Medicine (H.S.)

6. A csók

Mikor felkeltem már délután 5 óra volt. Még mindig Harry szobájában feküdtem, de őt nem láttam. Nagy nehezen kimásztam az ágyából, bár bevallom nem volt sok kedvem hozzá, mert ágya és szobája teljes mértékben átvette illatát, aminek most sikerült megnyugtatnia. Karom még mindig iszonyúan fájt de próbáltam nem foglalkozni vele. Kisétáltam a szobájából és a nappali felé vettem az irányt. Harry a kanapén ült és épp a tv-ben nézett valami filmet amikor leültem mellé. Egyből rám emelte tekintetét amiben sajnálatot fedeztem fel.

-Hogy vagy?
-Fáj a kezem, de jobb hogy bekötötted, köszönöm.
-Nem kellett volna bekötnöm ha nem lőttelek volna meg.
-Nem lőttél volna meg ha nem mentem volna utánad.
Harry elmosolyodott majd halványan bólintott egyet.
-Szerencsére csak kicsit súrolt a golyó, egy bő hét és be fog gyógyulni.
-Miért nem vittél kórházba?
-Mert- sóhajt fel- jobb kerülni a feltűnést. Senkinek se lett volna jó, ha magyarázkodni kezdtem volna, hogy hogy és miért súrolt egy golyó.- feleli mire bólintok- Mackenzie, én tényleg nagyon sajnálom hogy látnod kellett.
-Én meg azt sajnálom hogy te ebben az egészben részt veszel.
-Figyelj- kapcsolja ki a tv-t és szembe ül velem- ezt senkinek sem mondhatod el, ha bárkinek is elmondod bajba kerülhetsz...csak kérlek erről ne beszélj senkinek.
-Megígérem.
-Rendben. Most mennem kell, te meg próbálj még pihenni.
-Visszamész oda? Most?
-Az a munkám Hercegnő, de próbálok sietni, este átkötözöm a kezedet.- áll fel majd cipőjét felveszi és kocsikulcsával a kezében nyitja ki az ajtót.
-Vigyázz magadra.- kiáltom utána.
-Nem nekem van lövésem.- neveti el magát majd kisétál.

******

Miután Harry elment mást sem csináltam csak bámultam a filmeket. Anyáékkal is akartam beszélni de se ők, se Susanék nem veszik fel a telefont, biztos tart még a konferencia. Lassan éjfél lesz és Harry még mindig sehol, pedig megígérte hogy sietni fog. Nagy nehezen sikerült lezuhanyoznom majd el is aludtam.
Hajnalban hangos nevetésre kelek fel, de amikor meghallottam hogy nem csak az övé az, hanem egy lányé is, úgy döntöttem mégsem megyek ki a szobámból. A hangjuk egyre erősebbé vállt, amiről arra következtettem hogy bementek Harry szobájába, majd hallottam ahogy ráesnek az ágyra. Az ágyra ahol még pár órája én feküdtem. A lány Harryvel beszél akivel meg pár órája én beszéltem. Nem tudom miért zavart ennyire de rossz volt belegondolni hogy most mit csinál azzal a csajjal, úgy hogy én el vagyok felejtve.
Szörnyű éjszakám volt, mást sem hallottam csak Harrynek és a nőnek a hangjait. Reggel tíz óra körül keltem fel, de még így is csak négy órát tudtam aludni. Kinyitva szemeimet a félhomályban, Harryt pillantom meg az ágyán szélén ülni, miközben engem bámul.

-Mit keresel itt?- kérdeztem tőle hanyagul és szörnyen fáradtan.
-Megnéztem hogy vagy, tegnap már aludtál mikor hazaértem és nem akartalak felkelteni.
-Aludtam?- kérdezem tőle miközben felnevetek- Szerinted ki tud aludni úgy hogy a másik szobában mást sem hallok csak téged meg valami más csajt?
-Ébren voltál?
-Ez most komoly Harry? Megígérted hogy sietsz és nem hagysz egyedül erre hazahozol egy csajt és reggelig...inkább nem is mondom ki.
-Kenz, meg tudom magyarázni.
-Miért kéne? Harry, neked nem kell magyarázkodnod, nem vagyok a barátnőd még barátok is alig vagyunk, csak máskor ne ígérj olyat amit nem akarsz betartani.
-Figyelj, a munka után gyorsan beugrottam megnézni még egy másik bárat és kicsit többet ittam mint kellett volna.
- Nem érdekel Harry.- ülök fel törökülésben az  ágyamon majd hátrakötöm hajam és megdörzsölöm arcom.
-Kérlek, ne hidd azt hogy a tegnap bármit is jelentett volna.
-Nem érdekel Harry!- kiabálok most már rá- Nem érdekel hogy mikor kivel fekszel le, nagyon jól tudom hogy milyen vagy.
-Tessék?- bámul rám szikrákat szóró szemeivel miközben kiabálni kezd- Azt hiszed hogy csak úgy élvezetből csinálom?
-Mégis mi másért tennéd Harry?- ordítok tovább én is.
-Hogy téged kiverjelek a fejemből a rohadt életbe.- kiabál rám majd elhallgat.

Hosszú pillanatokig egyikünk sem szólalt meg. Csak ültünk egymással szemben.

-Ezt most hogy értsem?
-Úgy hogy- sóhajt fel- hogy bejössz nekem Mackenzie.
-Harry, ha ez valami rossz vicc most hagyd abba.
-Szerinted viccelnék, nem tűnt fel hogy miért kerültelek már általános óta?
-Mert nem bírsz.
-Hogy tudnálak nem bírni amikor kiskorunk óta közünk van egymáshoz?
-Nem hiszek neked Harry, csak te is szívatni akarsz mint mindenki más amikor New Yorkban voltunk és nekem ez nem hiányzik.
-Ezt miért olyan nehéz elhinni Kenz?
-Talán azért mert tudom milyen vagy Harry. Nagyon jól tudom hogy a suliban lévő csajok kilencven százaléka megvolt neked.
-Mondtam, csakis azért hogy téged elfelejtselek. Szerinted miért akadtam ki amikor megtudtam hogy együtt fogunk lakni? Tudtam hogyha együtt fogunk lakni, akkor csak úgy tudlak távol tartani téged magamtól hogyha megbántalak és hozzád sem szólok, de te mindig a közelemben akartál lenni és most már nem bírom tovább.
-Ez nem lehet igaz Harry.
-Miért ne lehetne?
-Mert te nem ismered a szeretetet, még a szüleid is megmondták.
-Mi a szarért hiszi azt mindenki hogy nincsennek érzéseim?- túr bele a hajába- Rohadtul vannak érzéseim és irántad elég erősek Mackenzie.
-Kérlek ne- mászok ki az ágyból majd kisétálok a szobámból otthagyva őt és a konyhába megyek amilyen gyorsan csak tudok.
Ideges lettem és mindent akartam egyszerre hogy eltereljem a figyelmemet az előbb történtekről. Elvettem a tálból egy almát és elővettem a kést. Azonban mikor bele akartam vágni kezem az idegességtől megcsúszott, és ujjamba vágódott.

-Basszus.- rázom meg kezem majd egy zsebkendő kerül rá pillanatok alatt.
-A végén még megölöd magad.- szólal meg mögöttem majd megfordít vele szembe. Hozok kötszert.- feleli tárgyilagosan majd a fürdő fele indul, míg én a kanapéra ülök.
-Gyere- ül le mellém majd közelebb húz magához- a karodon is megnézem a sebet.

Hosszasan elidőzik a bőröm vizslatásán, majd miután lefertőtlenítette, új kötést tett a sebre, a vágásra pedig egy nagyobb sebtapaszt

-Már piros, kezd javulni.- utal a golyó által okozott sebemre.
-Honnan értesz így hozzá?
-Niall. Segített megtanítani az ilyenekre, azt mondta egyszer jól jöhet.- feleli könnyed lazasággal. -Hideg a karod, jól vagy?- néz szemeimbe aggodalommal.
-Igen.- nézek le kezemre, de ő tenyerét arcomra simítja és felemeli azt.
-Sajnálom a tegnap estét és mindent. Mindennel amivel azt hittem hogy elkerülhetlek és távol maradhatok tőled csak bántottalak.
-Ha igaz az amit mondasz akkor miért akartál kerülni és miért akartad hogy megutáljalak?
-Mert tudtam hogy az üzletekkel csak egyre veszélyesebb helyzetbe fogom sodorni magam. Nem tudnám megbocsájtani magamnak ha valami történne veled vagy bárki mással miattam. De te annyira makacs vagy és követelőző, hogy egy idő után azt vettem észre, hogy tényleg idegesítesz. Idegesített az hogy minden egyes kis hülyeséged vonzóbbá tesz téged. Amikor pedig idejöttünk, tudtam hogy nem fogom tudni sokáig távol tartani magam tőled. Ezért inkább levegőnek tekintettelek, hátha azzal könnyebb lesz.
-És most miért változtattad meg a tervedet?

Harry közelebb hajolt hozzám, kezét még mindig arcomon tartva ezáltal tisztán láthatóvá téve arcát és szemeit számomra. Belenéztem csillogóan zöld szemeibe, talán most az először ilyen közelről, ilyen tisztán. Mintha a lelkéig láttam volna.

-Mert amikor meglőttelek, rájöttem hogy amit csináltam a legidiótább ötlet volt. Nem azzal tudlak megvédeni ha nem foglalkozok veled. Azzal tudlak megvédeni ha egyszer az életben hagyom a szívemnek hogy azt tegye amit érez. -Súgja miközben egy tincset fülem mögé tűr.
-Harry...- nézek szemeibe de az ő tekintete már az ajkaimon pihen.

A szívem ezerrel zakatol, de testem nem tesz semmit. Pillanatok alatt szünteti meg a távolságot köztünk.