2 Maffia fiú

Házasság híre

  Kérdésére vállat rántok.
  -Mert azt akartam hogy saját szemeddel lásd. De mivel a jelek szerint nincsenek itt, csinálhatunk mást is...-Adok ötletet és közelebb lépek hozzá.
  -Még mindig nálam van a pisztolyom.-Figyelmeztet.
  -Akkor majd máskor.-Rántok vállat.-Emlékszel még arra hogy mit mondtam az első találkozásunkkor?-Szögezem neki a kérdést és helyet foglalok a mellette lévő széken.
  -Sok mindent mondtál.-Válaszol bosszúsan és jobban a bokájára szorítja a kukoricát. Felhúzom a szemöldököm.-Többek között, hogy átlátsz rajtam, hogy a tiéd leszek és, hogy hülye vagyok.-Kezdi el sorolni, én pedig elmosolyodok. Jó a memóriája.-Gondolom most a másodikról beszélsz.-Néz rám megsemmisítően. Elvigyorodok ő pedig  csak tovább méreget. Feszült. Bármelyik pillanatba képes lenne egy golyót a fejembe lőni.
  -De még mennyire! Ha pedig a szüleink összeházasodnak, már nem is lesz olyan nehéz dolgom veled!-Vigyorogok rá diadal ittasan. Elég lesz csak összetörni az a pajzsot ami mögé kétségbeesetten menekül minden nap. Hiszen jobb szórakozás nincs is, mint egy olyan valakit összetörni, aki azt hiszi hogy nem lehet. Kijelentésemre összehúzza a szemöldökét.
  -Javíthatatlan vagy.-Morgolódik. Aztán megszólal a telefonja. Kiveszi a zsebéből és mikor a képernyőre néz ledermed. Felveszi és a füléhez emeli.-Szia apa...-Köszön a telefonba félve.-Rendben. Megyek.-Mondja és le is teszi.-Akkor én most hazamegyek.-Teszi le az asztalra a kukoricát.
  -Sok sikert!-Kiáltok utána.-Talán holnapra hazaérsz.-Fűzöm hozzá. Hallom ahogy elkezdi húzni a cipőjét.
  -Ha arra vársz hogy megkérjelek akkor arra várhatsz!-Kiabál néhány perc után. Sóhajtva, mégis vigyorogva megyek ki utána a folyosóra. A cipőmet hanyagul magamra húzva megyek ki vele a kocsihoz. Qwix az anyósülésen foglal helyet. Az ő vezetésével értünk el a város eldugott részébe. Még csak eszembe se jutott itt keresni. Ebben a lepukkant negyedben.-Itt van apám...-Sóhajt feszülten.-Itt jó lesz.-Leparkolok egy üres helyre.-Kösz.-Néz hátra mielőtt bevágja az ajtót. Elindul az épület felé amit végignézek. Megnyom egy gombot, beüti a kódot és már nem is látom. Feszülten lépek rá a kuplungra majd a gázra, hogy eltávolodjak a háztól. Remélem anyám otthon van. Nem lesz jó dolog abból, ha nekiállok főzni.

*Qwix sz.sz*

  Miután kinyílt a lift ajtaja feszülten léptem be a lakásba. Becsuktam az ajtót, levettem a cipőmet és besétáltam a nappaliba. Ott ült apám a kanapémon.
  -Szép napot apám.-Köszöntöm. Felnéz rám. Végigmér majd sóhajt egyet.
  -Mit csináltál már megint te szerencsétlen?-Morog. Csettegek egyet és megforgatom a szemem.
  -Mit csináltam volna?-Kérdezem cinikusan.-Elmentem sétálni.-Válaszolom meg a kérdését. Kiveszem a pisztolyom a zsebemből és visszarakom a szekrénybe. Apám szótlanul nézi végig.-Mi szél hozott szerény hajlékomban?-Kérdezem tőle miután helyet foglalok a fotelembe.
  -Csak beszélgetni akartam.-Kérdőn felvontam a szemöldököm.-Előre szólok, hogy nem fog tetszeni az amiről beszélni fogok.-Nekem már akkor nem tetszett mikor megjelent.-Ez pedig nem más, mint a házasság.-Itt elnevetem magam.
  -Újra meg akarsz házasodni? Te? Aki mindig hű volt holt feleségéhez?-Kérdezem gúnyosan. Elkomorul tekintettel néz rám, amivel le is tudja a gúnyolódásom utáni mérget, csakhogy utána ördögien elmosolyodjon.
  -Ugyan... te fogsz megházasodni.-Válaszára ledermedek és úgy nézek rá, mint aki szellemet lát.-Ne nézz rám így. Jól hallottad. Mégpedig nem máshoz mint a Luciferhez.-Egy pillanatig lefagyok, majd, mikor az információ eljut a tudatomig, egy pillanat alatt megy fel az agyvizem.
  -Hogy mi van?!-Állok fel a fotelből amibe letelepedtem.-Nem mondod komolyan, hogy ilyen hülyeséget akarsz tőlem....-Reménykedek kiakadva. Erre csak a mosolya lesz még nagyobb.
  -Pedig hidd el, pontosan ezt akarom tőled.-Kijelentésére csak idegesebb leszek.
  -Azt akarod, hogy egy pszichopatához menjek hozzá?! Aki ráadásul fiú?!-Háborgok tovább.
  -Igen! Most pedig ha nem nyugszol le, leütlek!-Szól rám. Elkezdek tátogni mint hal a vízben, aztán duzzogva a fotelbe huppanok.-Máris jobb....-Jelenti ki elégedetten. Legszívesebben bemutatnék neki, de biztos, hogy agyonverne.-A többiről legközelebb tájékoztatlak.-Mondja és egyszerűen kisétál az ajtón. Mint ahogy régen a mindennapi életemből.