2 Maffia fiú

Viszontlátás

*Lucifer sz.sz*

  Nem tetszik nekem ez a Jovanni alak. Kaja után, Qwix után sietnék, de anya feltart. Mire végre elszabadulok, nem látom őket sehol. Qwix szobájához sietek, hátha ott van, de a szoba zárva vam.
  -Qwix! Bent vagy?-Kiabálok kissé talán kétségbeesetten. Mikor nem érkezik válasz, elkezdem őrülten keresni. Nappali, fürdő, Wc, a barátai szobája, a betegszoba, de sehol sincs. Anyuhoz megyek, aki éppen telefonál.
  -Sajnálom, hogy beengedtelek a házamba.-Megfogom anya kezét. Lassan leereszti a telefont a kezéből.-Annyira sajnálom....-A hangja megremeg.-Elvitte.-Ez az egyetlen szó, szinte sokként ér. A mellettem lévő falba ütöm a kezemet és a mérgességtől(?) remegve. Pedig pont ma tettem ígéretet neki.
  -Ha most utána megyek és kinyírom, akkor háború robbantok ki. Igaz?-Kérdezem anyámat elkomorult tekintettel.-Újrafestem a szobámat egy világosabb vörös árnyalattal, ha még egyszer meglátom azt a faszt. Hidd el, ha 5 nap múlva, megtartjuk az esküvőt, nem fogom engedni, hogy újra elvigyék mellőlem. Meg akartad védeni, nem? Ezt a feladatot átveszem tőled. Ha még egyszer, a kezeim közt tudhatom, nem fogom elengedni. Erre mérget vehetsz. Túlságosan megkedvelem ahhoz, hogy egy háború közénk álljon. Viszont.... ha mégse lenne megtartva, Sinogami lesz az első, akinek elvágom a torkát.-Nem törődve senkivel és semmivel indulok el a szobám felé. Még egyszer kerüljetek a szeme elé.... azt is megbánjátok, hogy megszülettetek.

Shara sz.sz*

  -Frido! Prosten!-Kiabálok a fiúk folyosóján. Nagy hévvel nyitok be Prosten szobájába, ahol nem várt látvány fogad. Kislányos zavaromba becsukom a szememet és bevágom az ajtót.-Ha basztok, legalább az ajtót zárjátok be!-Kiabálok hangosan.
  -Muszáj világgá kiáltani?!-Szól vissza Frido. Pár pillanat múlva felöltözve nyitja ki az ajtót.-Ha fél perccel később jössz, rosszabbat látsz.-Megborzongok a gondolatra és még véletlenül se ülök le az ágyra, ahol Prosten fülig pirulva, Frido egyik pulcsijában piszkálja a kezét.-Mondd csak. Tudom, hogy akarsz valamit.-Frido leül az ágyra és érdeklődve néz rám.
  -Qwix furcsa. Változik és nem feltétlenül rossz irányba. Viszont aggódom. Túl sokszor lett elrabolva, hogy az normális legyen. Félek, hogy hamarosan elhatalmasodik rajta a depressziója és mielőtt feleszmélünk lelövi magát.-Frido eltűnődve bólogatni kezd.
  -Mióta bejelentette az apja a hírt, miszerint Luciferhez hozzá kell mennie, az egész élete felborult. És tőlünk is.... mintha eltávolodott volna.-Mindketten Prostenre nézünk.-Minden olyan furcsa és zavaros. Miért jelent meg itt az alacsony srác ikertestvére? Miért vagyunk itt? Nem kéne fegyverkeznünk? Elméletileg biztonságban vagyunk, mégis, úgy érzem, mintha bármelyik pillanatban meghalhanték. Rémisztő.-Frido megfogja Prosten kezét, akire megint rájött az 5 perc. Bár, igaza van.-Miért játszik ennyire központi szerepet Qwix? A Sinogami és a Glosten bázisok, miért vannak ennyire közel egymáshoz, 1 városban? Miért nem ölték már meg? Simán megtehették volna. Ennyire nem akarnak háborút? Qwixnek miért kell ennyire szenvednie?-Prosten mindig is érzelgős volt. Frido mesélte, hogy párszor elsírta magát, ameddig Jorantól kellett rettegnünk. Most pedig itt van ez a dolog Qwixszel. Most töltötte be a 17-et. Még az egész élet előtte van, ő pedig, már olyan dolgokat megélt, amit más legfeljebb csak rémálmában él át. Én pedig szintén itt vagyok. A szüleimről nem tudok semmit, nem tudom mi fog történni, túl fogom e élni? Miért kötődök hozzá ennyire? Nem vagyok szerelmes bele. Simán leléphettünk volna mindannyian, mégis itt vagyunk. Qwix elvesztette szinte mindenét rajtunk és Luciferen kívül. Már bőven nem éri meg a barátjának hívni magunkat. Akkor, miért vagyunk itt?
  -Én se tudom.-Szólal meg hirtelen Frido.-Mit gondoltok? Megéri nekünk ezt folytatni? Soha nem gondoltam volna, hogy valaha ezt mondom, de a kis csapatunk vezetője mellett maradni nagyjából egyenlő az öngyilkossággal. Nem aggódom a szüleim miatt, hiszen ők Lucifer anyja alatt szólgálnak. Ez úgy fog hangzani, mintha elárulnám, sőt, talán az is, de ez az alvilág. Inkább a szüleimmel harconlék, mint érte.-A szobára néma csen telepszik. Igaza van  mégis gyötör a bűntudat.