Az életem legmeghatározóbb része az volt, amikor munkát kaptam a palota falai közt.
A kezdetekben szobalányként dolgoztam. Szobákat takarítottam és mostam. Így közel kerültem az uralkodó családhoz. De Edward herceget még soha nem láttam. Ő az ország...
A szőrme kabátomba bújtattam a testemet, miközben az erkélyen ácsorogtam. Halvány mosollyal az arcomon néztem azt, ahogy Edward a testvérével hogolyózik. Minden pillanatban mosolyogni láttam őket, és tudtam azt, hogy tiszta szívből szeretik egymást. A fehér Hóbagoly a szökőkút tetején ücsörgött, és őket nézte. Ebben a hófehér varázslatos tájban, kifejezetten szép volt és illet hozzá. A kezemet a hasamra szorítottam a szememet pedig lehunytam. Ma reggel erős fájásokra ébredtem, de ez enyhűlt, amikor Edward engedett nekem meleg vizet a kádba. Beleültem, Edward pedig ott volt melettem, vigyázott rám, és a kezemet fogta. Egy pillanatig azt hittük, hogy szülni fogok, aminek December első hete óta itt lenne az ideje, de azok a fájások még nem azok voltak. Mégis izgatottan várom a pillanatot, hogy végre világra hozhassam Sofia - t. Amikor balra pillantottam, a gyönyörű baba sarokban gyönyörködtem. Amióta megtudtuk azt, hogy lányunk fog születni, mindent elkövettünk azért, hogy a lehető legszebb, legszínesebb világot teremtsünk neki. Rózsaszín függöny keretezte a pici ágyát, abban volt egy selyem rózsaszín párnácska és hófehér takaró. Az ágyhoz rögzített függönyt egy sárga csillaghoz rögzítettük ami egyébként este világít. Minden tőlünk telhetőt megtettünk. A fürdőszobában kialakítottunk egy pelenkázó sarkot, és egy kisebb gardróbot az enyém mellé. El sem hittem azt, hogy léteznek ilyen aranyos és gyönyörű kislány baba ruhák. Mivel a herceg kislánya, ezért sokkal több odafigyelést szenteltek felénk. A szobát már rég előkészítették nekünk, és azt a ruhát is kiválasztottuk, amiben szeretnénk látni Sofia - t, miután megszületett. Tehát ez a kilenc hónap nagyon izgalmasan telt. Tavasz elején megfogant, és December második hetében talán ki is jön a pici. Mivel ezt ő akarta, szerintem ez nem is volt kérdés. Nem akart tovább anya pocakjában lenni.
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
- Edward! - tettem a szám elé a kezem, hevesen dobogó szívvel. - Edward! - kiabáltam, miközben az ágyon ültem. A fürdőszoba ajtaja kicsapódott, én pedig erős fájdalmakat érezve, mutattam a magzatvízre. - Most!
- Most?! - dobta le a törülközőt a padlóra. - Rendben Sziren! Csak ügyesen! Csak ügyesen! - hozám futott, én pedig izzadt homlokkal kifújtam magam.
- Edward, nagyon fáj - összeszorítottam a számat, miközben hallotam, hogy Edward az orvosunknak telefonál, aki valószínűleg felébredt. Este tíz óra volt.
- Nem lesz baj! Minden rendben lesz, érted? - segített kisétálni a szobából, majd a nővér futott felénk egy tolószékkel. Edward segített nekem, én pedig beleültem.
- Mióta vannak fájások? Milyen hosszúak? - tolt engem a szülészeti szoba felé, a palota túlsó végére, én pedig izzadt homlommal egymás után kifújtam a levegőket.
- Reggel óta. Voltak, hogy rövibbek, de most éjszaka hosszabbak - válaszolta helyettem Edward.
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
