Medicine (H.S.)

Prológus

A nevem Mackenzie és tizenhét éves vagyok. New Yorkban élek amióta csak az eszemet tudom. A szüleim szerint egy csoda baba voltam, mivel az orvosok esélytelennek tartották, hogy anya teherbe tudjon esni. Egyedüli gyerekként nőttem fel, ennek két oka is volt. Az egyik, hogy anyáék nem érezték elég erősnek magukat ahhoz hogy tovább próbálkozzanak utánam. A másik pedig a munkájuk folytonos felügyelete lett. A családunk tulajdonában van egy cég, amely már generációk óta öröklődik. Még fiatalabb korukban vették át a vállalatot New York központjában, ami az utóbbi időkben elég szépen beindult. Hosszú évtizedek kellettek ahhoz, hogy az ő szervezetük uralja Amerika nagy részét. Őszintén szólva, nem tudom mivel is foglalkoznak, csak annyit tudok hogy ingatlanfejlesztéssel és további vállalatokkal munkálkodnak. Rengeteget dolgoznak azért hogy több államban is megfeleljenek a feltételeknek, így minden idejüket leköti a munka. Szerencsére engem sosem akartak belevonni ebbe az életformába. Hagyták hogy a saját életemet éljem, így sosem kevertek bele semmi olyanba amit nem akartam volna.

Másfél évem van hátra a gimiből, amit alig várok hogy leteljen. Sajnos a szüleim hírneve miatt mindenki ki akar használni, így nehéz az iskolába járás és a barátkozás. Egy- két emberrel jóban vagyok de senkit sem engedek közel magamhoz. Nem tudok bízni az emberekben...nem tudok beilleszkedni olyan baráti társaságba ahol nem néznek ki maguknak csak azért mert a szüleim azzal foglalkoznak amivel. A suliban azt hiszik én vagyok a hercegnő, az elkényeztetett, gazdag lány akivel bárki kivételezhet és aki bármit megkaphat. Pedig ez nem én vagyok, de próbálok nem foglalkozni velük. Kivéve egy valakivel...a híres Harry Stylessal.

Egy éve érettségizett le.
Mondhatni ő volt a suli legnépszerűbb diákja, mindenki oda volt érte, még a tanárok is felnéztek rá. Hogy miért? Őszintén szólva...a mai napig próbálom értelmét keresni. Példaképként tekintettek fel rá, mert mindig kiállt magáért, és valljuk be, a külseje se hátráltatta. Amikor fekete nadrágjában és szürke Queen pólójában megjelenik, megrázza barna haját és megvillantja azt a híres mosolyát, a fél város szó szerint meghal miatta.

Én viszont nagyon jól ismerem őt, már kiskorunk óta. Az én szüleim és az övéi már több mint húsz éve legjobb barátok. Harry csak két évvel idősebb nálam, de már kiskorunkban is ő játszotta a főnököt, talán ezért nem jöttünk ki már régen sem egymással. Állandóan megmondta mit csináljak, ahogy pedig idősödtünk, hozzám vágta hogy miért nem vagyok elég jó ahhoz hogy a közelében legyek. Együtt jártunk oviba, általánosba és gimibe, ráadásul a születésnapunk is egy napra esik. És ha ez nem lett volna elég, a két család minden programot együtt csinált. Kisebb korunkban próbáltuk egymást elviselni, de mára olyan szinten nem tudunk egymás közelében lenni, hogyha találkozunk, egy percig sem bírjuk ki valami beszólás vagy vita nélkül. Egy kedves párbeszédet se tudunk váltani egymással.

Elég furcsa egy "páros" vagyunk mi ketten...én, aki az egész város szerint az elkényeztetett hercegnő vagyok és Ő, aki a város rosszfiúja.

********************

Sziasztok! Meg is hoztam a második könyvem első részét, remélem elfogja nyerni a tetszéseteket.
Millió puszi nektek!💕💕