|A Herceg Szeretője|

Ötödik

Ma reggel, szokatlan dolog történt a palotában. A palotán belűl pedig, a herceg lakosztályában.

Amikor kinyitottam a szemem, Edward herceg a mellkasomra hajtott fejjel szuszogott. És amikor ez tudatosúlt bennem, meg sem mertem mozdúlni. Nagyokat pislogtam, és próbáltam nem szimatolni az illatát, hiszen amit tett velem az megbocsájthatatlan.

Ezért óvatosan oldalra hajoltam, a lábamat letettem az ágyról, de az uralkodó fia, nagyon nehéz volt.

Nem éreztem magam megtisztelve.
Nem éreztem magam nagyobb rendűnek csak azért, mert én vagyok az egyetlen nő a palotában, akinek megenged olyan dolgokat, amik tilosak lennének.

Mert én nézhetek a szemébe, és beszélhetek is vele. Normál körülmények közt, a szabályok megszegése végett, az illetőnek szigorú büntetést osztanak ki.

Nem tudom, hogy a herceg mit lát bennem, nem tudom, hogy a szőke hajam miatt, vagy a "Barbie baba" tipusú arcom keltette fel az érdeklődését, de nem lehetne az, hogy inkább szabaduljak a fogságából?

- Nem moderálom azt, hogy ha egy nő felkellt engem - suttogta Edward herceg. Mivel én nem érhetek hozzá, egyszerűbb megoldásnak, szántam azt, hogy lekúsztam az ágyról, mint egy kígyó, és felpattantam a padlóról, és vigyáz álásban, hátra léptem egy lépést az ágytól. Néztem, ahogy a herceg, magához veszi a nagypárnát, a két karjával átkarolja, az állát pedig ráhajtotta. A takaró, csak a derekát takarta el, a pólója felcsúszott, így megvillantotta az enyhén lapos hasát. A meglepő az, hogy nincsenek kockái. Mármint, ő nem olyan izmos, hogy kockái legyenek. A hasa feszes volt, és szép. Bár, a királyi családok tagjainál soha nem voltak izomagyú uralkodók. Rám pislogott, a barna haja friss tincsei az egyik szemébe hullotak. Egy kicsit úgy nézett ki, mint egy kisfiú. Ha nem tette volna velem azt, amit tett; akkor talán még vonzódnék is hozzá. - Mondja Szirén, mi a problémája? - az arcomat és a combomat fürkészte. Elis felejtettem, hogy egy selyem hállóingben aludtam.

- Elszeretnék menni! - az ajtó felé pillantottam. Ekkor, mintha nemis hallott volna, a hátára feküdt, és nyújtózkodott egyett. Ehez a mozdulathoz pedig hozzá tartozott az a hang is, amit az emberek adnak ki nyújtózkodás közben. A válla viszont, szépen kivolt dolgozva.

- Erre még válaszolnom is felesleges - mondta hallkan, és az üvegasztal felé pillantott. - Ma együtt fogunk reggelizni - mondta hallkan, majd váratlanúl kitakarta magát, felkellt, és az ablakhoz sétált. Az ablakot kinyitotta, a szellő pedig átjárta a szobát, és belekapott a bársony függönybe. Éreztem, ahogy a hajszállaimat simogatja a szellő. De emelett nem tudtam figyelmen kívűl hagyni azt, hogy egy dobozt vett ki az egyik szekrényből, és elém nyújtotta azt.

- Ez mi? - mutattam a dobozra. Az egyik kezében tartotta, a másik kezével levette a tetejét. Nem láttam sokat, csupán sötétkék színű bársony anyagot. Az anyag tetején pedig, hófehér gyémánt nyaklánc csillogott ezer színeiben. Amikor jobban megcsillant, akkor a fehér színt, áttőrte a halvány kék.

- Mondtam, hogy terveim vannak magával. Az első lépés az, hogy felveszi ezt a ruhát az elegáns ékszerrel együtt - mondta hallkan.

- Hány lépésről is beszélünk? - kérdeztem a szemöldökömet ráncolva. De uralkodói családhoz méltóan, most sem válaszolt, csak a fürdőszoba felé invitált. Elvettem tőle a dobozt, és mielött beléptem volna a fürdőszobába, megráztam a fejem. - Úgy tudtam, hogy a hercegen soha sem hazudnak - mondtam, mire a szemöldökét ráncolta. - A felség azt mondta, hogy nem fog hozzám érni, csak akkor ha én azt kérem.

- Mit szeretne ezzel mondani Szirén? - az ágy szélének támaszkodott, a karját összefonta maga elött. A fejét enyhén oldalra biccentette. A világ leggyönyörűbb férfijának a szobájában vagyok, és mégsem érzem magam megtisztelve. Talán velem van a baj.