2 Maffia fiú

Az idő múlása

  Ahogy telnek a napok, én is egyre idegesebb leszek. Qwix túl van az életveszélyen, de az állapota stagnál. Anya nem jelentkezik, semmi hír a városi helyzetről, csak a híradóból. Onnan is csak annyi, amennyit ők észlelnek belőle. Vagyis lövöldözések és autós üldözések kezdődtek több helyen a kontinensen. Ezzel nem vagyok sokkal előrébb, abban sem vagyok biztos, hogy megtörtént e a hivatalosan háborúnak számító tömegmészárlás, vagy ez csak az előszél. Az épületben jelenleg 70 fegyveres ember tartózkodik, beleszámítván a testőröket és a személyzetet is. Ami, akárhogy nézzük édes kevés, amin nem sokat segít 3 kiképzett kutya. Szóval, ha ránk támadnak 100+-an, akkor halál fia vagyunk nagyjából. Pláne, ha egy tankkal jönnek, ami nem valószínű, de mindent számításba kell venni. A kaja 10 hónapig elég, van generátorunk víztisztítónk, fűtőrendszer működik, szóval ezzel kibírjuk egy ideig. Remélem anya nagyon hamar jelezni fog nekem. Vagy amint tud, mert ez így...

***

  Ahogy egyre jobban telik az idő, annál kevesebb dolgom akad. Ezt a felesleget vagy Leoval töltöm el, vagy Qwixnél. Egyre többször kapom magam, azon, hogy elindulok az alagsorba, amikor Leohoz indulok. Ez pedig egyre inkább egyre jobban 1 dolgot jelent. Volt már ilyen. Aggódom. Ezt pedig nagyjából már megszoktam. Viszont egyre jobban aggaszt. Lesz... van egy gyenge pontom, amit bárki kihasználhat. Ezek a dolgok szépen, lassan összeadódnak, nyomást tesznek rám ami miatt nem tudok koncentrálni. Leonak nem akarom ezt elmondani, mert ismerem. Mosolyogva segítene ki, hogy aztán a szobájába zárkózva sírja ki a lelkét. Szóval ma is leindulok az alagsorba. Qwix egyedül van. Fekszik az ágyon, mint mindig és csukott szemmel pihen. Bezárom az ajtót és leülök mellé a székre.
  -Szia.-Köszönök neki bizonytalanul. Komolyan ezt akarom csinálni?-Valószínű nem hallod, vagy nem jut el az agyadig amit mondok. De jogod is van tudni róla, meg én se akarom magamban tartani. Nem tudom mi van a falun túl. Anyám közvetlen parancsára nem hagyhatom el az épületet és nem is akarlak itt hagyni titeket. Téged és Leot. Szóval ébredj fel hamar. Nem akarlak itt hagyni, ha menekülnünk kéne. Kevés az ember, kevés a tűzerő, az épület bevéthető, viszont a menekülés problémás. Egyre jobban hiányoznak a hülye beszólásaid. A hajad töve is elkezdett barnulni. Sajnálom. Jobban oda kellett volna figyelnem rád. Egyre jobban.... hiányzol.-Bármennyire nyálas, az utolsó szó szívből jött. Talán örökre megbántam volna, ha most nem mondom ki. Talán örökké megbánom, hogy kimondtam. Lehallgatnak, kiderítik, hogy fontos számomra és BUMM. Az első számú kinyírandó személy. Veszek egy mély levegőt és megfogom a kezét. Hideg. Ránézek a nyugodt arcára. Talán csak kiélvezi, hogy nincsenek problémái. Mégis... önző módon azt akarom, hogy felébredjen. Hogy Glosten Qwix lehessen végre és átvehessük a kiérdemelt helyünket a ranglista tetején. Hogy az irodánkba a papírhalmok mögött szenvedjünk és fontos döntéseket hozzunk, amikkel egyre erősebbek és erősebbek lehessünk. Bár, már nem sok mindenki és minden van, ami megállíthatná ezt a 2 szervezetet. Remélem nem lesz ebből harmadik világháború.

***

  Az épület keleti szárnyában állok és nézek ki az ablakon. Feltűnik valami a távolba. Apró, fekete pontok. Rögtön aktiválom a vészjelzőt és összeszorult mellkassal nézem a távoli autókat. Az épületben 3x zörög egy csengő, ami miatt az épület életre kel. Lesietek a földszintre a rádiómmal a kezemben.
  -Láttok valamit?-Szólok bele az apró készülékbe.
  -Nagyjából 25 autó tart errefelé. Aktiváljuk a védekező rendszert.-Az alagsorban, közvetlen a gyengélkedő melletti szobából szerzek magamnak egy szép kis fegyver kollekciót. Nem vagyok egyedül. Leoval és pár emberrel az oldalamon készülünk össze a legrövidebb idő alatt. Úgy döntök, nem várok tovább. A telefonomat elővéve felhívom anyám S.O.S számát, de még így se érem el.
  -A francba!-Idegeskedek felfelé menet. Lehet, le kéne lépnünk, de hova? Egyszerűen lehetetlen ennyire kevés információval tervezni. Leo a vállamra teszi a kezét és biztatóan néz rám. Veszek egy mély levegőt. Ez egy éles helyzet. Ha itt elbukok, nem vagyok méltó egy Maffia vezetésére.

*Joran sz.sz*

  -Már látom.-Szólok bele a rádióba amin keresztül a többiekkel tartom a kapcsolatot.-A 23-as bázis. Könnyű győzelmünk lesz. Ezzel pedig átvesszük a vezetést és szépen, lassan lőttek a Glostennek. Aztán ki tudja? Talán fogunk is valami érdekeset.-Mindig is szerettem a csatákban részt venni és ez most sincs másképp. Apa meg vérbosszúra szomjazva tart velem. Miután 3-an felszívódtak, köztük az örökössel és a selejttel, így nehezebb dolgunk van. A főbázis elesett és így egyre jobban tudunk nyomulni Északra.
  -Ne vedd félvárról. Az 50 létesítményből 6-ot foglaltunk csak el. Ők pedig a Keleti részen nyomulnak rendesen előre a kikötőknél. Okos húzás volt ez tőlük, nekünk meg itt maradtak a hegyek. Ezzel pedig sokra nem megyünk.-A vonal túloldalán Braidon idegesítő ikertesója osztja az észt. Legszívesebben lelőttem volna már, ha nem lenne szükségünk a képességére.
  Pillanatok alatt robban a mellettünk robogó autó. Értetlenkedve nézek a baleset helyszíne felé. Majd még egy és még egy.
  -Aknák!-Kiáltok bele a rádióba hirtelen megvilágosításból.-Cikk-cakk.-Szólók rá a sofőrre. Egyértelmű cselekedet kétségbeesett emberektől. A robbanás tökéletes időpontban történt, hogy a felszerelt harckocsit mozgásképtelenné tegyék. Tuti Krisztofer keze van a dologban. Egyre jobban közeledünk a létesítményhez. Lőtávolba érésünk után, a kocsikból tüzet nyitnak a kapura, hogy meggyengítsék és hogy eltereljék a figyelmüket.
  -Mehetnek a drónok.-Hallatszik a rádióból a parancs. Az apró drónok nem bírnak ki egy jó helyre érkező golyót. Felrobbantak olyankor a velük együtt szállított időzített bombákkal. Nehéz őket kiszúrni és a lövések hangja még el is tompítja a hangjukat. Már amelyiknek van egy kevés. Az embereink elkezdenek hullani, az égen pedig lassan alternatív tűzjáték is kibontakozik. Remek. Nehezítsétek csak meg a dolgotokat. A puskaporba valamennyi por is van keverve, ami miatt a mi embereinket is nehezebben láthatják meg. Meg, mi is nehezebben látjuk őket, de nekünk egy fallal körülvett épületet kell megtalálnunk. Ezt szálló porban se nehéz eltéveszteni.
Pár drón eléri a kaput, ami elkezd roncsolódni. Megvárjuk ameddig elér odáig az összes, majd a gázra taposva nekimegy az előttünk haladó lassú, de iszonyat szívós autó. Az megadja a kegyelemdöfést és betöri a kaput. Behajtunk az udvarra. Csönd van. Túl nagy csönd. Egyértelműen arra várnak, hogy kiszálljunk. Legalább látjuk, hogy nem fogyatékosok az ellenfeleink. Több bombát nem hoztunk, szóval behatolunk.
  -Mesterlövész kiszedve. Ismétlem. Mesterlövész kiszedve.-Erre vártam. Kiszállok az autóból és a többiekkel együtt én is behatolok az épületbe. Már felment bennem az adrenalin. Alig bírom kivárni, hogy mi fog történni.

*Lucifer sz.sz*

  Az embereik egy szempillantás lepik el az alsó szintet. Fentről kezdjük el irtani őket. Jelzek a mellettem állóknak. Hamarosan zöld gáz lepi el az alsó szintet. Nem túl szép, de a háborúban nincsenek szabályok. A mesterségesen felépített barikádok mögül várjuk az érkezőket. Ami probléma, hogy majdnem ugyanolyan a felszerelésünk színe. Miként meglátjuk a fejüket már lövünk is. Mint egy játékban. Csak itt egy éltedet van. Fontos a reakcióidő. Ha nem lövünk időben nehezebb kiiktatni az ellenfelet. Most pedig, nem hibáztathatunk. Egyszerre legalább 10-en özönlennek fel a lépcsőn. Kifogyok, ezért teljesen behúzódok a barikád mögé. A mellettem ülő hátraesik. Újra kinézek a barikád mögül. A nagy felkavarodásban látom az egyiküket elfutni.
  Visszagondolva hatalmas felelőtlenség volt, de egy kép jelent meg előttem, ahogyan Qwixet egy pillanat alatt megöli, Leonival végez, vagy épp mögénk kerülve mindenkit lemészárol.
  -Tartsátok tovább a frontot ameddig bírjátok!-Adom ki a parancsot az ott lévőknek és a fedezésükkel a túlélő után futok, aki kapott egy golyót a hátába, de nem nagyon hatotta meg a dolog. Óvatosan közelítem meg a célpontom. Benézek a kulcslyukakon és miként égő villanyt találok berúgom az ajtót és az idegenre szegezem a fegyverem. Joran először meglepődik majd valami érthetetlen módon elmosolyodik.
  -Szép napot uram. Segíthetek valamiben?-A hang nem tőle jön. Egyértelműen mögülem. Pillanatokon belül pedig egy hideg fémet is megérzek a tarkómon. Francba. Figyelmetlen voltam.
  -Nagyon örülnék neki.-Leoni hangjára kis megnyugvás telepedik rám. Sose gondoltam volna, hogy itt találkozunk legközelebb, viszont most ennek felettébb örülök.
  -Na mi lesz? Kinek kellene először lőnie?-Megfeszülnek az izmaim Jorán kérdésére. Persze, hogy Leoninak.
   -Meg ne próbáld.-Görcsösen szorítom meg a kezemben lévő fegyvert. Pont ő rá nincs most szükségünk.-Csak nem Lucifer az?-Shinogami gúnyos kérdése felpörgeti bennem az adrenalint, viszont mozdulni sem merek.