2 Maffia fiú

Szeretlek

Qwix sz.sz

  Miután Lucifernek hála, lassan minden  testrészem elszíneződik, a mai napon kiveszek egy szabadnapot magamnak. Magyarul bezárom az ajtót és még egy székkel is kitámasztom a kilincset. Visszafekszem a pihe-puha ágyamba és még a fejemre is húzom a takarómat. Hamarosan Lucifer megpróbál bejönni az ajtón. Miután nem sikerül neki diadalittasan elmosolyodok. Hogy ez miért nem jutott előbb eszembe? Ezek után kellemes csend lesz. Nem is törődök  kulcsok zörgésével, hiszen ez nem lehet az én szobám ajtaja, ha meg mégis, nem ér el vele semmit.
  -Nagyon cseles.-Lucifer hangja szinte testközelből rávesz arra, hogy kibújjak a takaróm alól.-De, szerinted miért ezt a szobát adtam?-Az eddig folyton bezárt szekrényre nézek, aminek az ajtaja egyenesen a másik szobába vezet. Hangosan morogva húzom vissza a fejemre a takarómat. Lucifer visszazárja az ajtót, ahogy hallom szabaddá teszi a másik kijáratot is. Már, inkább csak duzzogva fekszek az ágyamban. Lucifer látszólag semmivel se törődve fekszik be mellém az ágyba. Finoman megcirógatja az arcomat. Ebben az időben megszoktam ezt a viselkedést tőle. Örülök ameddig ilyen. Jól is esik.-Fáj, vagy lusta vagy?-Kelletlenül kifújom az arcába a levegőm.
  -Lusta vagyok.-Válaszolok neki a lehető legfáradtabb hangomat elővéve.
  -Nem hatsz meg, de jó próbálkozás. Ha pedig ennyire lusta vagy, felőlem csinálhatjuk az ágyamban is.-Szinte látom magam előtt a perverz fejét. Visszafordulok felé és átölelem a derekát.
  -Inkább maradjunk így.-Kicsit kinyitom a szemem, hogy lássam mennyire sikerült zavarba hoznom. A terv, hogy zavarában azt mondja, maradjunk itt. Helyette engem hoz zavarba  mikor visszaölel. A mellett, hogy a derekunk szinte összeér, még a felső teste is közelebb került hozzám. A helyzet, valahogy, mégis kellemes.-Csináltál már ilyet valaha, bárkivel?-Kérdezem szinte nevetve.-Olyan, irreális. Azért ne szúrj hátba.-Szinte kiráz a hideg, mikor pár ujját végighúzza a gerincem mentén.
  -Talán kétszer.-Bár, a kérdés költői volt és inkább viccnek szántam, kicsit letaglózott a válasza.-Fiúval még nem. Ha így vesszük, ez teljesen új nekem. Neked meg egy kapcsolat, szóval mindketten teljesen analfabéták vagyunk.-Megmosolyogtat a válasza. Ha ezt látná Sinogami... akárhogy nézzük, ebből a kényszer házasságból én jöttem ki jól. Lucifer pedig.... nem is olyan nagy rohadék.-Szereted ezt a nevet? Nem szeretnél valami normálisat? Kibaszásból kezdtelek el így hívni.-Nem kell sokat gondolkodnom a válaszon. Egyszerűen megrázom a fejemet. A szemébe nézek, hogy tudatosítsam is a következő mondatomat.
  -Már nem lennék képes más nevet használni és mint mondtam, örülök, hogy egyáltalán hívni kezdtek valahogy. Végre... volt valami ami az enyém és az a rohadék se vehette el.-Lucifer elengedi a derekamat és az arcomra teszi a kezét. Akaratlanul is a szájára nézek, aztán vissza rá. Talán még egy kicsit a számat is beharaptam. Meg fog csókolni. Nem gondoltam volna, hogy ilyen körülmények között lesz az első romantikusnak mondható csókunk. Ezt valahogy, kicsit se bánom, mikor az ajkaink összeérnek. A Lucifertől elvárható legóvatosabb csók. Semmi extra, csak összeér a szánk, mégis, ez talán az eddigi legjobban eső csók, amit tőle kaptam. Mondjuk, meg kell mondani, sex közben is jól esett csak más módon.
  -Elég jó voltam?-Válasz helyett most én kezdeményezek. Újra érezni akarom. Ez már nem olyan lágy, mégse bánt. Még mindig csak a szánk ér össze, de ez sokkal másabb. -Ezt igennek veszem.-Kuncogja el magát és egy újabb csókba hív. Nem hagyjuk abba. Egymás után, egyre hevesebben. Fölém kerekedik. Megtámaszkodik a fejem mellett és ez úttal a nyelvével is felfedező utat tesz. Kicsit új ez is, de annyi baj legyen. Nem igazán hat meg a dolog, hogy ezt mással gyakorolta. Most engem az érdekel, hogy itt van és engem csókol, engem próbál kiképezni mert félt. Nem gondoltam volna, hogy ő lesz ez a személy az életemben, mégsem bánom. Nem bánok semmit, ami ahhoz kellett, hogy most itt kössünk ki. Lihegve válunk el egymástól. A nagy nyálcserében fel se tűnt mennyire is sexi Lucifer. Nem tudom, talán pont úgy esik rá a fény, vagy a mámortól, ne adj isten megfürdött, most, ahogy a szemébe nézek igazán izgató látvány fogad. A nyakába akasztom a kezeimet és féloldalasan mosolyogva nézek fel rá.
  -Tetszik a látvány.-Lucifer elmosolyodik. Nem az őrült, de nem is a boldog mosolyát látom.
  -Látod ezt? Ez egy szívből jövő mosoly. Csak neked.-Rám fekszik és így ölelget tovább. A hátára teszem a kezemet és elengedem magam.-Nem tudom mikor mosolyodtam el utoljára így. A legrosszabbat hozod ki belőlem.-Szinte alig hallom, amit mond. A mellkasomra teszi az állát és a szemembe néz.-Szeretlek.-Ezzel az egy, pici szóval egy pillanat alatt teljes sokkba hoz. Meg se próbálom visszafogni a könnyeimet. Nem tudom mitől vagy miért vannak. Lucifer vissza fekszik mellém. Hozzá bújok.
  -Én is szeretlek.-Nehéz volt kimondani. Talán, soha nem mondtam ki még igazán, szívből. Most mégis megtettem és felszabadultnak érzem magam.
  -Legrosszabb rémálmomban sem történ ilyesmi velem. Mi leszünk a Maffia történelmének legnagyobb és legerősebb uralkodói, ha rajtam múlik. Innentől kezdve, pedig Glosten Qwix vagy. Nem érdekel ki, mit mondd. Emlékezni se akarok az apádra.-Egy apró puszit nyom a homlokomra. -Te meg ne sírj már ennyit.-Nevet ki.
  -Most ez más. Most örömömben sírok.-Pár pillanatig még fekszünk egymás mellett, aztán Lucifer felkel.
  -Gondolom edzésen is ez lesz majd a helyzet. Na. Pattanj.-Most már több életkedvvel kelek fel és indulok el a szintén jó kedvű Lucifer után. Már nem is tűnik olyan hosszúnak a nap.

***

  -Jó lesz ez!-Kiáltja el magát Lucifer miután a mai nap már vagy századszorra vitt le a földre.-Egyre tovább bírod, kezd fájni amit csinálsz és jobbak lettek a reflexeid. Egy igazi Géniusz vagyok.-Kijelentésére hozzávágom a cipőmet.
  -Nem is tudom melyikünknek voltak jobb jegyei.-Pimaszkodok vele.
  -Lassan visszasírom a törékeny, cuki Qwixet. A régi Qwix legalább kiáll magáért. Valahol találd meg a kettő közöttit.-Kellemesen bemutatok neki.-Ahogy akarod, de akkor te se úszod meg.-Kacsint rám, ami miatt inkább elfordulok. Persze, hogy még mindig képes paradicsomot csinálni belőlem. Aztán meg lecsap kecsapnak.
  -Bocsi srácok!-Vágja ki az ajtót lendületből Leo.-Jelentkezett az anyád.-Felkelek a földről és Lucifer nyomában indulok el vele Leo után.  Lucifer elveszi a telefont a tisztviselőtől, aki lassan már összeesni látszik.
  -Mond anyám.-Szól bele a telefonba.-Igen, én voltam.-A hangján nem hallatszik, de egy pillanat alatt esik le a bizalma egy nullát megközelítő számra. A fejmosás pedig ebben a pillanatban megkezdődik. Sose hallottam még ilyennek Lucifer anyját. Mutogatni kezdek a tisztviselőnek, hogy lépjen le. Amint becsukódik mögötte az ajtó Lucifer mellé lépek és megfogom a kezét. Nem mer megszólalni. Mindhárman csendben hallgatjuk a kihangosítás nélkül is igen hangos telefont.-Ennyit akartál?-Szólal meg a végén Lucifer. Megszorítja a kezemet.-Nem tudtalak elérni, nem kerestél. Én pedig azt tettem, amit te tanítottál nekem. Hívj vissza, amint megnyugodtál.-A végén megcsuklott a hangja. Amint végigmondja, gyors kinyomja és lerogy a mellette lévő székre. Nem igazán tudom mit mondjak. Ő is csak a fejét fogja.-Egyszer ennek is el kellett jönnie.-Elengedi a kezemet és és felkel a székről.-Gyertek. Itt az idő rendet tenni. Megyünk anyámnak segíteni. Szétszedjük az ellenfél bázisait egy mindent elsöprő támadással. Mindenki megy. Anyám parancsa.-Kinyitja az ajtót és behívja a kint tartózkodó különböző rangú embereket.

***

  Nem sokat tudtam hozzátenni a dolgokhoz, viszont az biztos, hogy én is megyek. Erről nem tudnak lebeszélni. A telefon, este nyolckor kezd el csörögni. Lucifer savanyú szájízzel veszi fel, tudván, hogy sokáig ignorálta az anyukája hívásait. Direkt itt vagyok mellette. Az ő szobáján vagyunk. Lefürödtünk és lelkileg is készülünk a holnapra. Leginkább én. Régen lőttem rendes fegyverrel, de amit egyszer megtanul az ember, azt nem felejti el.
  -Mondd.-Szól bele most is a telefonba. Már készül az újabb kiabálásra, az viszont elmaradt. Most nem igazán tudom ki venni az anyukája szavait, viszont, hogy nyugodtak lesznek az arcvonásai jót sejtetnek.-Semmi baj. Persze. Igen. Igen.-Elneveti magát.-Áh, elástam. De, örülhetsz. Van még egy fiad akit piszkálhatsz.-Itt rám néz, mintha nem lenne egyértelmű, hogy rólam beszél.-Én is. Szia!-Egy hatalmasat sóhajt, miután leteszi a telefont.-Le nyugodott, de seggbe fog rúgni. Neked azért örült.-Behuppan mellém.-Ha nem tudsz aludni bealtatózlak. Holnap mindennek klappolnia kell.-Miként megemlíti a holnapot, elkap egy rossz érzés. Sokan fognak meghalni. Sok jó, rossz, ártatlan ember. Viszont, talán még mindig jobb, mint az évekig tartó, értelmetlen vérontás.

Khm... nos... tartozom egy vallomással. Szerintem a következő lesz az utolsó rész. Mondhatni, hazudtam, mikor azt mondtam, hogy még sok van bennem. Most, észre kellett vennem, hogy nincs. Se bennem, se a könyvben. Rám szakadt most egy kicsit a gimivel együtt minden. Amit megszavaztatok akkor elkezdtem írni, viszont másfél rész van meg belőle. Még az utolsó rész után lesz egy szokásos érdekességek, ahol nem csak érdekességekről lesz szó.

Hogyan tovább?

Erre is választ fogtok kapni. Higgyétek el, ez a könyv is a szívemhez nőtt, akár a legtöbb eddigi amit ti is imádtatok, de nem akarom erőltetni. Remélem megértitek és az utolsó rész sem fog csalódást okozni. Mindent megteszek, hogy ne történhessem meg! Remélem senkit sem szomorítottam el túlságosan. Ha pedig igen, itt az örömcsináló cica:

Addig is, minden jót ❤❤❤❤