Medicine (H.S.)

5. Mondd, hogy álom

A golyó eltalálta a kezem, aminek hatására a földre rogytam.

-A rohadt életbe- dobja el a pisztolyt majd a földre roskadt testem mellé fut és letérdel mellém- meg is ölhettelek volna Mackenzie, mégis mi a szart keresel itt? Minek jöttél utánam, megláthattak volna, sőt lehet hogy meg is láttak, felfogtad mit tettél?- kiabál velem de én képtelen voltam figyelni rá. Csak a mögötte lévő élettelen testre tudtam összpontosítani, majd a fegyverre ami nemrég még Harry ujjai közt volt. Kezem élesen fájt, égett, de a sokk elvette a fájdalom nagy részét. Mikor Harry észrevette hogy sokkos állapotba kerültem, idegesen felsóhajtott.

-Gyere, hazaviszlek.- emelt fel de ebben a pillanatban a közelében sem akartam lenni, nem lehetek egy gyilkos közelében. De semmi erőm nincs, a kezem iszonyúan fáj, a lábaimat a látottak hatása miatt mozgatni sem tudtam. Arra eszméltem fel hogy Harry menyasszony stílusba emel majd egy hátsó ajtón át elfut velem a kocsiig amibe betesz. Innentől elhomályosult minden, csak a férfire tudtam gondolni, aki rám néz mielőtt utol éri a vég.

********

Mikor újból kinyitom szemeimet egy ágyban találom magam. Jobban körül néztem és csak akkor vettem észre hogy Harry szobájában vagyok, miért ide hozott? Nem volt sok időm gondolkodni mert karomba erősen belenyilalt a fájdalom amire muszáj volt felnyögnöm. Élesen csípett miközben lüktetett az egész karom, sose fájt még ennyire semmi. Harry felkelt az íróasztal előtti székéről, amin eddig ülhetett, majd odasietett hozzám és adott egy pohár vizet gyógyszerrel.

-Ezt vedd be.- tartotta oda de én nem mozdultam- A rohadt életbe Mackenzie vedd már be, akkor nem fog úgy fájni.
Lassan kivettem kezéből a poharat és a gyógyszert de nem néztem rá.
-Megölted.- jelentem ki mintha a világ egyik legtermészetesebb dolgát jelentettem volna ki.- Megölted azt a férfit.
-Mackenzie, én...- sóhajtott fel majd leült az ágya szélére.
-Miért? Mi ez az egész Harry, nem értem miért csinálod ezt.
-Miért kellett utánam jönnöd Mackenzie? Nincs is jogosítványod és bajba is kerülhettél volna. Arról nem is beszélve hogy ha céloztam volna akkor...akkor talán már te sem lennél.
-Válaszokat akartam Harry, amiket tőled nem kaptam meg. Aggódtam érted, tudom hogy utálsz de akkor is fontos vagy a családodnak ahogy a szüleimnek is, tudnom kellett hogy mi áll a dolgok mögött.- fakadok ki majd sóhajtok egyet- De bárcsak mégsem tudtam volna meg.- hullik le egy könnycsepp arcomról.
-Mackenzie.- túr bele hajába- meg akartalak védeni ettől az egésztől. Semmi közöd nincs hozzá de- tekint rám- elmondok annyit amennyiért cserébe te megígéred hogy leszállsz a témáról. De minden amit mondok köztünk marad.

Szemeim felvillannak, hogy végre válaszokat kapok, bólintok majd fentebb ülök az ágyon vigyázva a karom felső részén ellátott kötésre. Harry leül az ágyának szélére majd odébb tolja a takarót amely lábamon hever és maga mellé teszi telefonját.

-Emlékszel amikor első este bementem a városba? Akkor egy régi haveromhoz mentem, a neve Niall. Kiskorunk óta jóban vagyunk és amikor megtudta hogy ideköltöztem, akkor látni akart. Én mindig is tudtam hogy Niall milyen természetű srác, nem fél semmitől, és mindenben ő akar lenni az akié az utolsó szó. Pár éve amikor beszéltünk elmondta hogy itt Los Angelesben elkezdett szervezkedni. Nem értettem az egészet de amikor leérettségiztem felajánlott egy munkát nekem a csapatában. Szerencsémre meg tudtam beszélni vele, hogy csak papírügyekkel foglalkozzak, de mikor kiderült, hogy ideköltözünk, tudtam hogy ez az egész be fog kebelezni. Eddig a nagyrészét el tudtam kerülni, addig biztonságban voltam. Niall helyeket vezet a városban, különféle klubbokat. Sosem szerette azt ha valami igazságtalan és ez is a mottója. Azt mondja ő csak megtisztítja a világot a rossztól. Amikor ideköltöztünk, neki el kellett utaznia és megkért hogy vegyem át a szerepét. Én pedig elvállaltam.
-Miről van szó?
-Drogról, fegyverekről és nőkről.- feleli könnyedén mire szemeim kikerekednek- Nem várom el hogy megértsd, de amikor elfogadtam a helyettesi rangot főnökként, akkor már nem volt vissza út. Ezért...ezért kértelek meg hogy kerülj engem, ahogy ezért nem mondtam anyáéknak sem semmit. Ha valamit elbaszok, akkor nem akarom hogy ti is bajba kerüljetek miattam. A munkám egyszerű, csak beszállítókkal kell tárgyalnom, illetve a bárokat üzemeltetnem. A kapcsolataink privátak és nagyon szigorúak, ha valaki bármivel ellent mond a felállított szabályoknak akkor azt el kell intéznem.
-Úgy érted hogy...?
-Hogy meg kell ölnöm. A tegnapi vér...egy kis összeütközésbe keveredtem az egyik beszállítóval és elkapott a rohamom. Nem kellett volna megölnöm de nem tudtam leállni vele. Ha viszont lebukok, vagy történik valami ami miatt Niall ki akarna rakni a csapatból vigyáznom kell. Ez az egész város olyan mint egy rohadt játékpálya, több ellencsapat is működik és ha kiderülne hogy már nem vagyok Niallel letámadhatnának. Ezért nagyon óvatosnak kell lennem.

-Istenem- kezdek el könnyezni- tönkre tetted az életedet.
-Épp ezért kértelek meg hogy maradj távol tőlem, hogy a tiéd megmaradjon.
-Valahogy ki lehet szállni nem?
-Nem, és nem is akarok. Kenz, Niallel legjobb barátok vagyunk és szeretek vele dolgozni. Az első pár napban szörnyű volt, csak úgy tudtam elviselni ha a meló végére lerészegedtem de mostmár megszoktam, nem olyan rossz mint amilyennek tűnik.
-Nem olyan rossz? Embereket ölsz Harry és te is veszélyben vagy. Én ezt nem is értem, hogy...mi ez az egész?- dobálom a szavakat neki miközben magamban próbálom összerakni a darabokat- Léteznek ilyen maffia csapatok, nem csak a filmekben van ilyen?
-Nem Kenz.- sóhajt fel- azt hiszem nem csak a filmekben.
-Miért mondtad hogy bajba keveredhettem volna?
-Mert ahova ma mentem egy nagyon veszélyes hely és te csak besétáltál mintha egy rohadt kávézó lett volna Mackenzie. Az a mi kis...táborunk. Ha foglalkoztak volna mással is az alkoholon kívül, vagy meglátták volna hogy egy fiatal lány egyedül sétál be oda nagy bajba kerülhettél volna Mackenzie, meg kell ígérned hogy soha többé nem kísérsz sehova és ami még fontosabb, erről senkinek nem szólhatsz egy szót sem. Már így is meg kellett volna ölnöm téged.
-Ezzel most megnyugtattál.
-Komolyan mondom.
-Rendben, köztünk marad, bár még most se hiszem el hogy ez az igazság.
-Hogy érzed magad?- vált témát.
-Testileg, csak a karom fáj de elviselhető. Lelkileg? Beszéljünk inkább másról. Kérlek Harry beszélj velem, tudod milyen a természetem. Tudnom kell mi van a családommal és...azt hiszem ti is a családom vagytok valamilyen szinten.
-Rendben.- mosolyodik el halványan- De a házon kívül tartsuk a távolságot. Sajnálom hogy látnod kellett.
-Feltudom dolgozni, csak..csak idő kell hozzá.
-Megértem, most csak pihenj rendben? Pihend ki magad és aztán még tudunk beszélni, de egy dologgal tisztában kell lenned. Nem avatlak be semmibe, nem fogok neked semmit mondani ami a munkával kapcsolatos, épp elég volt annyi amennyit láttál.
-Aggódok érted.
-Értem nem kell. Most csak próbálj meg pihenni, a gyógyszerben altató is volt, aludj egy pár órát.
-Köszönöm
-Mégis mit?
-Hogy nem lőttél le, én nem ordítottál le és hogy nem...
-Hogy nem bántottalak?
-Valahogy úgy.
-Sosem bántanálak, sosem bántanék olyat aki fontos nekem.

Az utolsó szavakat hallottam ahogy kiejti száján, de már nem tudtam feldolgozni, hamar elragadott az álom.