Medicine (H.S.)

1. A hír

Végre vége a mai napnak is. A szüleimnek hála, egy szálloda legfelső szintjén lakunk. Mármint konkrétan tényleg miénk a teljes felső szint. Sosem voltam oda a felhőkarcolóban élésért, még akkor sem ha a falak nagy része üvegből van, ezzel kilátást nyerve szinte az egész városra. A napok délutánjait általában egyedül töltöm. Anyáék minden nap este nyolc körül érnek haza, majd reggel hatkor már színüket se látom.

-Mackenzie, megjöttünk.- kiált egyet apa a bejáratnál, mire én felpattanok a kanapéról és karjaiba szaladva ölelem át.

Talán keveset látjuk egymást, de nagyon szeretjük a mi kis családunkat. Sosem vitatkozunk, mindent megbeszélünk egymással, nekem ők a legjobb barátaim.
-Kész a lecke?- kérdezi anya miközben lepakolja a táskákat a konyhapultra.
-Persze, különben mi mással ütném el az időt?
-Ma estére áthívtuk a Styles családot.- szól közbe apa- Kicsit kikapcsolódunk így péntek este.

Szemeim nagyra kerekedtek szavainak hallatán. Lassan három éve nem találkoztam Harry családjával, sosem volt elég idő a régi programokra, mivel anyáék munkája az utóbbi időkben olyan sikeres lett, hogy nem tudtunk elmenni sehova.
-És mikor jönnek?- ugrok fel a pultra majd egy tányér epret magam mellé veszek és enni kezdem.
-Hét körül.- válaszol anya.
-De már lassan fél hét.- ugrok le a pultról majd berohanok a szobámba felvenni valami normálisabb öltözetet. Barna, derék felettig érő hullámos hajam van, amit most csak kifésültem és hagytam természetes formájában majd kimentem anyáékhoz.
-Nagyon csinos vagy.- jön mellém apa majd rám mosolyog.
-Nem láthatnak állandóan melegítőben, mint régen.- nevetem el magam majd a csengő hangja megállít tettemben. Itt vannak. Hogy ideges voltam- e? Hát nem kicsit.

A szüleim engem küldtek, hogy beengedjem őket a lakásba. Mély levegőt vettem, majd lenyomtam a kilincset. Nem várt reakciót kaptam, Harry anyukája Susan és apukája Jack részéről. Mindketten pillanatok alatt fonták karjaikat körém majd magukhoz szorítottak.
-De rég láttalak Kenzie, hogy megnőttél.- simít végig Susan hajamon.
-Nagyon szép lány lettél.- dicsér meg Jack is majd még egyszer magához ölel.
-Köszönöm, gyertek beljebb.- álltam el az ajtóból. Susan és Jack beljebb sétáltak, míg mögöttük Harry ballagott. Kaptam tőle egy halk sziát, mire én is ugyan így köszöntem neki.
-Gyertek, anyáék a konyhában vannak megmutatom merre van.- indultam el velük a konyha felé.

A lakásban való körbevezetés után mindannyian leültünk az asztalhoz és belekezdtünk a vacsorába. A felénél tartottunk, amikor egyre kellemetlenebb lett számomra. Harry velem szemben ül és le sem veszi rólam a szemét. Utáltam és most is utálom amikor ezt csinálja. Addig provokál a nézésével amíg meg nem bizonyosodik arról, hogy ezzel idegesíteni tud.
-Szóval...Harry, hallottam hogy te már leérettségiztél.- veti fel anya a témát.
-Igen, egész jól sikerült.

Hangja valamiért, mint mindig most is elkábított. Ha van valami amit sosem tudnék megunni ebben az idegesítő fiúban, az a hangja. Mély mégis bársonyos...szinte megnyugtatóan lágy.
-És merre mentél tovább?- kérdezi tőle apa.
-Igazából sehova nem mentem. Halasztani akartam, most pedig távmunkában dolgozok egy barátom cégénél. De már van egy pár iskola amik ösztöndíjat ajánlottak fel.

Sosem értettem hogy lehetett ennyire okos, sosem láttam tanulni és kiskorunkban is utált minden olyan dolgot ami a sulival vagy a tanulással volt kapcsolatos.

-És neked hogy megy a suli Mackenzie?- kérdezi Jack.
-Hát nem úgy mint Harrynek- mosolygok rájuk- a nyelvek nagyon jól mennek a többiből meg próbálom kihozni a legjobbakat.
-És hova akarsz majd tovább menni?
-Angliába. Találtam ott egy jó iskolát ahol divattervezőnek tudok majd tanulni, már egy ideje szeretnék vele foglalkozni, de az még messze van.
-Biztos sikerülni fog bejutni Drágám.- mosolyog rám Harry anyukája mire apa átveszi tőle a szót.
-Szerintem vágjunk bele.
-Mégis mibe?- kérdezzük szinte egyszerre Harryvel.
-Harry, Mackenzie, úgy döntöttünk mi négyen, hogy elindítunk egy közös vállalkozást Los Angelesben.