Medicine (H.S.)

16. Másnaposság

Másnap reggel felkelve úgy érzem magamat mint aki a halála napján van. Fáj mindenem, hányingerem van, szédülök, ráadásul a tegnap este is teljesen kiesett. Reménykedek benne hogy külsőm valamennyivel tűrhetőbb, mint a hányingerem. De ahogy előveszem telefonom és megnyitom a kamerát, fintorogva teszem vissza a polcra mellettem. Most már nem csak belülről vagyok hulla, hanem kívülről is úgy nézek ki.
Ahogy telefonomat megigazítottam a helyén, tekintetem akaratlanul is az ágyam melletti földre ledobott nadrágon akad meg. És abban a pillanatban eszembe jutott minden. A buli, az alkohol, ahogy Harry hazarángat és ahogy én előtte térdelek. Jézusom, mit tettem.
Halk kopogást hallok ajtómon, de úgy hasít bele a fejembe a hang mintha mellettem kopogtak volna két centire. Harry nyit be a szobába egy pohárral a kezében.

-Jó reggelt Hercegnő - ül le mellém majd végigsimít arcomon.- Hogy vagy?
-Mi...vagyis én tegnap, neked?Kérdezem zavarodottan, remélve hogy veszi a célzást. Harry mellém teszi a poharat majd lágyan bólint egyet.
-Istenem- sóhajtok fel- ne haragudj én, nem tudom mi történt velem, nem akartam, vagyis akartam de nem...
-Kenz, hé, nyugalom- simít végig arcomon- minden rendben?
-Nem haragszol?
-Miért?- nevet fel lágyan- Azért mert leszo...-fejezné be a mondatot de tudja hogy mennyire nem szeretem ha ilyen nyíltan beszél így nem folytatja- Kenz, inkább nekem kéne ezt kérdeznem. Nem akarom hogy azt hidd kihasználtam hogy részeg voltál, nem is akartam de annyira csábított a gondolat ahogy- sóhajt fel- nem tudtam ellenállni neked.
Szavainak hallatán megkönnyebbülten sóhajtok fel majd fentebb tornázom magam az ágyon.
-Nagyon rossz voltam?- kérdezem félve mire elmosolyodik.
-Kenz, egyszerűen tökéletes volt- feleli lágyan. - Az egész tökéletes volt, annyira hogy egész este csak azon gondolkodtam ahogy a szád...
- Oké, értem- nevetek fel fáradtan.

Ezután beállt köztünk egy kínos csend. Még mindig be voltam takarózva, így elkezdtem a takaró sarkával játszadozni. Tudom hogy valamit még mondanom kéne de nem jutott eszembe semmi. Nem tudom hogy a tegnap este miatt, vagy csak azért mert sosem tudtam hogy beszéljek úgy igazán az érzéseimről, de fogalmam sem volt mit tudnék ilyenkor mondani. De szerencsémre Harry megtörte a kínos hallgatást.
- Túl gyors volt, igaz?- emeli rám tekintetét
-Nem!- vágom rá hirtelen mire lágyan felnevetek- Bocsi, nem akarok őrülten viselkedni, hogy azt hidd hogy olyan lány vagyok aki még szinte nem is volt kapcsolatban és már...
-Sosem gondolnálak olyannak Kenz- szakít félbe majd végig simít karomon.

-Csak tudod, fura ez az egész. Éveken keresztül olyan viszonyban voltunk ahol egyáltalán nem foglalkoztunk egymással. Aztán elköltöztünk, összejöttünk és mintha...nem is tudom, mintha veled semmihez se kéne több idő.

Harry elmosolyodik majd lágyan bólint egyet.
-Baba korunk óta együtt nőttünk fel Kenz. Ugyan azt érzem amit te de, neked bármennyire is vagyok megszokott már, minden dolog amit csinálunk vagy csinálni fogunk az neked új dolog lesz. Örülök hogy nem bántad meg a tegnap estét, de nem akarom hogy elsiessük a dolgokat. A te érdekedben. Oké?
-Oké- felelek majd ha lehet, még jobban bebújok a meleg takaróm alá- örülök hogy nem hánytalak le, szörnyen rosszul vagyok.
-Kenz, bármennyire is volt a tegnap éjszaka valami csoda, muszáj beszélnünk arról ami a bulin történt- komolyodik el mire félve bólintok.
-Megittál vagy hat pohár koktélt a legerősebb fajtánkból. Mackenzie, az drogot is tartalmaz, alig tudtál megállni a saját lábaidon. Idegen pasikkal táncoltál össze- vissza.
-Sajnálom- hajtom le fejem mire felsóhajt.
-Soha többé ne csinálj ilyen idiótaságot.
-Egy hülye voltam.
-Csak annyira mint aki a földig itta magát- vonja meg vállait- ez az első berúgásod volt?
-Igen. Tudom... felelőtlen voltam- hajtom le fejem ismét mire kezemet az övébe rakja és simogatni kezdi.
-Nagyon aggódtam érted, ugye tudod?
-Ne haragudj- dőltöm rá fejem vállára.
-Ne csinálj többet ilyet, nagyon megijedtem- ismétli újból- Mindig vedd fel nekem a telefont oké? Nem akarom hogy bajba kerülj miattam.
-Bajba kerülhettem volna?
-Olyan ártatlan vagy Kenz- sóhajt fel- teljesen le voltál részegedve, ezt szeretik az emberek kihasználni.
-Igazad van, nem gondoltam át. Emmáékról tudsz valamit?
-Tegnap este írtam neki a telefonodról egy üzenetet hogy minden rendben van és hogy már itthon vagy. De nem lesznek a kedvenc barátaid, hogy hagyták neked ezt- feleli mire elmosolyodok.
-Köszönöm, hogy közbe avatkoztál- mosolygok rá amikor megérzek valamit.

Gyorsan mászok ki az ágyamból majd futok a fürdő felé, egyenesen a WC irányába majd letérdelek és felé hajolok majd érzem ahogy elkerülhetetlenné válik a helyzet. Hirtelen jön ki belőlem minden amit tegnap este ittam. Mikor megérzem Harry kezeit, ahogy hajamat húzza el arcomtól, idegesen kezdem el venni a levegőt.

-Ne Harry, ne láss így- tolnám el magamtól miután kijött belőlem aminek ki kellett, de ő leguggol mellém a WC-hez és segít nekem rendbe szedni magamat.
-Nincs semmi baj, ez ilyenkor normális. Jobban vagy?
-Egy fokkal azt hiszem, de szerintem ma inkább csak fekszek.
-Itt maradjak veled?
-Nem kell, menj nyugodtan- mosolygok rá de ő csak bámul rám.
-Nem biztos hogy jó ötlet itt hagynom így, inkább szólok Liamnek.
-Nem! Neki otthon van a kislánya és a felesége, én túlélem egyedül a napot.
-De azért hozok fel valami reggelit amit nem fogsz kihányni- segít visszaballagni az ágyamba majd betakar.
-Köszönöm- bújok be párnáim közé.

A nap nagyon lassan telik ha az ember az ágyában tölti az egészet. Semmit sem tudtam csinálni csak feküdni, teljesen legyengültem és szédültem. Unalmamban anyáékat is többször hívtam, de folyton kinyomtak, biztos sok a munka. Emmáékat is akartam hívni de ők sem vették fel, biztos másnaposak ők is. Egész nap a Netflixet bámultam, miközben gyógyszerekkel próbáltam csillapítani fejfájásom. Nem tudom hogy az alkohol mennyisége ártott meg így, vagy a benne lévő drog de teljesen tönkretette a szervezetem. Harrynek teljes mértékben igaza volt...felelőtlenül viselkedtem.
-Kenzie- kiállt nekem valaki kintről,de hamar meglátom anyát aki benyit a szobámba- minden rendben? Rengetegszer hívtál.
-Igen, csak unatkoztam. Nagyon rosszul vagyok- ülök fel az ágyamon mire elmosolyodik.
-Igen, Harry mesélte- simít végig hajamon- ilyen ez a másnaposság-neveti el magát majd bebújik mellém az ágyba- Itt maradok veled.

A nap további részében csak régi, családi képeket nézegettünk az albumokban. Örülök hogy anya hazajött és itthon maradt velem. Volt egy kép amin Harryvel voltam rajta. Szerintem ez az egyetlen olyan kép amin nem öljük egymást. A születésnapunk ugyan arra a napra esik és ezen a képen az látszik ahogy egyszerre fújjunk el egy négyes és egy hatos számú gyertyát.
-Ezt elrakom- veszem ki mosolyogva a képet a helyéről majd az ágyam melletti fiókomba teszem.
-Emlékszem, meg kellett kérnem titeket hogy csak a kép idejéig ne öljétek egymást- neveti el magát.
-Tényleg utáltuk egymást- nevetek fel én is majd megdörzsölöm szemem.
-Látod, ez a sors.
-Kicsit aggódok.
-Ez természetes, az első kapcsolatnál mindenki fél, de hidd el egyre jobban egymáshoz fogtok szokni és jobb lesz.
-Pont ettől félek- nevetek fel idegesen- hogy tudod...közelebb fogunk kerülni egymáshoz- próbálom felhozni anyának a kényes témát.
-Ja, attól félsz- mosolyodik el- elmagyarázzam hogy mire kell felkészülnöd?
-Nem.- szakítom azonnal félbe- Tudom a..a dolgokat- nevetek fel zavarodottan. - Csak attól félek hogy neki milyen lesz. Ő tapasztalt én meg nem. Te nem láttad hogy milyen lányokkal volt együtt, mindegyik úgy néz ki mint egy szupermodell.
-És te azt hiszed kevesebb vagy náluk?- kérdezi mire aprót bólintok- Kicsim, a szépség relatív, nem mindenkinek ugyan az számít szépnek, és minden ember a maga módján szép. De ezen ne is aggodalmaskodj mert te kívül belül szép vagy és Harry nem fog a többiekhez hasonlítani téged.
-Biztos vagy benne?
-Hidd el hogy tökéletes lesz az első, feleslegesen kell tőle félned.
-Remélem igazad van.
-De már ott tartotok, vagy...?
-Nem, vagyis, nem tudom. Tegnap...kicsit közelebb kerültünk egymáshoz- vallom be halkan anyának.
-És megbántad?
-Nem- mosolyodok el.
-Ne aggódj minden rendben lesz- puszil homlokon. Örülök hogy nem kezdett el faggatózni arról, hogy pontosan hogy is kerültünk közelebb egymáshoz. - Megyek, csinálok valami ebédet ha már itthon maradtam, te meg csak pihenj még egy kicsit.
-Köszi hogy itthon maradtál.
Mosolygok rá majd bebújok az ágynemű alá és megpróbálok pihenni még egy kicsit.