Medicine (H.S.)

7. Mit akarok tőle

Szemeimet behunyva próbálom élvezni csókját. Még sosem csókolóztam és ez olyan tökéletes,  jó érezni őt. Ajkai lassan mozogtak enyémeimen majd mikor nyelve végigsiklik alsó ajkamon, mint egy villám csap át rajtam a valóság. Ezt nem csinálhatjuk. Nagyon jól tudom milyen életet élt Harry és eszem ágában sincs beállni a lányok közé akikkel kikezdett majd dobta őket. Nem hagyom hogy velem is játszadozzon. Elváltam ajkaitól és bár Harry hajolt volna vissza felém, akaraterőmmel visszatartottam őt magamtól.

-Nem megy, ne haragudj.- pattanok fel az ülőről.
Ő kezemnél fogva vissza akar húzni, de én gyorsan felkapom cipőmet majd kiszaladok a házból.

Napokkal ezelőtt a kertünk végében találtam egy eldugott részt, egy hatalmas fával ami a tenger felé néz. Bokrok és különféle növények veszik körül, így nem feltűnő. Pont ezért olyan tökéletes számomra, egy hely ahol magam lehetek. Automatikusan efelé a hely felé vettem az irányt és meg sem álltam addig míg testem hozzá nem ér annak a hatalmas fának a törzséhez. Össze kellett szednem a gondolataimat. Gondolkoztam azon ami történt az előbb. Nem tudom mit kellene most éreznem, de amikor csókolt egy másik világban jártam. Olyan tökéletesnek tűnt, mint még semmi más, mintha az ajkaink egymásnak lettek volna teremtve, de egyszerűen nem tudom elfelejteni hogy eddig milyen is volt, félek hogy ez csak valami rossz vicc. Az egyik percben reccsenést hallottam amire összerezzentem de amikor megláttam hogy csak Harry az, egy kicsit megnyugodtam.

-Azta- dőlt neki ő is mellettem a törzsnek majd körülnézett a helyen- mint a mesékben.
-Hogy találtál meg?
-Nem vagy valami jó a jel nélküli futásban, idáig vezettek a cipőd nyomai.
-Miért csókoltál meg?- nézek rá oldalról, mire ő ellöki magát a fától majd elém lép, kezeit pedig rányomja a fa törzsére ezzel engem közé és a fa közé szorítva.
-Mert nem tudtalak nem megcsókolni. És bevallom, hogy most is nehezemre esik.- tekint le számra majd beharapja alsó ajkát.
-Ne csináld ezt Harry, félek.
-Amíg én itt vagyok addig nincs mitől. 
-Tőled félek Harry- nézek fel rá- félek hogy ez csak valami hülye vicc és hogy igazából nem érzel semmit irántam.
-Kenz- néz végig arcomon- te most tényleg azt mondod hogy nem éreztél valamit köztünk amikor megcsókoltalak?
-Harry- sóhajtok fel majd lehunyom szemeim- nekem te voltál az első csókom.
-Tessék?- lepődik meg majd egy pillanatra eltávolodik tőlem, de épp csak annyira hogy jobban szemügyre tudjon venni- Én voltam az első csókod?
-Igen. Ezért teljesen normális hogy éreztem valamit, de azért mert még sosem éreztem ilyet.
-Akkor higgy nekem- jön közelebb hozzám, ezzel engem teljesen nekinyomva a fának és a testének- higgy nekem hogy nagyon is van köztünk valami. Merj kockáztatni Kenz.

Ezzel újból lassan közeledik felém majd megcsókol de most kis hezitálás után vissza is csókolok. Nyelve bejutást kér számba amit meg is adok neki. Elég furcsa érzés mégis annyira jó. Nem tudom jól csinálom- e, de mikor keze derekamra csúszik ezzel még jobban magához szorítva, én meg nyakánál fogva húzom közelebb magamhoz, egy mély nyögés szalad ki száján amely biztatást ad. Keze fenekemre csúszik amibe belemarkol. Kénytelen vagyok belenyögni csókunkba.

Pár perc után elválunk egymástól és levegő után kapkodva dönti homlokát enyémnek.

-Ne mondd hogy még most sem érezted.
-De- mosolygok fel rá- most már éreztem.
-Nekem is van szívem Kenz, vannak érzéseim.
-Tudom- fogom meg kezét- most már tudom, de..ez, ez nekem akkor is sok most. Amikor láttam hogy lelőtted azt az embert, akkor... féltem tőled. Nem akarok félni tőled.
-Én sem akarom hogy félj tőlem, nem állt szándékomban egyszer sem megijeszteni.
-Mi legyen most?
-Fogalmam sincs, de- húz magához közelebb ismét- akarlak téged Mackenzie, én se tudom miért mert kiállhatatlan egy személyiség vagy.- nevet fel lágyan mire elmosolyodok- De mégis akarlak.
-Én...nem tudom. Nem tudom mit érzek most Harry, adj időt.
-Amennyit csak akarsz- ad egy lágy csókot homlokomra- gyere, menjünk vissza, együnk valamit.
*********

-Mit csinálsz?- nevetem el magam amikor kimegyek a konyhába és Harryt kémlelem, ahogy a pultnál áll és szorgoskodik.
-Ebédet akartam csinálni?
-Így?- nevetem el magam- tönkre teszed a konyhát, inkább rendelek pizzát.
Harry megforgatja szemeit majd bólint egyet én pedig a telefonomért nyúlok. Azonban mielőtt tárcsázni tudtam volna a számot, lentebb nyomja a telefont testemtől.
-Mi lesz ha visszajönnek anyáék?
-Hogy érted?
-Velünk.
-Harry...- veszek mély levegőt- nem tudom még, nem tudok semmit. Mit akarsz, mi legyen?
-Azt akarom hogy velem legyél Mackenzie, de meg kell védenem téged, nem lehet közöd a munkámhoz és bántani sem akarlak.
-Nem bántanál, az hogy meglőttél az is az én hibám volt.
-Nem, nem arra célzok most, hanem magamra. Tudod, Leila...van amikor bekattanok, nem akarom hogy az én hülyeségem miatt bántsalak.
-Miért nem kértél segítséget amikor először jött rád a rohamod?
-Nem akartam.- vonja meg vállát- Nem akarok róla senkinek sem beszélni.
-Nem fogsz bántani.
-Akkor? Mi legyen?- tekint rám egy széles mosollyal arcán, ahogy felragyognak szemei...sosem láttam ilyen felszabadultnak még.
-Még ketten leszünk egy kis ideig. Mire a szüleink hazaérnek addigra tudni fogjuk mit akarunk, de most még egyelőre fogalmam sincs, tegnap este még egy másik lánnyal hallottalak Harry.
-Tudom, egy barom voltam, ne haragudj rám.
-Engedd hogy pizzát rendeljek.- mosolygok rá majd tárcsázom is a pizzázó számát.

A pizza után bekapcsoltunk egy filmet amit zavartalanul tudtunk nézni mindaddig amíg Harry telefonja meg nem csörrent.

-Ne haragudj, ezt fel kell vennem.- áll fel az ülőről majd a mobillal együtt kisétál a teraszra.

A házunk fala olyan volt mint ami New Yorkban volt, így a hatalmas üvegfalnak hála látszódott a tenger. Nem igazán hallottam hogy Harry miről beszél és kivel de hangja erőteljes volt, a végére már kiabált majd kinyomta a telefont és visszasétált hozzám. Leguggolt elém majd lágyan végigsimított combomon, melynek hatására bizseregni kezdett a bőröm érintése alatt.

-El kell mennem. A srácok valamit elszúrtak és rendbe kell tennem az ügyeket.
-Oké.- mosolygok rá mire bólint egyet.

Bevallom egy kicsit meg is könnyebbültem. Bár Harryvel csak filmeztünk és ettünk, még így is túl gyorsnak érzem a történéseket.
-Kenz, ne nyisd ki az ajtót senkinek oké? Zárkózz be, nálam lesz kulcs.
-Miért kell bezárkóznom?
-Csak tedd meg oké? A kedvemért.
-Oké.- sóhajtok fel mert tudom hogy úgy sem mondaná el és csak még jobban felidegesíteném.
-Köszönöm.- mosolyog rám majd feláll és már ki is szaladt a házból én meg utána mentem és bezártam az ajtót.

Késő este volt már, mikor sikerült lezuhanyoznom. A törölközőt magam köré tekertem, majd kinyitottam az ajtót, hogy a pára eltűnjön, de ezzel egy időben ajtó csapást hallottam. Biztos voltam benne, hogy csak Harry lehet az, de így is óvatosan sétáltam ki a nappaliba, egyenesen a bejárat felé. Azonban egy idegen alak jelent meg előttem, aminek hatására felsikítottam. Nem tartott sokáig az ijedtségem, mikor Harry megjelent a fiú mellett aminek hatására megnyugodtam pillanatok alatt.
-Nyugi Kenz, ő egy haverom.
A srác felállt az ülőről majd elém lépett. Alacsonyabb volt mint Harry de ugyan olyan izmos.
-Szia, Liam vagyok.-mosolygott rám, majd kezet nyújtott amit viszonoztam.
-Mackenzie.
-Liam csak hazakísért, át kellett beszélnem vele egy-két dolgot nyugalomban.
-Rendben.-  mosolygok Liamre aki megismétli gesztusom.
Kedvelem a srácot, nem olyan alak mint akitől félnem kellene. Tudom, hogy nem csak egy haver, hanem hogy együtt dolgozik vele, így meglepetésként ért, hogy milyen normálisan néz ki. Persze, Harry se tűnik egy szörnyetegnek, de azt gondoltam az itteni munkatársai azok lesznek.

-Mackenzie- fordít magával szembe Harry- engem nem zavar a látvány, de mi lenne ha felvennél valamit?- kérdezi tőlem amin Liam is elneveti magát, nekem viszont csak akkor jutott el tudatomig, hogy törölközőben állok előttük.
-Oh, izé, el is megyek.- motyogom zavarodottan majd elköszönve Liamtől, a szobám felé vettem az irányt. 
Hosszú órák múlva egy halk kopogást hallok ajtóm másik oldalán, majd benyit rajta a fáradt arcú fiú.
-Alszol?- suttogja, én pedig fentebb tornázom magam az ágyon.

-Ki volt pontosan ez a srác?
-A helyettesem. Ő hívott a film közben -Kenz, Liam nem tudja hogy te tudod mit dolgozok, szóval ez maradjon is így jó? Lehet máskor is át kell jönnie.
-Oké, addig én majd lemegyek a partra.
-Ne!- vágja rá Harry amire összerezzenek- Ne menj ki este egyedül addig amíg nem tudom hogy biztonságban vagy-e. 
-De miért, már biztos volt hogy máskor is kimentem amikor ilyen helyzet volt.
-Igen, de akkor még nem mentél be a klubba, nem tudhatom hogy ki látott és ki nem. 
-Oké.
-Akkor jó éjszakát.- mosolyodik el majd elhagyja a szobámat. Pár percig vártam még, hogy visszajöjjön, de miután nem jött vissza, telefonomon bekapcsoltam a zenémet és próbáltam elaludni.