|A Herceg Szeretője|

Tizenötödik

Ma a herceg egész nap távol volt tőlem, mert az uralkodókkal ment el vadászni. Nekem világosan elmondta azt, hogy nem kíván velük tartani, de reggel mégis arra kelltem fel, hogy üres melettem az ágy. Gondolom Edward herceg nem mondhat ellent az apjának.

Ezért én úgy gondoltam, hogy a mai napomat hasznosan töltöm. Első sorban lehúztam az ágyat, és kicseréltem egy sötétkék bársony takaróra, és hófehér díszpárnákra. A herceg úgyis szereti a sötétkék árnyalatot. Ezután levittem a mosókonyhába és elis indítottam. A hat darab mosógép közűl a legutolsóba tettem, hiszen én mindig abban szoktam mosni. Amíg a gép mosta az ágyneműket, arra gondoltam, hogy a lakosztályunk elötti kicsi pálmafát, beviszem, és a hatalmas ablak - ajtó mellé teszem ami az erkélyre nyílik. Mindig meseszépnek tartottam a függöny helyett díszelgő, padlóig érő vörös bársony anyagot, amit aranyozott színek díszítettek. Az egész szobát átjárta a levegő, miközben a fürdőszoba ajtót is kinyitottam, és amit tudtam, ott is takarítottam. Ha ezt a herceg tudná, akkor biztos, hogy leállítana engem. De valamiért nem tudom azt végig nézni, hogy más teszi rendbe azt az ágyat ahol mi szexelünk.

Fél óra alatt végeztem az eleve tiszta fürdőszobával, de annyira szerettem ezt a világos, tágas és elökelö márvány helyiséget, hogy órákat tudnék itt bent tőlteni.

És a takarítás után jött az, hogy elterűltem az ágyon, és a magas mennyezetet néztem.

A gondolataim mégis teljesen idegen vizeken sodródtak. Két hete van itt Fülöp király, és a lánya Rosella hercegnő, de azóta én nyugtalan vagyok. Nem tudom, hogy a hormonok, vagy a félelem miatt.

Azt tudom, hogy a hercegnő és én, nem szeretjük egymást. Sőt! Mintha ősi ellenségek lettünk volna. Ki érti ezt?

Délelött történt az, hogy egyszerűen kicsábított engem a tavaszias, napsütötte kellemes idő. Ezért felvettem egy púder színű selyem blúzt, egy sötétkék ceruzaszoknyával, és egy topánkával, majd kisétáltam a virágoskerthez.

De a mosoly akkor fagyott le az arcomról, amikor megpillantottam a hercegnőt felém sétálni. Mivel Edward nem volt melettem, így minden bátorságom elszállt. Ez a nő gyönyörű. Vagyis, a gyönyörűbbél is szebb. Tényleg így néz ki egy hercegnő? Csupa kifinomúltság, nagy szemek és telt ajkak?

- Szép napunk van, jól mondom? - állt meg velem szemben, és felvont szemöldökkel nézett végig rajtam. Mintha az egyszerű ruhámat elemezné. Igaz az, hogy nem tündöklök annyira mint ő, de nemis szeretnék.

- Valóban így van - fordúltam oldalra, és megérintettem az egyik rózsabokor, rózsájának az egyik szirmát.

- Sokat gondolkozok azon, hogy vajon miért van az, hogy egy egyszerű szobalány áll az utamba - lépett közelebb és a szemembe nézett. Összehúztam a szemem, és beharaptam a számat.

- Egy ember akkor áll valakinek az útjában, ha az illetőnek van valami esélye. De a hercegnőnek nincsen esélye a hercegnél - ráztam meg a fejemet, és hátat is fordítottam neki, de Szörnyella nem engedett engem elsétálni.

- Maga mégis, hogy merészel velem így beszélni? - pillantott az ég felé. - Magának kötelező megadnia a tiszteletet!

- Ha a hercegnő nem adja meg nekem a tiszteletet, akkor én sem fogom megadni - ráztam meg a fejem egyszerűen. - Örűltem hercegnő!

- Hiába gondolja azt, hogy a herceg örökké a magáé lesz! Amint megunja magát, elfogja dobni, akár egy olcsó rongyot! - szólt utánam. - A maguk kapcsolata nem több puszta fellángolásnál - mondta ki, ez pedig elég volt nekem ahoz, hogy teljesen megsértsem ezt a nőt.