leszel! - emelte meg Edward az államat, majd finom csókot nyomott az ajkaimra.

- És te a bordó öltönyödet veszed majd fel? - húztam össze a szememet, miközben visszaemlékeztem Rosella hercegnő kedvenc színére.

- Nekem olyanom nincsen! - húzta ki magát, majd kisétált, Mateo pedig mögém állt.

- Szerencsésnek mondhatja magát a kisasszony - tette hátra a hosszú hajamat. Ekkor lesütöttem a szememet és zavartan elpirúltam.

- Az is vagyok Mateo. Az vagyok - suttogtam, majd felsóhajtottam. - Kezdjük!

- Ahogy szeretné, kedves! - vette a kezébe az ollót, a francia fodrász pedig valami eszméletlen dolgokat varázsolt a hajammal. Elöszőr lassan átfésűlte, és egyenesre kivasalta. Ezután a végét egyenesre vágta, ami így is a hátam közepéig ért. Azt mondta, hogy természetesen szép arany szőke hajam van, ezért ő nem szeretné befesteni. Egyébként én sem engedtem volna. A frufru vágásnál kicsit féltem, hiszen nekem még soha sem volt frufrum. De a végére, amikor tükörbe néztem, alig ismertem magamra. Mármint a hajam egy kicsit rövidebb lett, a frufrum pedig szépen keretezte az arcomat. Oldalt egy centiméterrel hoszabbra hagyta, de az egész tépett volt, és azt hiszem, hogy tökéletesen kiemelte az arcformámat. Ezután pedig készített nekem egy visszafogott, de mégis szép sminket. A szemhéjamra arany színű port kent, arra húzott egy vékonyka tusvonalat. Az arcomra pedig csak bronzosítót tett, a számat pedig halvány rózsaszín rúzzsal kihúzta. Amikor az utolsó simításokat végezte, tudtam azt, hogy már magamra sem ismerek. Nem azt a nőt láttam a tükörben, akit egy órával ezelött. Sokkal szebb és kifinomúltabb lett a sugárzásom. Mintha, ez lenne az én igazi énem. - Végeztem! Mmá! - csókot nyomott az ujjára, a hajamat pedig előre tette, és megigazította a frufrumat. - Hát kisasszony! - tette a szívére a kezét. - Maga káprázatos lett! Egyszerűen gyönyőrű! A herceg a lába elött fog heverni! - pakolta össze a cuccait, betette a táskájába, és a bajúszát megpödőrve intett nekem.

- Köszönöm Mateo - intettem, majd ismételten a tükörbe néztem, és lassan megráztam a fejem. Elképesztő, hogy egy kis smink és egy olló mire képes.

- Mateo igazán kitett magáért - szólalt meg Edward, majd vele szembe fordúltam, és felálltam. Egy fehér elegáns ing volt rajta, arra pedig felvett egy világoskék öltönyt. A haját hátra lakkozta, a karórája pedig ott csillogott a csuklóján. Lassan meghajoltam elötte, de váratlan dolog történt. Megállt elöttem, majd egy térdre ereszkedett, megfogta a kezemet, és gyenge puszit myomott a kézfejemre. Úgy tudom, hogy ez a legnagyobb tisztelet kimutatása a kedvesünk iránt. - Gyönyörű vagy - állt fel, majd megfogta a kezemet, és a szobánkba sétáltunk a relytett folyosón keresztűl. - Van egy ajándékom a számodra - lassan becsukta az ajtót, majd a kanapéhoz sétált, és a kezembe adott egy szürke dobozt. Mosolyogva elvettem tőle, és kikötöttem a masniját.