2 Maffia fiú

A másik oldal

*Lucifer sz.sz*

  Miután Mr. Viaszfej kitessékelte a Qwixet elvigyorodtam. Erre vártam. Élő vettem az ollómat és belevágtam a padomba. Imádom hallani az olló nyikorgását. Magam elé képzelem Qwixet ahogy belevágok abba a rendellenesen világos bőrébe, ahogy kifolyik a gyönyörű vére. Egyszer láttam, akkor is imádtam. Legalább ennyi előnye volt annak a verekedésnek. Ki gondolta volna, hogy ennyire fel tud húzni? De én átlátok az álcáján. Nem szívesen csinálja, inkább parancsból és gyűlöletből amit felém érez. Mintha tegnap lett volna mikor először meglátta a pszicho énemet. Láttam a rémületet, a rettegést a szemében. Mégis képes elhitetni mindenkivel hogy nem fél tőlem. Mondjuk igazuk van... Nem fél hanem retteg. De ezt sikerült az emberek elől mindig is elrejtenie. De a gesztusai, az óvatos mozdulatai, a kimért, megválogatott szavai nem ezt támasztják alá. Mondjuk én is félnék magamtól. Imádom nézni ahogy mások szenvednek.... Ahogy a vérük keserűen padlót ér és ahogy könyörögnek azért hogy hagyjam abba. De eddig nem kaptam meg azt őt igazán akartam. Őt. A kis Qwixet kínoznám meg a legszívesebben, de ebben az anyám gátol meg. Mielőtt összeverekedtünk le se akartam szarni. De úgy, hogy nekem esett pedig még kés is volt nálam, felkeltette az érdeklődésemet. Az a meggyötört kinézet. A felrepedt ajkai, a szájából kifolyó folyadék, a már liluló keze. Szeretném újra látni ezt a képet. Szeretném hallani ahogy könyörög, miközben felsőtestét és fejét ide-oda dobálja. Ahogy ki van kötözve és csuklói már véresek attól hogy rángatta őket. Ahogy elképzelem megnyalom a kiszáradt számat. Szeretném ezt tenni és mivel nagyon makacs vagyok, talán meg is kaphatom. A kicsöngő jelezte hogy kimehetünk a teremből. Amerre mentem a tömeg szétnyílt nekem és az iskolában szerzett szolgáimnak. Nem tűrök meg sok mindenkit magam mellett. 2-3 testőr (akikre csak azért van szükség hogy nagyobb félelmet keltsek) és egy kurva. Ő is csak azért mert eszméletlen ahogy szop, még jó egy kis relaxra. A tesim felkapva indulok meg a többiekkel mögöttem a tesiterem felé. Az jó dolog hogy végtelen hatalmam van, az még jobb hogy vannak akik rettegnek tőlem, az pedig hab a tortán hogy azzal akivel akarok, azt csinálok amit akarok. Természetesen kivétel ez alól az a rohadt Qwix. Amúgy nem ez a neve. Csak volt olyan kurva rendes és nem árulta el. Ezért elneveztem és az óta mindenki így hívja. Mintha máris a kutyám lenne. Amúgy Twixet ettem és csak úgy beugrott a Qwix. De ha jól tudom az apja neve Dirokama Akuso. De ez hosszú ahhoz hogy a vezeték nevén hívjuk. Szóval csak neki nem tetszett az hogy elneveztem. Engem meg az nem érdekelt hogy neki nem tetszik. A tanárok sem tudják a nevét, sehova sem ír semmilyen nevet csak egy karikát rajzol bele. De elfogadta hogy mostantól Qwixnek hívjuk és ezt használja a sajátja helyett. Rejtélyes és ez tetszik. Csak hogy tisztázzuk így közel 450 szó után, nem vagyok pszichopata. Vannak vágyaim mint olvashattátok, de csak azért mert anyám ilyennek nevelt.
  Hogy tudjak hidegvérrel gyilkolni, hogy ne nagyon érezzek senki iránt semmit. Szerinte ilyennek kell lennie egy Maffia vezérnek. Én pedig jobb híján hallgatok rá. Pedig nem kicsit volt rossz mikor kicsi voltam. De Qwix más. Neki felhőtlen gyerekkora volt ebben szinte biztos vagyok. Azt hiszi övé a világ csak azért mert a gyenge, érzelmes, kisfiú énjét elrejti egy ilyen maszk mögé még mindig egy elkényeztetett gyerek marad. Még ha nem is apuci szeme fénye. Mondjuk én sem panaszkodhatok. Havonta 20.000 forint értékben költhetek. Ennyi érkezik a számlámra. Egy ideje már gyűjtöm és elég szép összeg összegyűlt, attól még ez kevés ahhoz képest amit a legtöbb (többnyire) legálisan gazdag szülő ad a gyermekének. Qwix soha nem járt olyan felvágós cuccokban mint én, vagy az éppen aktuális partnerem. Így akar elvegyülni a többiek között. Soha sem volt hülye. De én átlátok rajta. Anya megtanított számtalan olyan dologra ami ezek eldöntésében segít.
  Átöltöztem és a többieket beküldtem a terembe. A stréberek az egyik sarokban szégyenlősen áthúzzák pólókat, a kis depis gyerek pedig még át sem öltözik mert felmentése van. Ahogy végig nézek rajta elkap az undor. A kezei be vannak kötve, ezzel egyértelművé téve hogy vagdossa magát. De e mellett rá van írva az arcára. Azzal nagy baj van szerintem ha valaki magával csinálja, én például nagyon szívesen megtenném helyette. De ő még hasonló képet sem vágott soha. Emlékszem mikor visszajöttem a büntetésből, csak ő utánam 1 nappal. Rá sem lehetett ismerni. Sántított (bár nagyon éles szeműnek kellett lennie az embernek hogy meglássa), szemei alatt sötét karikák húzódtak és rendesen megtépték. Ezen kívül semmit sem lehetett látni rajta. Már az előtt tele volt kötésekkel az egész teste, amit soha sem tudtam mire vélni.  A karjain, a lábin, a nyakán és a mellkasán. De nem nézett ki úgy, mint aki bántja magát. E mellett úgy mozgott mintha nem esne nehezére, nem szakadtak fel a sebei. Azt hittem hogy rosszabb büntetést kapott mint én. Ha úgy bántották volna mint engem, ő sem tudott volna lábra állni. Az az utáni 2 hét volt az egyetlen időszak amikor hajlandó voltam a menzán enni. Anyám megtagadta tőlem az ételt ami fizikai és lelki fájdalmat jelentett abban a 2 hétben ameddig eltűntem. E mellet elvert és rengeteg sebet ejtett rajtam. Ameddig azok valamennyire nem gyógyultak be, addig én is tele voltam kötésekkel. Aztán mikor már nem volt annyira vészes, de a türelmem vészesen fogyott, elhagytam a kötéseket és szabadon hagytam a vágásokat amiket anyám pengéi okoztak. Nem szégyelltem őket. Először megtette a hét elején a verést és a vágások többségét, aztán megismételte az eltelt idő végén. Közben pedig folyamatosan kisebb veréseket kaptam. 2 hét alatt 7 alkalommal. Övvel, ostorral, kézzel, amivel éppen kedve tartotta.
  Mikor jöttem, egy keddi napon, alig bírtam lábra állni. Természetesen mindenki elpártolt mellőlem és mint valami forradalmárok átvették a helyünket. Az nap csendben meghúztam magam. Másnap egy pisztollyal találtam betalálni az iskolába. Kurvára nem volt jó kedvem, de nehogy beköpjenek első körben maradtam egy ollónál. Természetesen Qwixnek hűséges kopók jutottak. Miként visszaért körbevették és kinyalták a seggét. Dühített. Az volt az első nap amikor annyira dühös voltam hogy a kést a falba vágtam és a helyett hogy azzal szórakoztam volna hogy összeverekedek azokkal akik elvették a helyemet inkább csak belevéstem az iskola külső falába elég nagy betűkkel hogy "Eljövök értetek". A másik oldalára pedig vérrel írtam fel, amit abból a hullából szeretem akit megöltem dühömben. Nem vagyok egy fejetlen gyilkos, direkt egy olyat kerestem akit anyám ki akar nyíratni. Másnap már senkinek sem volt kedve újat húzni velem. Anyámat meg látszólag hidegen hagyta az hogy mit csináltam az iskolával. Aztán meg ott a másik oldala...
  Abban a hétben annyira meggyengültem lelkileg mint még előtte soha sem. Tisztán élnek anyám szavai az emlékezetemben: "Örülj hogy ennyivel megúszod te kis senkiházi! Mit képzelsz te magadról?! Nem vagy te senki! Csak annyit kértem hogy őt hagyd békén, de te még ennyire sem vagy képes te rohadt fogyatékos?! Hát erre neveltelek?" Hát igen... anyámnak sajátos elképzelései vannak a gyereknevelésről. De ő megúszta egy alig észrevehető sántítással és néhány aprócska sebbel. Vissza fogtuk magunkat egy időre, de mintha mi sem történt volna, szóban folytattuk egymás alázását. Persze hiába faggattam, azt nem árulta el, hogy az ellensége fiát miért ne bánthatom. "Mert azt mondtam.". Mindig lerázott ennyivel.
  Aztán ott volt a semleges körzet. A se jók se rosszak része. Ők azok akik meghúzzák maguk, nem balhéznak, de nem is puncsolnak a tanárnak, de kiállnak a saját igazukért ha szükséges. Becsengettek és mindenki be ment a terembe. Senkit sem érdekelt igazán hogy én kint maradtam az öltözőben. Aztán benyitott Qwix. Mikor meglátott az arca grimaszba vágódott és megforgatta a szemét.
  -Örültem volna ha ma nem tisztelsz meg azzal hogy megvársz.-Mondta gúnyosan és ledobta a sporttáskáját az egyik üres helyre. -Ma minek köszönhetem?-Kérdezi tőlem rám se nézve.-Megint azt akarod kideríteni hogy mi van a kötéseim alatt?-Kérdezi unott hangnemben.-Csak mert már idegesít hogy folyton ezt csinálod.-Fűzi hozzá és elkezdett átöltözni.
  -Nem talált.-Közölöm vele a szomorú igazságot.-Bár még mindig érdekel.-Fűzöm hozzá és elrugaszkodok a faltól.-Ezt komolyan gondoltad?-Kérdezem tőle a pendrivet felemelve.
  -Nanáhogy!-Válaszol vigyorogva. Olyan szívesen letörölném onnan azt a vigyorát.-Meg sem merem kérdezni hogy mi kell.-Leolvasztja magáról a vigyorát és elkomorodik.
  -Hmm...-Hümmögök mintha gondolkodnék.
  -Csak hogy tudd: nem fogok olyan dolgot csinálni ezért az értéktelen információért ami nem tetszik.-Közöli velem haragosan cipőfűzőjét kötve.
  -Nem is kell. Csak gyere ma délután ide!-Adom vissza neki a rózsaszín cicás pendrive-ot. Megnézi a címet és felhúzott szemöldökkel néz rám.
  -Mit vigyek?-Kérdezi mindent tudóan.
  -Magadat.-Válaszolok és elindulok a terembe. Beteszi a pendrivet a táskája szélébe és követ.
  -Gyanús vagy nekem.-Mondja elsietve mellettem. A tanár nem is foglalkozik a késedelmünkkel. Gyanús az lehetek, de nem fogod tudni rám fogni azt ami történni fog veled.