Medicine (H.S.)

4. Ezt nem hiszem el

Lassan három hete vagyunk Los Angelesben és ennél jobban meg se tudnám szeretni a várost. Az emberek, az utcák, de még a boltok is teljesen mások itt.  A házunkat sikerült teljes mértékben berendezni, így már nem érezzük azt a hiányt amit New York okozott nekünk. Az új iskolámtól sikeresen megkaptam végre minden anyagot, így lassan a tanulásnak is neki tudok fogni.

Az időm nagy részét a tengerparton töltöm, össze is barátkoztam egy velem egyidőssel párral, akik épp az órájukat lógták el. Az egyik Emma, nagyon aranyos szőke hajú lány akinek mindig fülig ér a szája, és a barátja Zack, aki szintén ugyan ilyen laza és vidám. Nem találkoztunk sokszor azóta, talán egyszer-kétszer, de azt hiszem jó barátaim lesznek. Anyáék és Harry szülei rengeteg időt töltenek a munkahelyen. Azt mondják ez nem lesz mindig így, de most mindent meg kell tenniük hogy rendbe tegyék a dolgokat.
Amióta Harry megkért hogy kerüljem, azóta kerülöm is és ő is betartotta a szavát, hogy a városban lesz, mert minden nap elmegy délután majd csak hajnalban jön haza.  Nem tudom pontosan mit is csinál ott ahol van, de az biztos hogy még egyszer sem láttam úgy hazajönni hogy ne legyen vagy berúgva vagy ne dühöngjön.

Ma végre szombat van így meg tudtam beszélni Emmával egy találkozót az egyik cukrászdában amit megismertem az elmúlt napokban.

-Nem hiányzik New York?- kérdezi miközben beleiszik kávéjába.
-Nem igazán- dőlök előre székemen- anyáék miatt nem nagyon voltak barátaim.
-Oké, de rengetegen ismertek. Biztos meghívtak minden buliba.- mosolyodik el mire nemlegesen megrázom fejem.
-Sosem akartak velem bulizni, azt mondták túl nagyra tartom magam.
Emma felvonta szemöldökét majd elmosolyodik.
-Nem tűnsz annak.
-Mert te hagyod hogy megismerjél.- mosolyodok el én is- De gyerünk, mesélj te, mióta vagy együtt Zackkel?
-Lassan két éve. Persze ebből összesítve vagy fél évet külön voltunk- nevet fel lágyan- sosem bírjuk ki apró összeveszések nélkül.
-Neked legalább van valakid.- sóhajtok fel.
-Neked is lesz- bíztat- például a srác akiről meséltél, aki veled lakik.
-Oh nem.- nevetek fel- Harry egy nagyon érdekes fiú, szerintem sose tudna megállapodni.
-Mindenki arra képes amit csak akar.

Éppen szólásra nyitnám számat, mikor telefonom jelez a táskámban. Elnézést kérve Emmától, kiveszem a telefonomat majd elolvasom az üzenetet.

"Gyere haza, amilyen hamar csak tudsz- anya"

-Öhm, Emma azt hiszem haza kell mennem.
-Minden okés?
-Nem tudom, de majd bepótoljuk ezt valamikor rendben?- mosolygok rá majd magamra kapom a pulcsim és elteszem a telefonom.
-Persze, írj hogy mi volt.
-Rendben, szia.- köszönök el tőle majd amilyen gyorsan csak tudok szaladok ki a kávézóból és intek le egy taxit.

*******

-Mi történt?- nyitok be a házba, majd megpillantom Harry anyukáját, miközben arcát kezei közé temetve sír a fotelben ülve, miközben a férje és anya vígasztalja.
-Harry véresen jött haza.- lép mellém apa.
-Megsérült? Kórházban van?- ijedek meg azonnal majd zavarodottan nézek apára.
-Nem az ő vére volt rajta kicsim.

Ahogy apa kiejtette a szavait száján, egy pillanatra mintha megállt volna a szívverésem. Eljött az a pillanat amikor végképp nem értem mi folyik a fiú életében. Tudtam, hogy a szülők holnap reggel elutaznak egy négy napos tárgyalásra, így beterveztem hogy erőt veszek magamon és Harry elé fogok állni. A nap további részében senki se csinált semmit azon kívül hogy próbálkozzunk kirángatni Harryt a szobájából, sajnos esélytelenül.

Másnap korán felkeltem hogy elköszönjek anyáéktól és megnyugtassam Harry szüleit, hogy be fogok nézni a fiukra.
Miután elmentek, a konyhába mentem és elkészítettem egy kis joghurtos müzlit. Leraktam a pultra a tálat és felmáztam a bárszékre majd enni kezdtem a reggelim. Pillanatokon belül, megjelent Harry is a konyhában. Se szó, se beszéd a hűtőhöz sétált majd a narancslevet kivéve leült velem szembe. Lassan öt perce ülünk néma csendben és már kezd elegem lenni belőle.
-Harry- szólítom meg lágyan, mire feltekint rám- mi történt tegnap?

Harry visszacsavarja a narancslé kupakját majd hátradől a székben.

-Nem rád tartozik, törődj a...
-A saját dolgaimmal, tudom- vágok közbe- de amikor véres pólóban jelensz meg és a szüleid órákat sírnak miattad ahhoz már közünk van. Megijesztettél mindenkit Harry.
-Nem azért ültem ide le hogy beszélgessünk, eddig két hétig nem beszéltünk, maradjon is így.
-Nem!- szólok rá határozottan, ami még engem is meglep egy pillanatra- Harry, ennyire gáz vagyok? Ennyire nem vagyok méltó arra hogy barátok legyünk? Együtt élünk, ismerlek ezer éve, régebb óta mint bármilyen más haverod és...- kezdek el játszani a kanállal a müzliben- és nem akarlak elveszíteni.

Harry kihúzza kezemből a tálat és szemembe néz.
-Nem veszítheted el azt, aki nem is volt a tiéd.
-Harry, én csak azt kérem hogy beszéljünk és hogy legalább a szüleiddel legyél őszinte.
-Nem tehetem meg Mackenzie. Kerülnöm kell téged és nekik sem mondhatok semmit.
-Ez a munkád miatt van? Mit dolgozol?
-Elég!- csap az asztalra mire összerezzenek- Semmi közöd hozzá, legyen szép napod- áll fel majd kocsi kulcsát elvéve az asztalról, kimegy a házból.

Nem hagyhatom annyiban, tudnom kell hova megy, hogy mit titkol. Miután elhajtott, gyorsan beszálltam egy másik kocsiba és utána mentem. Az sem érdekelt hogy a jogsim még nincs meg. Miután megállt a Range Rover egy klub előtt én is megálltam egy kicsit odébb és követtem az épületbe.

Ez a hely belülről inkább egy kávézóra hasonlított mint egy nappali bárra. Szokatlanul kevesen vannak, csak páran isszák az italukat a fotelekben és néhányan cigiznek a bár másik végében.
Láttam hogy Harry odamegy a pulthoz és egy sráccal kezdett el beszélgetni így leültem az egyik asztalhoz és csak néztem őket. Már lassan egy fél órája csak néztem, amikor végre felállt onnan. Azt hittem hazamegy de azt láttam hogy egy lenti lépcsősorhoz sétál és még mielőtt bezáródott az ajtó mögötte, én is utána szaladtam de a lépcső végénél megálltam a falnál. Amit viszont ott láttam örökre a szemembe égett.

Egy üres tér, ez volt az egész alaksorban, egy üres tér közepén egy székkel. A széken pedig egy férfi ült kikötözve, ruhája vérrel átáztatva, arca szinte eltorzult a sok veréstől. Azonban mielőtt jobban szemügyre tudtam volna venni, Harry lépett háttal elém majd kezét felemelve, egy határozott mozdulattal lelőtte a férfit.

Tettére sikítanom kellett, amelynek hatására fegyverét automatikusan használatba vette, ezzel eltalálva engem.