2 Maffia fiú

Az enyém

  Egymás mellett feküdezünk, nekem pedig teljesen jó kedvem van. Nagyon jól éreztem magam. Ezerszer jobb volt, mint Jorannal.
  -Látod? Én tudom használni a faszomat.-Lucifer kitűr egy hajtincset a szemem elől és homlokon csókol.- Jegyezd meg. Már az enyém vagy. Hamarosan, pedig már hivatalosan is a férjem leszel.-Ebben a pillanatban, minden erőmmel ezt kívántam. Lágyan megcsókoltam, hogy megpecsételjem amit mondott. Már majdnem kisütött felettem a nap. Már majdnem, úgy éreztem sok-sok év után, hogy boldog vagyok. De csak majdnem.

***

  Egy halvány mosollyal az arcomon ülök a szobám ablakában. Ugyanott, ahol nemrég sírva ordítottam. Újra megtapasztalni, milyen érzés mosolyogni, valami felemelő. Újra? Talán most először érzem magam egy kicsit boldognak. Felszabadultabbank, tisztábbnak és többek között szerelmesnek. Lucifer sokszor megrémít, amikor előjön a pszichopatább oldala, de már nem tudom elképzelni nélküle az életemet.
  Boldog vagyok. Ezt pedig fel kell dolgoznom. Végtelenül furcsa. Vagy, csak azért van, mert ki vagyok elégülve? Nem hiszem. Nem ezt akarom hinni. A többiek is jól vannak. Biztonságba érzik magukat, összebarátkoztak Luc barátjaival és nem tűnnek szomorúnak, hogy itt kell lenniük. Ez pedig szintén jó érzés. Túl szép, hogy igaz legyen. Nekem ennyi boldogság csak akkor adathat meg, ha akkor egy hatalmas pofont is kapok mellé.
  Ebéd idő. Luciferrel az oldalamon sétálok a kajálda felé. Viszont ott eggyel több ember van, mint kéne lennie. Apám másik ősellensége ül a sok másik között az asztalfőn. Amint belépünk, rögtön ránk néz. Elmosolyodik. Itt már kezd rossz érzésem lenni. Lucifer rám pillant a szeme sarkából. Helyet foglalok a lehető legmesszebb tőle. Vagyis, mivel a többiek már leültek, pontosan mellé. Feszengeni kezdek, pláne, amikor Lucifer beül velem szembe. A tekintete mindent elárul. Neki se tetszik, hogy itt van.
  -Kellemes meglepetésként ért, hogy meglátogattál, Jovanni.-Érkezik meg Lucifer anyja is. Ahogy látom, ez most valami hivatalos dolog lesz.-Ne haragudj, de e miatt nem igazán tudlak rendesen fogadni. A gyerekek is ezért nem öltöztek ki.-A társaság most nagyon csendben van. Határozottan más a légkör, mint mikor a kajacsata határán vagyunk. Mondjuk ezen nem szabadna meglepődnöm. A leves evése közben Jovanni a combomra rakja a kezét, ami miatt félre nyelem a levest és fulladozva felállok. Kisietek az étkezdéből és igyekszem halkan megfulladni. Mikor ez nem jön össze, kisebb meglepetésként ér, hogy Jovanni jött utánam. Az pedig még inkább, hogy a falhoz vág.
  -Látom meg kell neveljelek.-Értetlenkedve nézek rá. Megfogja a hajamat és közelebbről megnézi.-Hazudsz az apádnak, megszöksz és még a külsődet is megváltoztatod az engedélyem nélkül.-Nem tudom, hogy honnan tud róla, de kezd egyre inkább megrémíteni. Rám néz és elmosolyodik.-Ez a rémült tekintet mindent elárul.-Jobb kezével az arcomra simít.-Én vettelek meg. Az enyém vagy.-Belém szorul a levegő. El akarok menni. A bal kezével elzárja az egyik menekülési utamat, a másikat pedig a testével. Lehúzza a pólóm nyakát is, ami lehetővé teszi a számára, hogy lássa Lucifer munkásságát.-És még meg is dugatod magad mással.-Ellököm magamtól és visszasietnék, hogyha nem ragadná meg a pólom nyakát. Visszaránt. Befogja a számat és a fülemhez hajol.-Elviszlek ma magammal. Ha kell, akkor erőszakkal. Most visszamegyünk, te pedig végig ülöd az egészet, csöndbe és feltűnésmentesen.-Elenged, én pedig visszasietek.
  -Jól vagy?-Érdkelődik Lucifer. Láthatóan nem tetszik neki, hogy Jovanni utánam jött. Nekem se. Annyira utálom magam a miatt, hogyha ilyen van, képes vagyok annyira leblokkolni, hogy elfelejtek harcolni.

***

  Az ebéd után, az elsők között hagyom el az étkezőt. Gyorsan húzok el a helyszínről, amit Lucifer is kiszúr. Az anyja akaratlanul is feltartja, viszont Jovanni minden gond nélkül követ. A srácokra nem akarok ráijeszteni, szóval nem kezdek el túl gyorsan menni.
  -Qwix! Beszélhetnénk?-Megtorpanok és fájdalmas grimaszt vágok. A többiek is megállnak.-Négyszemközt.-A kérvényre vonakodva mennek tovább. Miként eltűnnek a sarkon Jovanni csuklón ragad és magához ránt.-Ne menekülj. Nem menekülhetsz.-Kirántom a csuklómat a szorításából. Mielőtt megüthetném vagy kiáltani tudnék a bal kezében lévő pisztollyal fejbe ver. Megtándtorodok és még érzem, hogy a testem összecsuklik.