|A Herceg Szeretője|

Tizenhetedik

A herceggel akkor találtuk meg a leki békét, amikor a hercegnő és Fülöp király is haza utazott. Ez az információ hírtelen jött, de mi ketten annyira örültünk neki, hogy örömünkben sírtunk. Természetesen nem szó szerint, de hatalmas kő esett le a szívemről, amikor megtudtam azt, hogy a hercegnő már nem fogja keseríteni a napjaimat. Ezért minden erőmmel a hercegre és a születendő babánkra koncentráltam. Másra nemis igazán vágytam. Négy héttel később, a pocakom már kezdett enyhén domború alakot felvenni, Edward pedig minden éjszaka ( tényleg minden éjszaka ) úgy aludt el, hogy a feje a szívem felett a tenyere pedig a hasamon pihent. Órákig maradt ebben a pózban, csak akkor távolodott el tőlem, amikor álmában fordúlt egyett. Az esetek többségében pedig nem tudtam magamról lemosni azt a mosolyt, ami a szerelem miatt bújkált az arcomon.

De amikor ma délelött a kezével letakarta a szememet, és a lakosztályunk felé vezetett a folyosón, már akkor tudtam azt, hogy itt most meglepi lesz. Annyira izgatott voltam, hogy nehezen tudtam ellenálni annak, hogy ne vegyem el a kezét a szeme elől. Minden lépéssel egyre közelebb voltam ahoz a csodálatos dologhoz, ami valószínűleg nagyon fog tetszeni nekem.

- Megérkeztünk ugye? - óvatosan tapogattam ki az ajtó felületét, Edward pedig lenyomta a kilincset, és beléptünk a szobánkba. Nem láttam semmit, de ismertem annyira a szobánkat, hogy tudjam azt, hogy az ablak felé sétálunk egyenesen, de pár lépés után megálltunk, és balra fordított engem.

- Rendben, várj egy kicsit - súgta a fülembe, majd egy kis idő után, a kezét levette a szememről, én pedig kinyitottam a szemem, és a szám elé tettem a kezem. Amint megpillantottam azt, hogy mi volt elöttem, azonnal beleszerettem. Kétség sem fért ahoz, hogy ez a látvány volt a világ legaranyosabb dolga. Próbáltam mindent alaposan megnézni, de nem egy lakosztályban, hanem egy baba világban éreztem magam. Minden annyira extra aranyos volt, hogy a szívemet elöntötte a melegség.

Hófehér puha szőnyeg díszítette a babasarkot, a szőnyegen szürke színű plüss elefánt és cica hevert, az melett a pedig egy fehér pici baba bölcső díszelgett, a bölcső felett pedig, citromsárga csillagok lógtak, a mennyezetre rögzített madzagról. A bölcső tetejéhez, apró függönyt is rögzítettek, amit tetszés szerint lehet elhúzni, így ha a pici baba alszik, akkor nem zavarhatja őt senki. Az álomszép baba bölcsőn kívűl, szürke pici szekrény sorakozott a fal melett. A szekrényen volt egy apró lámpa. - Megengeded nekem? - Edward herceg megfogta a kezemet, majd a bölcső mögé sétáltunk, és együtt felkapcsoltuk a kislámpát, de az eredmény mesébe illő volt. A lámpa fénye, ábrákat vetített rá a falra, ami ezesetben nyuszi, kutyus és cica volt. A szám elé tettem a kezem, és életemben most először simítottam meg azt a bölcsőt, ahol a babánk aludni fog.

- Gyönyörű pici világot készítettél neki - mosolyogva néztem végig a baba sarkon, és felsóhajtottam. - Egy hónap, és végre megtudjuk azt, hogy kisfiú, vagy kislány lesz e - megfogtam Edward kezét, és a hasamra tettem.

- Lehet, hogy ikrek lesznek - lehajolt hozzám, és puszit nyomott az arcomra. - Gondolj bele, hogy milyen gyönyörűek lennének. Két kis csillogó szemű baba - suttogta, az arcát pedig az arcomhoz nyomta.

- Az ikrek ritkák - húztam el a számat, majd vele szembe fordúltam. Átkaroltam a tarkóját, és megigazítottam a fekete elegáns öltönyét. - Köszönöm neked. Köszönöm azt, hogy megteremtetted őt. Azt, hogy anya lehetek - simogattam az arcát, és hátra simítottam a barna haja pár kusza tincseit.

- Ha valakivel átélhetem azt, hogy gyermekem születik, akkor ez csak te lehetsz - egy térde ereszkedett, a kezemért nyúlt, és puszit lehelt a kézfejemre. Elpirúltam, a másik kezemmel pedig a hasamat simítottam, de ekkor egy ponton megállt a kezem.

- Úristen, Edward! - megfogtam a herceg kezét, és arra az apró pontra tettem, ahol megmozdúlt valami. - Biztos vagyok benne, hogy éreztem valami apró mozdulatot! - a csillogó szemébe néztem, miközben a tekintete a könnyektől csillogott.

- Ezt énis érzem. Érzem őt - suttogta, majd az arcát a hasamhoz nyomta, a karjával pedig átkarolt engem. - Mindennap és mindenhéten, egyre erősebb és nagyobb leszel - lehunyt szemmel suttogta ki a szavakat, én pedig az arcában gyönyörködtem. Mégis, hogy lehet ilyen szép arca a hercegnek? Mégis, hogy lehet ilyen hosszú, dús szempillái? Kétség sem fér ahoz, hogy gyönyörű férfi.

- Ajh istenem! Edward, annyira szeretem a picit! - legközelebb az ágy közepén feküdtünk, a kezünk pedig beterítette a magzatot. Tudtam azt, hogy a négy hetes angyalkánk érezz minket. Tudtam, ez miatt pedig boldog voltam.

- Az egész életemet neki fogom szentelni - suttogta, miközben a szemembe nézett. - Nektek. Elnézést - javította ki magát, majd felsóhajtott. - Tudunk még várni pár hetet? A második ultra hangig?

- Úgy tudom, hogy ha ő is közreműködik, akkor talán már a tizenhatodik hétben megtudjuk azt, hogy kisfiú, vagy lány e - a plafon felé pillantottam, miközben kimondtam a szavakat.

- Az még nagyon sok idő! Nem fogom tudni kibírni! - összeszorította a szemét, és megrázta a fejét. - Szinte kinzó ez a kíváncsiság - a tenyerét jobban szorította a hasamra, és mintha átlátna rajta, úgy nézte a pici domború vonalat, ami a szerelmünket jelképezi.

- Annyira boldog vagyok ez miatt. Az miatt, hogy így kezeled. Az uralkodónak igaza volt. Felnőttél - suttogtam, és oldalra feküdtem, a fejemet pedig a tenyeremre támasztottam. - Te leszel a világ legjobb apukája.

- Mindent megszeretnék neki adni. Szeretetett, és odafigyelést. Bármit, csak érezze azt, hogy tiszta szívből szeretem őt - még mindig a pocakomat simogatta, én pedig a szemöldökömet ráncoltam, a torkom pedig elkezdett kaparni. - Minden rendben? - tette az arcomra a kezét.

- Nemigazán - motyogtam, majd a szám elé tettem a kezem.

- A reggeli rosszúlétek, csak egy kicsit megkésve! - nézett az órájára, majd besietett velem a fürdőszobába, és hátra fogta a hajamat, miközben minimális mennyiséget hánytam. - Emlékszel, ő megüzente nekünk azt, hogy egyre rosszabb lesz! - puszit nyomott a tarkómra, én pedig remegve megköszörűltem a torkomat.

- Egy fokkal jobb. Inkább, minthogy az éjszaka jöjjön rám - suttogtam, miközben erőlködtem, hogy több is kijöjjön belőlem, de már nem sikerűlt.

- Tessék - leguggolt elém, és egy fehér törülközőt nyújtott nekem. Azt már megszoktam, hogy a herceg lakosztályában három féle szín található. A vörös, az arany, és a fehér.

- Köszönöm - vettem el, és szaggatottan felsóhajtottam. - Jól vagyok - fújtam ki magam, miközben lehúztam a vécét.

Este, kiskifli, és nagykifli pózban feküdtünk. Csak egy rövid hállóing választotta el a testünket egymástól, de a hállóingem, így is szépen felcsúszott a fenekemről a derekam felé, amit a herceg kis is használt. Puszit nyomott a fenekemre, miközben védelmezően ölelt engem.

Tudtam azt, hogy minden a legnagyobb rendben van köztünk. A világ leggyönyörűbb baba szobácskájával vártuk a picink érkezését, akiről hamarosan megtudhatjuk azt, hogy kislány, vagy fiú lesz e.

Úgy éreztem, hogy az életem olyan vizekre sodródott, ami a legjobb dolog, ami eddig történhetett velem. A lelki békén is helyre állt, amikor a hercegnő távozott az országból. Ezzel pedig távolabb kerűlt tőlünk a baj. De ez melett pedig nemis vettük észre, azt a dolgot, hogy ezzel egy másik veszély is fenyegetett minket.

Másnap vihar vette kezdetét a palota körűl, szürke barátságtalan felhők húzódtak az égre, a szél önuralomra talált, a fákat pedig kedvére fújta, miközben váratlanúl a hatalmas vaskapu bevágódott, és egy hosszú fekete limuzin hajtott be rajta. Edward végig nézte, de nemis ismertem rá. Mintha szellemet látott volna, úgy nézte a fekete limuzint, én pedig kérdőn pillantottam felé, de ekkor már az apja nevét üvőltötte, és kirontott a szobánkból.