Medicine (H.S.)

14. Ne haragudj

Nyugodt álmomat egy hirtelen keletkezett mozdulat szakítja félbe. Lassan nyitom ki szemeimet majd mikor hozzászokok a sötéthez, Harry alakját veszem észre mellettem feküdni.
-Harry, mit keresel itt?- kérdezem tőle félálmomban, miközben hagyom hogy szemeim hozzá szokjon a sötéthez.
-Most értem haza és a te szobád valahogy hívogatóbb volt mint az enyém.- húz közelebb magához derekamnál fogva.
-Mennyi az idő?
-Lassan hajnal három.- feleli lágyan- Ne haragudj, hogy felébresztettelek, nem akartam.
-Máskor ne mozogj ennyit az ágyamon és akkor nem fogsz felkelteni.- nevetek fel lágyan majd hozzá bújok mellkasához.
-Szerintem fogunk még eleget mozogni itt.- feleli álmosan majd belecsókol nyakamba.
Szavai tudom hogy neki csak egyszerű kijelentés, nekem azonban erős utalás a jövőre, amibe belegondolva végigfut rajtam egyfajta melegség.
-Minden rendben?- szólal meg mire ráemelem tekintetem a félhomályban.
-Persze, miért?
-Percek óta nem mondasz semmit.- feleli halkan mire lepődötten tekintek fel rá.
-Tényleg? Fel se tűnt.- felelem mire mellkasa lassan megemelkedik majd lesüllyed. Hozzá tudnék szokni hogy ezen a mellkason aludjak el minden este.
-Aludj, fáradt vagy.
-Hogy tudsz ilyenkor még dolgozni?- kérdezem tőle kíváncsian, mintha kiment volna az álom a szememből egy pillanat alatt.
-Elég pörgős ott az élet, időm sincs fáradtnak lenni.- neveti el magát lágyan.
-Elég durvának tűnik.
-Nem olyan vészes, főleg hogy most a legtöbb esetben csak ülnöm kell egy helyben.
-És miket csinálsz?
-Kenz- sóhajt fel fáradtan- tudod hogy nem kéne erről beszélnünk.
-Csak nagy vonalakban- kérlelem.
-Az előbb még félálomban voltál.
-Ne tereld a témát Styles- erősködök mire felnevet.
-A legtöbbször papírmunka, meg tárgyalás. Néha ki kell mennem a terepre ha valami gáz van de ennyi, a többiek végzik a nehéz munkát.
-Liam felesége nem aggódik így hogy családjuk van, vagy Niall barátnője?
-Figyelj- simít végig karomon- természetes hogy aggódnak értük, de megszokták és tudják hogy a srácok milyen kemények. Meg amúgy Lisa, tudod Niall barátnője, ő a másik feje ennek az egésznek.
-Várj, egy lány is lehet főnök?
-Mivel Niall barátnője ezért igen- feleli határozottan mire elgondolkodok.
-Akkor én is helyt állnék ott- felelem halkan mire érzem hogy Harry karjai megfeszülnek testem körül.
-Ilyenre még csak ne is gondolj.
-Csak elképzeltem.
-De ne képzeld el- fújtat majd fentebb ül az ágyon, én pedig nem annyiban hagyva ülök törökülésbe elé. -Ne akarj ebben az egészbe rész venni, már megbeszéltük.
-Pedig gondolj bele, együtt dolgoznánk meg minden.- mosolyodok el, tudva hogy ezzel bosszanthatom őt.
-Ezt inkább most hagyjuk abba, nem akarok ezen veszekedni.
-De ez nem veszekedés csak azt mondom hogyha...
-Nem! Fogd fel Kenz, nem akarom, túl veszélyes, és neked legyen ennyi elég.
-Oké.- fekszek vissza majd elfordulok tőle.
-Kenz.- sóhajt fel majd hátulról átölel és belepuszil nyakamba- csak azt mondom hogy felejsd el ezt az egész témát oké?
-Rendben- mondom neki de nem fordulok meg. Ő ezen csak lágyan felnevet majd még jobban magához szorít. Így alszunk el mindketten.

Csütörtök van, viszont ma anyáék és Harry szülei sem mentek be dolgozni. Úgy voltunk vele, ideje tartanuk egy közös programot, így arra jutottunk hogy elmegyünk túrázni egyet. A friss levegő és az emberektől tartott távolság mindannyiunknak jó kikapcsolódási lehetőség. Harry is betelefonál a többieknek, hogy ma Liam lesz a főnök, így ő is velünk tud jönni. Mindenki készen állt a nagy útra, csak apa ült még mindig a kanapén. Utál minden mozgással való dolgot, ezért nagyon rángatni kellett hogy el tudjunk indulni. Nem sokkal később, alig két óra múlva, már rajta is vagyunk egy túra útvonalon. A szűk ösvény körbe van véve fákkal, amíg csak a szem ellát. A természet illata és a madarak csiripelése már olyan régen volt jelen az életemben, hogy szinte el is felejtettem milyen az.
-Bírod még John?- kérdezi Jack nevetve apát.
-Inkább beszéljünk másról.- feleli teljes komolysággal apa, amin mindenki elneveti magát.
-Itt nincs térerő- jelenik meg mellettem Harry miközben telefonját visszacsúsztatja zsebébe.
-Kicsit felejtkezz meg a munkáról oké?- bújok hozzá miközben átkarol- Liamék úgyis rendben tartják a dolgokat.
-Igazad van.- sóhajt fel majd körülnéz- Gyere csak- fogja meg kezem majd miután egy kicsit előrébb mentünk, épp csak annyira hogy a szüleink ne lássanak minket, neki dőlt az egyik fának és kezeit megtámasztja fejem mellett.
-Mit csinálsz?- nevetem el magam, de Harry nem törődve kérdésemmel, hajol le hozzám és ajkait ajkaimra nyomva présel a fa törzsének engem. Lágyan megharapja alsó ajkam, miközben kezem útnak indul hasa felé. Csókunkat azonban megszakítom miután egy halk reccsenést hallottam meg a fák közül.
-Harry...- húzódok el tőle- hallottad?
-Biztos egy nyúl.- feleli nem foglalkozva vele, miközben újból hozzám hajol, majd érzem ahogy belemosolyodik csókunkba- Vagy egy zombi aki arra vár hogy felfaljon- mosolyodik el még jobban, azonban én ezt egyáltalán nem találom viccesnek és megütöm vállát.
-Jó- sóhajt fel- akarod hogy megnézzem?
-Kérlek.- tekintek rá aggodalmakkal szemeimben, mire megrázza fejét, majd besétál az erdőbe. Talán nem kellene ennyire paranoiásnak lennem, de amióta tudom mit dolgozik Harry, egyszerűen nem tudok nem ilyen lenni.
-Hol hagytad a göndört?- kérdezi tőlem anya, miközben utol érnek minket.
-Hallottunk valami zajt és elment megnézni.

Pár percig mindannyian csak néztünk az erdő mélye felé, de semmi.
-Jól van, utána megyek.- lépett előre apa majd megindult az erdő felé.
Kezdtem komolyan aggódni, mindkettőjük percekig el voltak tűnve. Nem hallottunk semmit, nem láttunk semmit. Már úgy voltam vele, én is utánuk indulok, amikor hátulról valaki átölelt.
-Bu!- kiáltja el magát Harry majd amint apa is megjelenik mögöttünk, anyáék felnevettek. Mindenki jól szórakozott ezen a gyerekes hülyeségen, csak én nem.
-Ez most komoly?- kérdezem bosszankodva, majd kibújok Harry karjaiból.  -Ez marhára nem volt vicces- sétálok el mellettük, majd jóval előttük indulok tovább a séta útvonalon.
-Kenz, csak egy vicc volt ne hisztizz már- kiabál utánam Harry nevetve, de én csak a középső ujjamat mutatom vissza nekik. A túra további részében sem beszéltem a két móka mesterrel, bár mindketten próbáltak kontaktusba lépni velem. Nem hiszem el hogy a barátom és a saját apám kitervelték hogy megszivassanak engem. Hazaérve a túráról, gyors léptekkel szaladtam be a szobámba amelynek ajtaját erősen be is csapom magam után. Ha ők így játszanak, akkor én is. Tudják csak meg, milyen ha haragszok rájuk.

~Harry~

-Szerintem jó vicc volt- ülök le nevetve John mellé, mire egyetértően bólogat, majd ő is felnevet.
-Neki úgy tűnik nem- iszik bele sörébe.
-Apai vigasztalásra van szüksége- veregetem meg John hátát, amin csak felnevet és megrázza fejét.
-Ezt most nem oldom meg helyetted, te vagy a barátja- feleli határozottan az apja amin felsóhajtok, majd a vizemet letéve, Mackenzie szobája felé veszem az irányt.
-Hercegnő- nyitok be a szobájába, majd meglátom, ahogy az íróasztalánál ül és valamit ír.
-Hagyjál, tanulok.- mondja flegmán, miközben háttal ül nekem továbbra is.
-Ennél rosszabb kifogást nem is választhattál volna.- nevetem el magam majd mögé állok- Hercegnő- mosolyodok el amire ő csak mérgesen rám emeli tekintetét.
-Mi van?
-Fordítva van a füzet-  nevetem el magam majd megfordítom asztalán a füzetet- Most már értem miért nem megy ez neked, fejjel lefelé én is nehezen tanulnám meg.- ülök le ágya szélére mire székével szembe fordul velem.
-Nagyon mókás vagy ma, de most tanulnék- tekint rám figyelmeztetően.
-Komolyan?- nézek rá felhúzott szemöldökkel.
-Igen- fordul vissza székével, mire én újra mögé sétálok majd lehajolok hozzá.
-Pedig elmehetnénk moziba vagy a partra- tudtam hogyha a partot bevetem akkor egyből megadja magát.
-Nem, most tanulok.- kezd el irkálni valamit.
-Nehéz eset vagy, tudod?- nevetem el magam- Csak egy vicc volt.
-Rohadtul nem jó vicc, tudod hogy így is aggódok érted.- mondja, miközben folytatja az írást. Odasétálok elé, kiveszem kezéből a tollat majd székével együtt szembe fordítom magammal.
-Mondtam hogy ne aggódj.
-Tudod jól, hogy úgyis fogok.
-Meg tudom védeni magam.
-Nem érdekel, ez akkor is nagy szemétség volt tőletek.
-Sajnálom Hercegnő- pillantok fel rá, mire arca egy kicsit megenyhül és lágyan elmosolyodik.
-Még most is tanulni akarsz?
-Igen, szóval kérem vissza a tollamat.

Fejemet rázva adom neki vissza majd kimegyek a szobájából. Ha van valami amit sosem fogok megszeretni ebben a lányban, az a makacssága... nála makacsabb és önfejűbb lánnyal még sosem találkoztam. Azonban ha van valami amit sosem változtatnék meg rajta, az ez. Bármennyire is idegesítő, fárasztó és kiakasztó tud néha lenni ez a lány...teljességgel elvarázsolt.