Medicine (H.S.)

8. Folytatjuk?

Az éjszaka közepén arra kelek hogy a testem rázkódik. Mikor magamhoz térek annyit látok hogy Harry az ágyam szélén ül és kezemet fogja, ahol az előbb rázott meg.

-Harry?- kérdezem álmosan majd megdörzsölöm szemeim és az órámra nézek-Hajnal négy van, mi az?
-Liaméknél beindult a szülés.- válaszolja lazán és teljes éberséggel.
-Szülés? Liamnek gyereke lesz?- lepődök meg- Nem tűnt idősebbnek nálad.
-Két évvel idősebb.
-És ezért keltettél fel?- ülök fel.
-Be kell mennem hozzájuk, csak mondani akartam, hogy nem lepődj meg ha nem leszek itthon holnap délutánig.
-Miért mész be?
-Magam szeretném látni, hogy biztonságban vannak.

Harry kijelentésén elmosolyodok. Tudom, hogy azért teszi mert feladata minden munkatársának a biztonságban tartása, de azt is tudom, hogy jó barát akar lenni.

Reggel kipihenten és nyugodtan keltem. Csináltam egy reggelit majd elpakoltam és főztem ebédet is. Délutánra ledőltem a nappaliba pihenni és ott vártam meg, hogy Harry hazajöjjön ahogy tegnap este mondta.

Pár hosszú perc múlva hallottam is az ajtó nyitódását.
-Itt vagyok.- feleli szűkszavúan majd látom ahogy a fürdő felé megy majd eltűnik.
-Minden oké?- kiálltok be utána mikor nem jön elő, de alig egy pár másodperc múlva meg is jelenik mellettem egy teljesen más ruhában, fogkefével a kezében.
-Igen, csak azt hittem tudok pihenni egy kicsit, de el kell szaladnom valahova valamiért.
-Csak most értél haza.- nézek rá zavarodottan de ő csak megvonja vállát.
-Ha hív a munka akkor nem tudok mit tenni.- feleli majd vissza sétál a fürdőbe.

Várok egy pár pillanatot majd utána megyek a fürdőbe, megállok mögötte és ránézek a tükrön keresztül.
-Elmehetek veled?
Szavaim hallatán Harry ránéz a tükörképemre majd megtörli az arcát és felém fordul.
-Kizárt dolog.
-Kérlek Harry.- nézek rá reményekkel teli szemeimmel mire megforgatja az övéit.- Egész nap itthon voltam egyedül, legalább addig is veled vagyok.
-Nem tartom jó ötletnek, de legyen.
-Komolyan?- nézek fel rá izgatottan mire bólint egyet majd elsétál mellettem, ki a konyhába majd vissza kiállt.
-Tíz percet kapsz hogy elkészülj.

********

-Gyere már.- kiabál nekem a házba  a kocsijától.
-Ne siettess, a város megvár.- ülök be mellé a kocsiba.
-De én nem biztos.- néz rám egy halvány mosollyal száján azonban tekintete olyan határozottságot mutat hogy elhittem neki.
-Téged ilyen könnyen be lehet csapni?- neveti el magát majd elinditja a kocsit.

Miután Harry beszaladt valamilyen bárba elintézni valamit, amiről semmit sem tudok és nem is volt hajlandó beszélni róla, úgy döntöttünk hogy sétálunk egyet a városban, majd este kisétáltunk a tengerpartra. Nagyon jó volt ez a nap, és igaz hogy nem közeledtünk a másik felé úgy mint gondoltam hogy fogunk, de sok dolgot megtudtunk így is egymásról. Vagyis Harry rólam... azt hiszem neki sokkal több idő fog kelleni hogy megnyíljon előttem. A nap kezd teljesen lemenni, ezáltal kezd sötétedni is, körülöttünk csak pár ember sétálgat így egy tökéletes esti hangulatot adva nekünk. Csak sétálgattunk és apróságokról beszélgettünk amikor megéreztem hogy Harry ujjai megérintik az enyémeimet majd lassan összekulcsolja azokat. Tudat alatt is lenéztem az összefonódott kezeinkre és elmosolyodtam.

-Holnap jönnek haza délután.- fordít magával szembe majd a szabad kezével fülem mögé tűr egy szemembe lógó tincset.
-Tudom- nézek el a tengerre- bárcsak sosem érne ez véget.
-Akkor ne érjen, nem kell másképp viselkednünk csak ezért mert hazajönnek.
-Félek, hogy vissza fogunk állni az eredeti felállásba.
-Nem, nem fogok elmenekülni.
-És ha én igen? Harry velem még sosem történt ilyen, sosem csókolt meg senki sosem fogta meg a kezem így senki, csak te és ez egy kicsit ijesztő.
-Miért? Ennyire ijesztő vagyok?
-Ismerjük egymást kiskorunk óta, olyan fura ez.
-Tudod mi a baj veled?

Nemlegesen megrázom fejemet amin felnevet majd végigsimít karomon.

-Az, hogy mindent túlgondolsz. Fiatalok vagyunk, ezért nem kell még felelősségteljesen gondolkodnunk csak kiélvezni a helyzetet. És én ki akarom élvezni.

Szavain elmosolyodok majd közelebb hajolok felé.
-Meg akarlak csókolni.- súgom neki mire elmosolyodik és visszasuttog.
-Akkor miért nem teszed?
-Nem merem.- vallom be halkan mire Harry nem felel csak közelebb húz magához és ajkait lágyan az enyémek ellen tolja.

Ha most kívülről látnám magunkat, biztos vagyok benne hogy azt hinném egy szerelmes pár vagyunk, akik eljöttek egy szerelmes sétára a tengerpartra. Biztos vagyok benne hogy így nézhetünk ki. De tudom hogy Harry és én másképp érezzük a dolgokat mint aminek tűnhet. Egyikünk sem tudja pontosan mit akarunk egymástól és egyikünk sem tudja hogyan kezeljük a helyzetet. Harry azt mondja ne is foglalkozzak ezzel, csak élvezzem ki hogy most itt vagyunk, de ismer engem. Tudja, hogy hiába mondja ezt nekem, amíg nem tudom hogy mit érzek, nem is fogok tudni olyan felszabadultan viselkedni mint ő. Azonban most, hogy itt vagyunk és csókol...hozzá tudnék szokni. Ahogy kezeit derekam köré helyezi majd magához húz...át szeretnén élni ezt az érzést ha lehetne minden nap.
-Jó az illatod.- súgom neki miután elválunk egymástól. Szavaimra csak lágyan felnevet.
-Kezd hűvös lenni, menjünk haza.- feleli mire bólintok egyet.

Bárcsak ezt a pillanatot élhetném át újra és újra. Amikor úgy érzem az, amiről évek óta álmodozok beteljesült...amikor minden rendben van. De az élet sajnos nem ilyen egyszerű.