Medicine (H.S.)

18. Az első randi

Sötétség. Ez az egyetlen amit látok magam előtt. Harry miután beültetett a kocsiba, a szemem elé kötött egy kendőt. Nem tudtam hova vihet, ahogy azt sem hogy mit tervez. Az, hogy Harry bármikor is randira akar vinni valahogy elképzelhetetlen volt számomra, még úgy is hogy együtt vagyunk. Mikor meghallottam ahogy a kocsi motorja leállt, fusztráltan sóhajtottam fel.
-Harry, levehetem végre?- tapogatózok a semmibe mire hallom halk nevetését.
-Maradj már nyugton, mindjárt leveszem - fogja meg kezemet majd elkezd húzni ki a kocsiból. Párszor megbotlottam saját lábamban, de erős karjaival mindig megtartott. Hosszú pillanatok teltek el, míg hallottam hogy záródott egy ajtó. Tudtam hogy bevitt valahova.
-Na most leveszem- súgja fülembe majd levéve az anyagot pár másodperc múlva vissza is nyertem látásom. Kinyitva szememet egy ház nappalijában találom magunkat. Teljes sötétség uralkodott volna a házban, ha nem lett volna körülrakva a nappali apró gyertyákkal. Fejemben azonnal az fogalmazódott meg, hogy mikor gyújthatta meg őket. De aztán eszembe jutott hogy ő Harry Styles...mindent meg tud oldani, csak egy mondatába kerül. A nappalin kívül nem láttam semmit. A szoba nagyon otthonos, a gyertyák pedig egy nagyon romantikus hangulatot idéztek elő. A kanapé előtt egy kis asztal állt amire egy üveg bor és két pohár van rakva.
-Harry...- csodálom meg a helyet.
-Ülj le, mindjárt jövök- puszilja meg homlokom majd elsétál valamerre amíg én helyet foglalok az ülőn.
-Mivel otthon vacsoráztunk de randi kaja nélkül nincs ezért gondoltam egy kis sütit még meg bírunk enni- hoz be egy tálat majd leül mellém és rám mosolyog.
-Tökéletes- mosolyodok el én is- sőt, ezt ki se néztem volna belőled.
-Ritkán vagyok ilyen romantikus ez igaz- nevet fel zavartan.
-Hol vagyunk?

Harry mélyet sóhajt majd körülnéz a szobában.
-Ez a ház Leilaé volt, ide járt egyetemre. Ki volt adva, most vették vissza anyáék.
-Harry- tekintek rá egyből majd kezem ösztönösen combjára helyezem és végigsimítok rajta- nem kellett volna.
-Moziba akartalak vinni de- néz körül- igazad volt a délutáni vitánknál. Ha kell valaki aki folyamatosan ellenőrizgetni akar engem, akkor azt akarom hogy te legyél az.
Leila mindig azt mondta hogy egyszer majd hozzam el ide a barátnőmet bemutatni neki. Ezt már nem tudom megtenni, de gondoltam így...nem is tudom.
-Istenem, Harry én annyira sajnálom- kezdek el könnyezni de ő puha ujjait szemem alá emeli és letörli könnyeim.
-Ne sírj, azért hoztalak ide mert te segítesz nekem túl jutni ezen. Tudom, hogy nem mutatom ki és ez rossz szokásom, de úgy érzem tényleg javulok. Anyáék többször jöttek ide miután Leila elment de én képtelen voltam rá és most nézd meg, itt ülök veled, ezen csak te segítesz nekem.

-Szeretlek Harry- ejtem ki szavaimat számon gyorsabban mint gondoltam volna.

Hosszú napok óta rágódtam azon mit is érzek iránta. Hirtelen gyorsasággal változott meg a kapcsolatunk és ilyen gyorsasággal is szerettem belé. De a mai veszekedésünk után, ahogy bevallotta önmagának előttem, hogy mit érez mélyen a szívében, teljes képet adott számomra. Tagadni se tudnám hogy mennyire beleszerettem ebbe a fiúba. Mikor azonban Harry nem felel semmit a vallomásomra, észhez kaptam, milyen idióta is vagyok.

- Ne haragudj- temetem arcomat kezeimbe- ezt nem kellett volna így kijelentenem.
-Kenz- veszi el kezeimet hogy rá tekintsek, de nem mond semmit. A kínos pillanatunkat próbáltam volna valahogy megtörni, de nem jutott eszembe semmi. Hisz nem mondhatom neki azt hogy hahó, erre azt kellene mondanod hogy én is téged. De szerencsémre nem kellett tennem semmit, mert megtörte a csendet.
-Én is.
-Tényleg?- Bizonytalanodok el.
-Azt hiszem- feleli mire félve pillantok rá.
-Hiszed?- kérdezem lágyan, hiszen nem szeretnék ráerőltetni semmit, de ha van valami amit megtanultam mióta együtt élünk, az az hogy belőle mindent ki kell szedni mert semmit nem mond magától.
-Olyan sok éven keresztül próbáltalak utálni, hogy nem igazán tudom mikor váltotta fel a szerelem. És hogy őszinte legyek- sóhajt fel majd kezeivel nadrágját kezdi el dörzsölni, mintha idegessé tenné őt ez a téma- sosem akartam szerelmes lenni.