|A Herceg Szeretője|

Huszonkettedik

Alig vártam azt, hogy a herceg megérkezzen. Minden percben a szobában járkáltam, az ujjaimat a hasamra szorítottam. Nem haragudtam rá. Egyáltalán nem. Mert nekem nincsen közöm az ő múltjához. Én akkor még nemis léteztem a számára. Elfogadtam azt, hogy számtalan nővel volt már dolga elöttem. Egy ilyen világot élünk. De tudni akartam azt, hogy miért nem beszélt nekem Rose - ról. Amint nyílt az ajtó, letettem az egyik rózsaszín baba játékot a kislámpa mellé, és a hercegre pillantottam, aki fáradtan vette le az öltönyét, és végig gombolta az ingjét. Szinte lassított felvételben láttam azt, ahogy lassan felfedi elöttem a szép hasát, és a halvány kockáit. A nyakkendőt is ledobta az ágyra, majd hozzám sétált. Gyengéden megemelte az államat, és az arcomat nézte.

- Hogy telt a napod? - a tenyerét a hasamra simította, majd kettő térdre ereszkedett elöttem, a pólómat feltűrte, és gyengéd puszikat nyomott a hasamra. Ettől a gyengédségtől mindig elgyengülök, ezért a vállánál tartottam meg magam, miközben az alhasam vonalát is puszikkal hintette be. Nem egy puszit adott. Nemis egy helyre. Hanem mindenhova.

- Tanultam egy kis történelmet - mondtam gúnnyal a hangomban, a puszijait még mindig nem hagyta abba.

- Annyira hiányoztatok. De annyira - velem szemben állt, majd megemelt engem, a számhoz érintette a hüvelykujját, és lehunyt szemmel megcsókolt. Kifújtam magam, és szorosan karoltam át a tarkóját, minnél közelebb húztam őt magamhoz. Az ingjét letoltam róla, ami a paldóra esett. A hátát, és a lapockáját is végig simítottam csók közben. Edward csókja olyan érzéseket hozz ki a testemből, a nyelve érintése is kitudja belőlem hozni azt, hogy az egész testem tüzeljen. A kezemet közénk vittem, levittem a mellén, az ujjaim tüzesen érintették a hasát, majd nadrágon keresztűl megmarkoltam a férfiasságát, ő pedig a számba nyögött. Akarta. Kicsatolta az övét, és lehúzta magáról a nadrágot.

- Edward - motyogtam, miközben a testem reagált az ő teste érintésére. Akartam őt. Ó de még mennyire.

- Mondjad kedvesem! - oldalra billentette a fejemet, és a nyakamat csókolta végig, miközben megfogott és az asztalra tett.

- Hiányoztál hercegem! - tettem szét a lábamat, a keze pedig a combomon vándorolt, és a bugyim szélét követte.

- Ezért szeretem azt, hogy kismama ruha van rajtad - azonnal félre tolta a csipkét, az ujjait pedig a kicsi redők közé tette, én pedig nyögve megtámaszkodtam az asztalon.

- Ó te jó ég - hunytam le a szemem, miközben az asztal szélére húzott, és letérdelt elém. Tudtam, hogy mi vár rám. De elvesztünk. Elvesztünk a gyönyör érzésében, amit egymásnak okozhatunk. A hajába markoltam, amikor a nyelvével megtalált ott lent. Semmi sem érdekelt. Nem érdekelt a múlt, nem érdekelt Cameron. Mert én őt szeretem. Ezt a férfit, aki mindent megtesz értem. - Tedd meg kérlek! - felhúztam magamhoz, a boxerét letoltam a fenekén, miközben megtámaszkodott melettem, és lassan belém hatolt.

- Hogyan csináljam? - morogta a szemembe nézve.

- Lassan és óvatosan - karoltam át a nyakát, miközben a kezével a hasamat fogta. Ekkor lökött egyett, de lassan. A mellkasához szorítottam a homlokomat, és beharaptam a számat.

- Így jó? Kérlek, mond, hogy jól esik - könyörgött, én pedig felnyögtem, miközben másodszorra is lökött.

- Jó! Ennél jobb nemis lehetne! - a vállát fogtam, és a heves szívdobogását hallgattam. Egymás után lökött, de türelmes és óvatos volt. Én pedig imádtam azt, hogy bennem van, szerettem azt, hogy az övé vagyok, imádtam minden pillanatát, miközben elvesztünk az orgazmus kezdetében.

- Szerintem jók voltunk - suttogta, miközben a kádban ültünk, ő pedig az ujjaival cirógatta a hasamat.

- Nagyon jól esett. Te jó ég! - feküdtem rá, miközben puszit nyomtam a nyakára. A szabad kezével megfogta a kezemet, az ujjainkat pedig összekulcsoltuk.

- Annyira szeretlek titteket! - nagy puszit nyomott az arcomra. - Hercegnőm - simogatta a hasamat, én pedig felsóhajtottam.

- Kérdezhetek valamit?

- Bármit! - ráncolta a szemöldökét, majd oldalt feküdtem, hogy a szemébe tudjak nézni, de a vízzel teli kádban még ezis könnyen ment.

- Miért nem meséltél nekem Rose - ról? - suttogtam a borostáját simogatva. A szemembe nézett, majd halvány mosolyra húzta a száját.

- Mert szerencsére nincsen közöd hozzá - simította meg a frufrumat.

- De szeretném tudni a te szemszögedből is! Cameron mondta, hogy Rose veled is lefeküdt - bólintottam, mire megköszörűlte a torkát.

- A lényeg az, hogy Rose mindkettőnk szívét ellopta. Mindkettőnket magába bolondított. Egy igazi kígyó volt. Kívűl gyönyörű és ártatlan, de belűl romlott akár egy mérgezett alma - simogatta a mellemet. - Cameron mégis szerette őt. Mert úgy gondolta, hogy Rose tökéletes. De nem az volt. Egy kígyó volt, aki összeugrasztott minket.

- Te szeretted őt?

- Nem szerettem, csak vonzódtam hozzá. Azt tudnám rá mondani, hogy elbüvölő szörnyeteg - mondta hallkan. - Rose célja az volt, hogy mindkettőnket megkapja. De miután Cameron megtudta azt, hogy lefeküdt velem, a tesóm elment. Rose pedig nem tudta elfogadni azt, hogy más nővel is lefekszek.

- A saját csapdájába esett. Neki nem volt elég Cameron. A herceget akarta! Téged!

- Bizony! - mosolygott. - Szerelmes volt belénk. De nem olvasta el az apróbetűs részt! - húzta vigyorra a száját.

- Mégpedig? - vittem le a tenyeremet a hasán.

- Én nem szeretek bele akármilyen nőbe! Rose csak felajánlotta magát nekem. A testét. Én pedig éltem a lehetőséggel! Az már az ő döntése volt, hogy mennyire marad hű Cameron - hoz - motyogta, miközben a kezem a köldökét cirógatta.

- Cameron téged hibáztatott!

- Hagyjuk már ezt! Rose felelősége volt. Nem én szúrtam hátba a testvéremet! Hanem Rose a párját - suttogta.

- Tehát akkor te csak...- mutattam egy pici karikát, majd a mutatóujjamat beletettem. Ekkor elnevette magát.

- Igen! Én csak...- karolta át a hátamat, majd csókot nyomott a számra. - De amit irántad érzek az semmihez sem fogható! - nyalta meg a fülemet. - Én drága kismamám - simogatta a hasamat.

- És nem szeretnél kibékülni a testvéreddel?

- Miért hibáztat engem? Rose volt az, aki mindkettőnkkel kavart. Tudom, hogy rám is haragszik. Én pedig sajnálom!

- Ennyi? - nevettem. - Sajnálod?

- Így is túl sokat teszek magamhoz képest - nézte a szememet.

- Azért sajnáltam őt! Nem gondoltam volna azt, hogy Rose ekkora egy kígyó! Neki nem volt elég Cameron! Ha igazán szerette volna, akkor nem kezdett volna ki veled!

- Szerette Cameront - t! - suttogta. - Csak nagyobb izé kelett neki - suttogta.

- Edward! - löktem meg nevetve, majd átkaroltam a nyakát és beszívtam az illatát.

- Rose csak a múlt. És ha a tesóm nem tudta magát túltenni a dolgokon, arról én nem tehetek. Mindig is én voltam a trónörökös. Tőlem nem várhatja el azt, hogy bocsánatot kérjek azért, mert a kedvese velem is kavart. Ilyen az élet.

- De neked csak én vagyok igaz?

- Meg a konyhásnő! Most jöttem fel egy gyors szexpartiról! - nyúlt a lábam közé, én pedig nevetve ellenkeztem.