2 Maffia fiú

Félelmem karjaiban

*Qwix sz.sz*

  Mégis miért csináltam ezt? Hogy lehet ekkor egy barom? Az a hülye jó szívem fog a sírba vinni.
  -Ez esetben....-Szólal meg és most elém sétál. Felemeli a kezét és egy lekever egy sajtostejfölöst. Beletörődve a sorsomba állok tovább.-Nagy szerencséd van.-Néz egy pillanatra Lucra.-Nem igaz, hogy nem tudjátok elviselni egymást. Halnap beszédem lesz az apáddal.-Mondja, miközben megfordul és elindul kifele.
  -Ne!-Bukik ki belőlem. Luc és az anyja is meglepődve néznek felém. A számra tapasztom a kezemet és elnézek róluk.-Elnézést...-Motyogom. Örülnöm kéne, hogy nem boncoltak fel élve, erre itt ásom a síromat. Néhány másodpercig csend van, majd megszólal Luc anyja.
  -Az őszinteségedért és egy feltételért cserébe, miszerint békén hagyjátok egymást az elkövetkezendő 24 órában, ám legyen.-Ez után kimegy a helyszínből én pedig kifújom az össze tüdőmbe ragadt levegőt.
  -Ugye nem vársz ezért semmit?-Néz rám Luc. Még mindig a történtek hatása alatt van.
  -Nem.-Válaszolok és hátat fordítok neki. Kéztörlővel elkezdem felszedni a földről a tojás maradék részét.
  -Elmegyek fürdeni.-Mondja Luc néhány pillanat múlva és elhagyja a helyiséget. Örülök, hogy ennyire enyhe a büntetésem. Minimum egy kivégzésre számítottam. Hogy Luc érezze a törődést csinálok neki is tojásrántottát. A jó szívem fog a sírba vinni. Már majdnem kész vagyok, amikor Luc átölel hátulról. Egy kicsit megijedek. Ő ezen elkuncogja magát és jobban magához ölel. Nem tudok kiigazodni ezen a srácon. Az orrát a nyakhajlatomba fúrja.-Méghogy nem tudok lopakodni.-Egy pillanatra abbahagyom a rántotta keverését és leengedem a kezemet. Végül pedig tovább kevergetem nehogy odaégjen.-Most vagy nagyon éhes vagy, vagy nekem is csinálsz.-Már megbántam, hogy csináltam neki.
  -Látod milyen kedves vagyok?-Kérdezem tőle és arrébb lépek. Erre elenged és ellép. Lehúzom a meleg körről a kaját és felé fordulok. Ekkor realizálom, hogy nincs rajta semmi, csak egy alsó. Szinte érzem, hogy vörösebb leszek, de minden erőmet összeszedve nézek a szemébe.-Mindig így alszol?-Elmosolyodik és önelégülten elkezd vigyorogni. Nem tudom megállni, hogy ne nézzek rá a kockás hasára.
  -Nem. Általában alsó nincs rajtam, de látom neked inkább ez tetszik.-Elkapom a tekintetemet és mintha mi sem történt volna leülök az asztalhoz.
  -Erre nem voltam kíváncsi.-Közlöm vele a tényeket. Szerencsémre nem kell külön kérvényt benyújtanom afelé, hogy szerezzen 2 tányért. Természetesen nyújtózkodni kezd, hiába érné el simán. Letesz elém egy tányért és fog magának.-Kézzel egyek?-Morgolódok és én is szedek magamnak. Megrántja a vállát és helyet foglal. Elfojtok egy "egyszer úgyis kinyírlak"-ot, mert eszembe jut, hogy az előbb majdnem megfojtott. Végül pedig a visszavonuló után keresek egy villát.-Kenyér van?-Fordulok felé. Egy fiókra mutat, amit kihúzva találok benne néhány pékterméket. Kiveszek egy zsemlét, és hozzá képest a legtávolabbi helyre ülök le. Néma csöndben eszünk. Miután ő befejezi, megvárja ameddig én is befejezem. A tányért én viszont nem beteszem a mosogatóba, hanem rögtön elöblítem.
  -Mit csinálsz?-Kérdezi végignézve a műveletet.
  -Megszokás.-Zárom le ennyivel az egészet. Elzárom a vízcsapot és elindulok a folyosó felé. Az ajtóban balra fordulok.
  -Másik irány!-Kiabál utánam Luc. Visszafordulok, ő pedig már el is tűnik a következő kanyarban. Utánasietek.-Csak figyelmeztetésképp.-Megáll és felém fordul teljesen komoly arccal. Így is ritkán látni.-Ne nyúlkálj a cuccaimhoz. Allergiás vagyok rá. Ha pedig ez a Jano gyerek nem bír magával az egész iskola előtt puffantom le.-Egyetértően bólintok. Ez után visszafordul és tarkóra tett kézzel megy tovább. A szobájában hagyott cuccaim közül kikeresem az e-cigimet és zsebreteszem, hogy ne lássa.
  -Van valamerre egy erkély?-Luc felvont szemöldökkel néz rám.-Most mi van? Már levegőzni sem szabad?-Kérdezem tettetve az ártatlant. Sóhajt egy hatalmasat.
  -Menj ki a szobából, fordulj jobbra és látni fogsz egy üvegajtót. Ott menj ki és már ott is vagy. Nem olyan nehéz, remélhetőleg neked is sikerül odatalálnod.-Nem foglalkozok a paraszt beszólásával, helyette inkább megkeresem az erkélyt. Az erkély a ház megközelítőleges közepénél van és nem meglepő módon hatalmas. A hátsókertre nyílik, így elkerülöm a forgalmas utat, ami nekem csak jó. A korlátra támaszkodok és az életemen gondolkodva néha beleszívok abba a szarba. Hiába gyűlölöm, ha egyszer ez az egyetlen ami képes rendesen megnyugtatni. Mivel elég késő van, csak néha hallok egy autót, így nem meglepő, hogy most meghallom Lucifert közeledni.
  -Ennyire hiányzom?-Fordulok felé. Felhúzott egy pulóvert, de azért a kellemes tavaszi szellő miatt még mindig alsóban van. Nem lehet rajta kiigazodni.
  -Nem. Csak kíváncsi voltam miért akarsz kijönni a levegőre, ha csak ezt szívod.-Megrántom a vállamat és visszafordulok. Már látszik a hold és meglepőmódon a tücsköket is lehet néha hallani. Egyszóval, minden olyan nyugodt. Kiveszi a kezemből a cigit és beleszív egy mélyet.-Nem is tudom mikor bagóztam utoljára.-Visszaadja én pedig elveszem tőle. Újra beleszívok.-Az anyám tuti kinyírna, ha most látna. Néha nagyon tudom utálni.-Ő is rátámaszkodik a korlátra.-Ugye milyen nyugodnak látszik itt minden?-Némán bólintok. Mi ütött ebbe? Most hirtelen teljesen másnak hat a jelenléte.-Gyere be mielőtt megfázol.-Ellöki magát a korlátról és bemegy.-Nehogy kitaláljalak zárni.-Megjegyzésén már meg sem lepődök. Túl szép álom lett volna egy normális Luciferrel beszélni.
  Hamarosan mindent hátrahagyva visszamegyek a szobájába. A cuccaimhoz lepakolok és előveszem a telefonomat. Megnézem az üzeneteimet. Mivel senkinek nem hiányoztam ki is kapcsolom és leülök Luc mellé az ágyához.
  -Fent akarsz még maradni?-Kérdezi de már áll is fel, hogy lekapcsolja a villanyt.
  -Van választásom?-Kérdezem sóhajtva és befekszem az ágyba. Luc lekapcsolja a villanyt és a holdfényben eltájékozódva befekszik ő is az ágyba. Az ágy szélébe húzódok és háttal neki betakarózok. Alig pár másodperc telik el, a takaró pedig lerántódik rólam.-Ne húzd le rólam a takarót!-Szólok rá és visszahúzom a takarót. Mocorog egy keveset. Megérzem a hideg kezét a combomon majd egy pillanat alatt magához ránt.-Normális vagy?!-Rivallok rá a vállam fölött hátranézve.
  -Bocs, de kicsi a takaró.-Megfogom a csuklóját és leemelem a lábamról.
  -Ne nyúlj hozzám. Irritál.-Kicsit elhúzódok és még mindig háttal neki magamra húzom újra a takarót. Megint mocorog valamit. A következő pillanatban megérzem a langyos, kifújt levegőjét a tarkómnak csapódni..-Mit csinálsz?-Kérdezem tőle. Felé fordulnék, de hirtelen átkarolja a derekamat és benyúlva alám összekulcsolja a kezeit a derekam előtt. Az orrát pedig megérzem a nyakam hátulján. Bennem reked a levegő. Elkezdi feljebb húzni a kezét. Megragadom a csuklóját és nem engedem neki.-Mit csinálsz?-Kérdezem sokkal halkabban.
  -Kiélvezem, hogy végre az ágyamba tudhatlak. Hogyha tudnád... mennyi ideje vágyok arra, hogy kikötözhesselek és nézzem ahogy szenvedsz. Halljam a hangot ahogy könyörögsz, hogy hagyjam abba. A kéjes nyögéseidre vágyom, amik szépen lassan elhalkulnak. A véredre ami engem és téged is beborít.-Mondja és megnyalja a nyakamat amitől kiráz a hideg. Elkuncogja magát.-Teljesen beindított amikor láttam a rémült tekintetedet miközben fojtogattalak.-Hirtelen a nyakamba harapott. Alig bírtam visszatartani egy hirtelen feltörő nyikkanást. El akarom rántani a testemet, de mikor ezt ő is észleli jobban belém mar. Megszorítom a csuklóját és összeszedve magamat elrántom a nyakamat. A bőr kirántódik a fogai közül amik koppannak egy halkat amikor összeérnek. Elkezdem széthúzni a kezeit nem sok sikerrel. A lábát átveti az enyéimen és félig rám fekszik. Így közelebb kerül a fülemhez.-Vad vagy. De ma este nem eresztelek.-Elkezdem szaggatottan venni a levegőt. Nagyon kell koncentrálnom, hogy ne kezdjek el pánikolni és mint egy partra vetett hal rángatózni. Mert tudom, hogy azzal csak még jobban feltüzelném. Észnél kell lennem.-Legyen. Ma este békén hagylak, de a kezeim közül nem szabadulsz.-Ezzel a mondattal leszáll rólam, de a kezeit ugyan ott hallja. Szaggatottan kifújom a levegőt és remegni kezdek. Nem akarom, hogy észrevegye. Az pedig egyre világosabb számomra, hogy nem fogom sokáig bírni mellette.

  Sokáig nem tudtam elaludni, de mikor sikerült, egészen reggelig nem ébredtem fel. Akkor is Lucifer ébresztőjére. Legszívesebben (szokásomhoz híven) lecsapnám a francba és aludnék még egy darabig, de mivel még a cuccaimért is el kell mennünk, így fel kell kelljek. Természetesen nem Lucifer aludna mögöttem, ha engedné.
  -Még pihenjünk.-Morogja álmosan és szorosabban magához ránt. Ásítok egy nagyot és lecsúsztatom magamról a kezét.
  -Nem lehet. El kell mennünk a cuccaimért.-Kiszállok az ágyból és nagyot ásítva nyújtózok egyet. Luc morog valamit az orra alatt és ő is felül. Felveszem a cuccaimat és megindulok kifelé az ajtón.
  -Szégyenlős vagy?-Érkezik a kérdés.
  -Csak nem szeretném hogy kísértésbe ess.-Kimegyek az ajtón és be is csapom. Csak rám akart ijeszteni, de biztos vagyok benne, hogy simán megtenné. A felől meg kétségem sincs, hogy rohadtul élvezné. A fürdőbe bezárkózok és felhúzom a tegnapi cuccomat (ami nincs ínyemre és biztos át fogom húzni). Végül fogmosás nélkül hagyom el a fürdőt. Luc ott áll és vár az ajtó mögött.
  -Végre.-Morogja és arrébb tessékel az ajtóból. Megvárom ameddig ő is végez és együtt indulunk el a házam felé.