Medicine (H.S.)

11. Szétesve

Másnap reggel arra kelek hogy senki sincs itthon. Minden szobába bepillantok, de üresnek találom őket. Kisétálok a konyhába majd a pultra pillantok, ahol egy elszakított papírlap hevert. Kezembe veszem majd elolvasom a rajta lévő szavakat, amik csak annyit tudattak velem, hogy anyáék késő este érnek csak haza ma.  Úgy gondoltam, ha már úgy sincsen itthon senki, lemegyek a parta egy pár órára. Felvettem egy bikinit, rá egy lenge ruhát, majd egy plédet a kezembe fogva lesétáltam. Jó szórakozás volt néha csak nézni az embereket, most is ezt csináltam, amikor megláttam a vízből kijönni Emmát és Zacket. Mivel iskolába nem járok és nem vagyunk itt olyan régóta még, ezért örülök hogy őket a barátaimnak tekinthetem.

-Mack, te vagy az?- szalad hozzám barátnőm mikor ő is észrevesz majd leül mellém a homokba, mögötte a barátjával.
-Személyesen- ölelem át őket- ti mit kerestek itt? Nem suliban kéne lennetek?
-Csak kéne- feleli lazán Zack.
-Szóval lógtok.
-Valahogy úgy- fekszik le a plédemre.
-Veled mi a helyzet?- kérdezi Emma.
-Semmi extra, most kezdtem el én is tanulni a vizsgáimra. Elég sok mindent kell majd betanulnom de...

-Oké, oké- szakít félbe nevetve- de engem az érdekel hogy mi van azzal a sráccal, aki veled lakik.
-Harryvel? Hát...- nevetem el magam- valahogy rájöttünk hogy nem is utáljuk egymást.
-Bővebben?
-Együtt vagyunk vagy valami ilyesmi.
-Tessék?- kezd el ujjongani barátnőm.
-Mármint, még egyikünk sem mondta ki de rengeteg időt töltünk együtt meg tudod...-mosolygok rá.
-Szóval már megcsókolt.- neveti el magát.
-Igen, de a szüleink még nem tudnak róla. Vagyis az ő szülei állítólag tudják hogy Harry érez irántam valamit de az én szüleim semmit sem tudnak. Addig nem akarom elmondani nekik amíg én sem tudom hogy most mi is van.
-Várj...akkor hogy jól értsem- szól közbe Zack is- smároltok, bírjátok egymást, együtt töltitek az időt, de te nem tudod mit érezzél iránta?
-Igen, mert én végig azt hittem hogy utál engem de most bevallotta hogy csak azért volt velem mindig olyan mert bejöttem neki.
-Nekem úgy tűnik mintha ti mindketten túlbonyolítanátok a dolgot. Mack, túl rövid az élet ahhoz hogy várjál a csodára. Ha ő nem lépett, akkor lépj te.
-Igaza van Zacknek, tegyél azért amit szeretnél. Ha pedig őt szeretnéd akkor ha hazamész, állj meg előtte és kérdezd meg hogy most mi van veletek.
-Oké, megkérdezem.
-Szuper.- mosolyodik el-  Valamelyik nap nem jössz el velünk valahova? Tudok egy jó klubbot, pénteken mondjuk? - vált témát, mire kínosan elnézek a távolba.
-Én még sosem voltam klubban.- vallom be szégyenkezve, mert elég kínosnak éreztem, hogy ennyi idősen még nem voltam bulizni sehol. De New Yorkban senki olyan nem volt, akiben megbíztam volna annyira hogy elmenjek vele bulizni hajnalban.
-Akkor velünk megtapasztalod majd milyen jó.- mosolyog rám biztatóan- Nekünk viszont most mennünk kell, de akkor pénteken találkozunk.- ölelnek át majd elköszönünk egymástól.

Mielőtt visszafeküdtem volna a plédre, telefonomat elővettem és láttam hogy Harry tízszer keresett és írt, hogy menjek haza. Észre sem vettem, hogy annyi időt töltöttem a tengernél, hogy lassan esteledni kezdett. Cuccaimat felkapva siettem haza, aggódtam, hogy valami baj történhetett és ezért keresett ennyiszer.
Azonban belépve a házba, pillanatok alatt akadt el a lélegzetem miközben körülnézek.

Vodkás üvegek hevertek a nappali padlóján, míg a konyhapulton megmaradt borosüvegek voltak széthányva és kiöntve belőlük a tartalma. Harry nevét kezdem el kiabálni de sehol sem láttam. Szobájába benyitva az ablak alatt találom meg egy üveg whiskyvel a kezében. Mikor meglátott, szemeiben egyfajta tüzet fedeztem fel de nem a jó értelemben. Fáradt szemei szikrákat szórtak miközben fejét a falnak támasztotta. Engem is elkapott a méreg a részeges kinézete miatt így tudtam hogy ebből most egy nagy vita lesz.

-Harry, mi a szart csináltál? Egyedül ittál meg ennyi piát?
-Hol voltál?- kérdezi épp elég lassan ahhoz, hogy szavait érthetően ki tudja ejteni. Nem kiabált, inkább egyhangúan kérdezte mély hangján. Túl nyugodtan.
-A parton.
-Egész nap?
-Igen, mivel reggel mindenki elment valahova én meg egyedül maradtam.
-Értem- felelte szűken, majd meghúzta az üveg tartalmát.
-Miért ittál ennyit?
-Mert el van cseszve minden Kenz- neveti el magát, majd felhúzza lábait mellkasához.
-Miért lenne minden elcseszve Harry?
-Meghalt, érted?- Pillant fel rám, majd abban a pillanatban megszakadt a szívem érte. Szemeiből rohamos gyorsasággal gördültek le könnyei, teste rázkódni kezd majd fejét térdei mögé rejti. - Meghalt- sír fel, mikor odalépek hozzá. Miután kiveszem a kezéből az üres üveget, leülök mellé és amennyire csak tudom magamhoz ölelem erős testét. Tettemre csak még jobban elengedte magát és erőteljesebben kezdett el sírni.  Sosem láttam még ennyire maga alatt, sosem láttam még sírni, főleg nem ilyen gyors érzelmi változásokkal.

-Semmi baj.- kezdek el én is könnyezni miközben hátát simogatom.- Engedd ki.
-Sosem látom többet, érted?- Ejti ki akadozottan szavait, miközben próbálja visszafogni sírását. Biztos vagyok benne, hogy nem akarja hogy sírni lássam. Teste erősen emelkedik fel és le miközben nehézkesen levegő után kapkod.
-Mindig veled lesz, ezt te is tudod.- ölelem át széles hátát miközben nyugtatni próbálom.
-Ez az első ilyen.- tekint rám miközben eltörli könnyeit a szeme alól.
-Milyen?
-Hogy nem ártok senkinek, vagy magamnak.- vallja be majd hátraveti a fejét. A sírása alább hagy, mély levegőt vesz ,majd felém fordul. Szembe ülök vele majd elmosolyodok ahogy könnyeitől nedves ujjaival végigsimít arcomon. -Segítesz nekem, tényleg hatással vagy rám.
-Harry- veszek mély levegőt- én ezt nem bírom tovább.

Harry kibújt ölelésemből majd felhúzott szemöldökkel nézett rám.
-Ezt hogy érted?
-Nem akarlak így látni. Nem jöhetsz mindig ilyen állapotba amikor a nővéredre gondolsz.
Mintha fellélegzett volna, úgy nézett szemeimbe.
-Már megijedtem hogy ránk gondolsz.
-Ez most fontosabb mint mi, Harry miből áll az amikor tudod...
-Úgy kezdődik mint amit láttál, csak iszok megállás nélkül. Az elején anyáék folyton lecsesztek vagy sírtak de utána már nem is foglalkoztak vele. Aztán az egyik nap, átjött az egyik csaj akivel akkor együtt voltam vagy mi. Úgy voltam vele hogy...- néz rám sajnálattal a szemeiben- hogy ő jól jön ahhoz hogy levezessem a dühömet, nagyon mérges voltam.
-Megerőszakoltad?

Harry feltételezésemre összerezzen majd tekintetemet keresi.

-Azt hiszed képes lennék rá? Kenz, sok elbaszott dolgot csináltam amik nem voltak jó döntések, de sosem erőszakolnék meg egy lányt.- jelenti ki fáradt hangján majd beletúr hajába és folytatja.- Megkérdezte hogy mi a baj, azt kérte hogy mondjam el neki. De egyszerűen képtelen voltam rá. Elhánytam magam.

-Hogy mi?- lepődök meg.

-Elhánytam magam előtte.- mosolyodik el részegesen- Annyira undorodtam attól hogy ő volt a szobámban és nem Leila, hogy felfordult a gyomrom. Képtelen voltam elviselni más lány jelenlétét abban a pillanatban. Utána rájöttem mekkora szerencsétlenség vagyok és ahelyett hogy állandóan rosszul legyek a gondolattól hogy ő nincs többé, jobb ha elfeledtetik velem. Onnantól kezdve nem azért hívtam át a lányokat hogy lelkizzek velük.

Kijelentésére lehunyom szemeimet. Tudom, hogy mennyi lánnyal együtt volt már, de utálom amikor feljön ez a téma.

-Tudom hogy rossz ember vagyok Mackenzie, azt is tudom hogy zavar téged hogy ilyen vagyok.
-Harry, nem csak...
-Látom az arcodat Kenz- szakít félbe- látom hogy undorodsz a gondolatától.

-Tudom, hogy megváltoztál és ez a fontos.- húzom végig ujjaim karján de ő megrázza fejét.

-Semmi baj, megértelek. Én is undorodnék magamtól és most hogy azt is tudod mit dolgozok- sóhajt fel- csoda hogy nem menekülsz előlem.
-Harry, az hogy miben dolgozol, nem számít. Ameddig neked nem esik bajod addig ez rendben van. Össze vagy törve, természetes dolog hogy sokszor magad alatt voltál és leszel.
-Félek hogy...hogy nem mindig fogom így kezelni, félek hogy egyszer itt leszel és...
-Harry, nem fogsz bántani- veszem arcát kezeimbe- nem tudnál bántani, ismerlek. De nem lenne jobb ha...ha elmennél orvoshoz ezzel?
-Nem!- vágja rá azonnal- Nem szeretnék, nem tudnék.
-Rendben, csak megkérdeztem.- Felelem lágyan mire ujjait állam alá téve kényszerít hogy szemeibe nézzek.

-Nekem elég ha te itt vagy.- suttogja mire elmosolyodok egy pillanatra.
-Harry...hogy halt meg?