|A Herceg Szeretője|

Hetedik

Másnap délelött, a tavaszias reggelt, átváltotta a szikrázóan sütő nap fénye. Szinte csalogatott ki engem a tó partjára, hogy napozzak és, hogy élvezzem a meleget. Ezért rengeteg győzködés után, Edward herceg is velem tartott. Sőt, még külön ebédet is hoztunk magunkkal, egy bársony pléd mellé, ahova mi leültünk. Sokat nem beszéltünk, mert a kapcsolatunk még mindig nem felhőtlen. Ezt több dolog is igazolja. Este, amikor aludtunk a kezét a fenekemre tette. Azon belűl pedig a hállóing alá. Amikor másodszorra húzódtam el; sikeresen leestem az ágyról. Akkor a herceg olyat nevetett, hogy már én sem tudtam nem kuncogni. A második eset, amikor a lábát összepróbálta kulcsolni az én lábammal, de én azt sem engedtem. Tudtam, hogy a férfiak "összeakadva" szeretnek aludni a nővel. De nekem a közelsége sok volt. A harmadik eset, amikor a bugyimhoz próbált nyúlni. Na azt már tényleg nem hagytam szó nélkűl. Akkor megfogtam a párnámat, és leütöttem vele a herceget, aki nevetve védekezett. Ezután pedig megfogtam a takarómat és átcuccoltam a kanapéra. Azis legalább olyan kényelmes volt mint az ágy. Így történt az, hogy ő az ágyon aludt tovább, én pedig a kanapén. Megesik az ilyen.

Talán egy kicsit szórakoztatta magát a helyzettel. Mármint azzal, hogy közeledni akart felém, én pedig leütöttem a párnámmal. Szerintem ez így teljesen korrekt volt.

Egy kicsit úgy érzem, mintha már közelebb lennénk egymáshoz.

- Köszönöm a tegnapit. Amikor megvédet - suttogtam mosolyogva. Rám nézett, a kezét pedig összekulcsolta a lábán, amit felhúzott magához.

- Senki sem bánthatja azt ami az enyém!

- Én nem vagyok a magáé - ráztam meg szórakozottan a fejem.

- Nem teljesen! - tette fel a mutatóujját. - Ez a pontosabb kifejezés rá! - húzta fel a szemöldökét, mire megigazítottam a citromsárga, térdig érő ruhácskámat, és hátra hajtottam a fejem, hogy a nap süsse a nyakamat. - Maga nagyon gyönyörű! - suttogta, mire meglepetten néztem oldalra. A fejemet oldalra biccentettem, és elnevettem magam.

- Hú, a herceg ma nagyon romantikus.

- Én csak próbálok közeledni maga felé - hajolt egy kicsit közelebb hozzám, a tekintete pedig akaratlanúl is levándorolt a számra. Még nyelt is egyett. Tudom, hogy az érzései ellen küzd. Látszik rajta.

- Őfelsége még soha sem volt szerelmes? - suttogtam. A fejét rázta. - Nemis tudja, hogy milyen érzés a szerelem?

- Nem, kedves Szirén. Nem tudom! - fordította a palota felé a fejét.

- És akkor még soha sem szeretkezett? - kérdeztem, miközben egy szelet barackot vettem el a tálalófedőről. Ekkor velem szembe fordúlt, a szemembe nézett, és összezárta a száját. Egy kicsit közelebb hajolt, és a következőt mondta.

- Én dugok - suttogva mondta ki a szavakat, ezután pedig még rágni is elfelejtettem. A fejét rázta, majd lefeküdt a plédre, és az eget kémlelte.

Vajon mi járhat a fejében?
Mire gondol, ha rám néz?
Egyáltalán rossz ember a herceg?
Vagy csak nem akar megnyílni elöttem?
Miért ilyen szótlan?
Vagy csak nem akar velem beszélni?
Nem akar megismerni?

- A herceg mit szokott csinálni a szabadidejében? - pillantottam rá. Az enyhe szellő kicsit megfújta a barna haja tincseit. A hibátlan arcát, megvilágította a nap, és kiemelte az álla és az arca íves vonalát. Nagyon jóképű volt. Ő tipikusan olyan, gazdag, kifonomúlt szívtipró. Az a fajta férfi, akin minden ruha jól áll.

- Vívok, olvasok és festek.

- Fest? - lepődtem meg. Ezt nem gondoltam volna róla. Ekkor kinyitotta a szemét, a karját a tarkója alá tette, és elmosolyodott.