|A Herceg Szeretője|

Tizennegyedik

- Miért van az, hogy nekem is részt kell venni, ezen a különleges tea partin? - a herceg felén feküdtem, rózsaszín szatén hállóing takarta el a testemet, a párnáját az arcomhoz nyomtam, a hajam pedig szétterűlt a párnán.

A tükör elött állt, és felém fordúlt. Az arcára hihetetlenűl gyönyörű mosoly ült ki. Mintha a világ összes szeretetével rám nézett volna.

- Mert hivatalosan is a párom vagy - húzta össze a szemét, én pedig a párnáját simogattam.

- Hivatalosan is? Mit foglal magába az, hogy hivatalosan is? - kérdeztem vissza, mire felém sétált, leült az ágy szélére, és megtámaszkodott melettem.

- Azt jelenti, hogy elvarázsoltad az uralkodó fiának a szívét! - tette fel a mutatóujját.

- Nocsak, tehát beismered? - mosolyogtam, miközben a tenyere a combomra tapadt, az ujjait pedig követte az ajka és a nyelve érintése. Az ujjai a csipkés bugyim alá férkőztek, majd a szemembe nézett.

- De mostmár tudom, hogy milyen egy szerelmes férfi. Tudom, hogy milyen amikor bírtoklom azt, ami az enyém. Csak az enyém - bólintott lassan, mire ravasz mosolyra húztam a számat.

- Kíváncsi lennék, hogy mit szólnál ahoz, hogy ha egy másik férfi érintene meg engem - néztem a rabúlejtően smaragd zöld szemébe. Úgy nézett rám, mintha soha sem számított volna ilyen jellegű kérdésre.

- Mit csinálnék? - kérdezett vissza lassan, a hállóingem pántját pedig letolta a vállamról, majd a nyakamhoz hajolt. - Először levágatnám a kezét, majd megöletném az udvarlódat, utána pedig te következnél.

- Engem is megöletnél? - kérdeztem rettegve.

- Nem! Akkor magamat is megkellene ölnöm, mert nem tudok nélküled élni - mondta ki, én pedig sokadszorra is elpirúltam. Mi lett belőlünk te jó ég? - Vissza térve, ha megcsalnál engem, akkor vissza venném azt ami az enyém. Addig dugnálak, amíg újra ránem jösz arra, hogy én vagyok csak az a férfi aki hozzád érhet - mondta el nekem a tervét.

- Ez azért kegyetlen felség - fordúltam felé.

- Nem kegyetlen. Nekem van egy, bírtoklási vágyam. Ami az enyém, az nem lehet másé. Se holnap, se máskor - hajolt a számhoz, én pedig boldogan karoltam át a tarkóját.

- Nagyon szeretlek. Én gyönyörű hercegem - simítottam meg az alsó ajkát óvatosan. A szeme szinte csillogott a szerelemtől, amit irántam táplált.

- Gondoltad volna ezt? - nézett a szemembe. - Amikor legelőször találkoztunk - suttogta hallkan.

- Azt, hogy szerelem lesz belőlünk? - mosolyodtam el és a plafon felé pillantottam. - Egyáltalán nem. Mármint az elején kegyetlen és öntelt voltál. Tudtam, hogy azért mert uralkodó vagy. Mert királyi családból származól - suttogtam, ő pedig figyelmesen hallgatott engem. - Eleve gondoltam, hogy ti hercegek sokban különböztök nálunk egyszerű hétköznapi emberektől - simogattam a haját.

- Hogy különbözünk e? - húzta össze a szemét, a szeme alatt pedig nevetőráncok futottak össze. - Hát rangsorban biztos - hajolt el tőlem, hogy a szemembe tudjon nézni. - De egyébként mi is tudunk úgy viselkedni mint az átlagos emberek. Csak ránk nem jellemző - rázta meg a fejét.

- És csak az miatt mert királyi családból származtok? - mosolyogtam.

- Részben igen. De minket a kezdetektől fogva másképp neveltek. Többet tanultunk, nyelveket és történelmet. Sportoltunk és rengeteg olyan dolgot tanultunk, amire nemis igazán lesz szükségünk - fejezte be, én pedig összehúztam a szememet.