2 Maffia fiú

Szökés

A részben lekerül Qwixről a kötés. Viszont szándékosan van úgy írva, ahogy. Szeretném, hogyha Lucifer és Qwix közös jelenetében derülne fény a nagy leleplezésre, de a részből talán ki lehet találni mit is rejt a kötés. Megértéseteket köszönöm!

U.I.: Pls, ne öljetek meg! >.<

  Nem szedtem még össze magamat amikor visszajött. Őszintén nem is akartam. Csak egyszerűen elszublimálni. Mellém sétál és lenézően néz rám.
  -Gyengébb vagy, mint gondoltam.-Lehajol és a karomnál fogva ülőhelyzetbe ránt fel.-Hajlandó vagy levetkőzni, vagy erőszakot kell alkalmazzak?-Elfordítom a fejemet. Nem akarok ránézni.-Válaszolj!-Parancsol rám és jobban megszorítja a kezemet.-Levetkőzöl?-Erőtlenül bólintok, ő pedig elengedi a kezemet. Leül az ágyra, én pedig leveszem a fölsőm és a nadrágomat.-Az alsódat nem kell. Nem vagyok rá kíváncsi.-Rá nézek ő pedig sürgetni kezd.-Még ma vedd le a kötéseidet!-Mikor megmondja, mit akar végre, elkezdem letekerni a karomon lévőket. Nincs mit titkolnom előtte, szinte 100%, hogy tudja. Nem bajlódok a gézek feltekerésével, csak hagyom őket a padlóra esni. Rég látott már így valaki. Feláll, mögém sétál és hozzáér a most már csupasz hátamhoz. Kiráz tőle a hideg és libabőrös leszek.
  -Már értem miért volt ilyen rohadt nehéz találni valakit aki hajlandó ennyiért megvenni.-Megkarmol egy érzékeny helyet, ami miatt felszisszenek. Szinte egy könnycsepp is megjelenik a szemem sarkába.-Ez még semmi.-Röhög rajtam és végig karmolja a hátamat. Az irritáló érzésen kívül, amit a bőröm felsértésével okoz, érzem, hogy az eleve érzékenyebb részek vérezni kezdenek. Az égő érzés, teljesen kiborít, és nem tudok semmit se tenni, csak tűrni.
  Belemarkol a hajamba és a nyakhajlatomba lehel, amitől újra megjelennek a libabőrök. Megfogja a vállamat is és oldalra fordítja a fejemet. A bizsergő érzést, amit eddig okozott átváltja a fájdalom. A nyakhajlatomba harapott. Talán még Lucifer csókjánál is jobban fáj, amit nehéz elérni. Rohadék vámpírok. Remegni kezdek, amikor kezd tudatosulni bennem, hogy mit akar csinálni.
  -Ugyan... ne félj. Ez nem fog fájni annyira mint az első alkalom.-Vér folyik le a vállamon. Joran ezt szívesen keni el. Véres kézzel fog a torkomra. Egy kicsit megszorongat, majd az államat is összekeni vérrel. Ezt már valószínűleg a hátamról szedte össze. Összenyomja az arcomat és a fülemet kezdi el terrorizálni. Megfogom a kezét, ami miatt a másik kezével végigkarmolja a vállamat.-Nincs nyulk-apiszka.-Alig bírom elengedni a kezét. Nem merek semmit se tenni. Nem akarom újra átélni. Viszont annyira rettegek... Ha bármit teszek ez ellene, akkor valószínűleg csak rontok a helyzeten és amúgy se tudok hova menekülni. Annyira erőtlennek érzem magamat....
  Mindent abbahagy, hátrafeszíti a kezeimet és egy valahonnan elővarázsolt bilinccsel összebilincseli őket. Feláll mögülem és felránt a földről. Ellenállok valamilyen szinten a húzásának, de az egészből csak az lesz, hogy a falnak vág.
  -Legyél jó fiú.-A homlokomnál fogva a falnak vágja a fejemet. Nem fáj annyira, mint amikor apám csinálta, de ez se esik túl jól.-Apád mesélte, hogy amikor ő csinálta üvöltöttél és bömböltél. Bár, ennek már lassan 10 éve. Mindig is kipróbáltam volna, milyen egy fiúval lenni. Viszont még a rémálmomba se gondoltam volna, hogy te leszel a kiválasztott. Arra meg pláne nem, hogy apád direkt megkér, hogy legyek durva. Lucifer most irigyelne engem.-Elengedi a fejemet és az ágyra lök. Végignéz rajtam a zsebéből pedig elővesz egy bicskát.-Nem vérzel eléggé.-Kijelentése után a 2 lábam közé mászik és folyamatosan az arcomat szemlélve húzza végig a kisebb pengét a combomon. Nagyon meg kell erőltetnem a testemet, hogy ne rántsam el a lábamat. Mikor már megvágja a combomat egy kicsit, hirtelen elrántom a lábamat és oldalra fordulok. Összehúzom a testemet.
  -Nem szabadulsz.-Kuncog és megfogja a másik lábamat a térdhajlatomnál és az ágyhoz nyomja miután visszafordít hátra.
  -Neh....-Suttogok erőtlenül és halkan. Felnéz rám és hümmög egyet, jelezve, hogy figyel.
  -Bocs nem hallottam.-Megtámaszkodik a bal kezével a fejem mellett és miközben a hideg pengével a combomon játszadozik.
  -Neh...-Kérlelem újra kicsit hangosabban, viszont jobban remegő hangon.
  -Hm?-Hümmög újra.-Nem értem....-Szórakozik tovább.
  -N...-Kezdem újra, amikor belevág a combomba.-...e!-Ordítom el a végét, mert reflexből elrántottam a lábam, ami miatt a kés hegye végigszántotta a fél combomat.
  -Nyugi.... nem marad nyoma.-Végighúzza az ujját a seben, a vért pedig lenyalja az ujjáról. Visszarakja a zsebébe a bicskáját. Lehúzza a sliccét és előveszi az ékszerét, ami rosszat sejtet számomra. Eleve úgy gondoltam, hogy azért ennyire nagy a pofája mert nincs semmi a lába között de nagyot tévedtem.-Alapvetően nem akartam, de túlságosan élvezem, hogy szenvedsz.-Vigyorog a képembe és a hajamnál fogva felültet. Feltérdel az ágyra, az arcomat pedig ahhoz a testrészéhez nyomja, amit legszívesebben levágnék neki. Kelletlenül teszem amit kér, még, ha hányingerem is van tőle. Most az egyszer örülök, hogy kihagytam a reggelit. Az pedig, hogy szó szerint torkig nyomja, rohadtul nem segít rajtam. Leszáll rólam és közben lehúzza az alsómat. Hasra fordít, lehúz az ágy széléhez, aminek köszönhetően könnyen hozzáfér ahhoz a testrészemhez, amihez ő most nagyon szeretne. Széthúzza a farpofáimat és síkosítás gyanánt odaköp, majd feldugja az első ujját.
  Egyszer volt ezen kívül, hogy valami volt bennem, és arra sem szívesen emlékezek vissza. Az mondjuk sokkal inkább fájdalmasabb volt, mint kellemetlen. A bilincs láncánál fogva a hátam közepénél tartja a karjaimat. Feldugja a második ujját is és utána a harmadikat is. Amikor úgy érzi, hogy elég volt, egyszerűen kihúzza az ujjat.
  -Remélem felkészültél.-Szól még hozzám utoljára és belém hatol. Így még nagyobbnak érződik, mint amikor a számban volt és legalább ezerszer rosszabb érzés. Úgy érzem magamat mint régen. Mintha szét akarnék szakadni. Amikor pedig elkezd mozogni, akkor megérzem az első könnycseppet. Néha, amikor olyan pontot talál el, akkor fájdalmasan felnyögők, de ezen kívül már csak a könnyeimet és a kezeimet szorongató vasat érzem. Mikor végre elmegy bennem, megkönnyebbülök, hogy végre vége. Kihúzódik belőlem és valamit még csinál. Kitűri az arcomból a hajamat és rám vigyorog.-Nem gondoltam volna, hogy ez lesz a végeredmény, de nekem tetszik az arckifejezésed. Igazán illik hozzád.-Mikor elhagyja a helységet teljesen átadom magamat a könnyeknek. Annyival volt különb 9, lassan 10 éve, hogy akkor aput még meg is ütöttem, azért, hogy hagyjon végre békén. Hangosabb voltam. Üvöltöttem. Most már felmértem a terepet és sajnos, nem tudtam ez ellen semmit se tenni. Akkor is megtette volna, hogyha teljesen ki kell kötöznie, hogy hozzám férjen.
  Valamiért hiányzik Lucifer.... látni akarom. A karjaiban lenni és attól rettegni, hogy ő teszi meg. De már nem is bánnám, hiszen talán azt is jobban élvezném. Felhúzom a lábamat az ágyra és az ajtónak hátat fordítva fekszek a régi ágyamon. Az is ebben a szobában történt.... Becsukom a szememet és átadom magam az üres sötétségnek.

***

  Nem tudom mennyi idő telt el az óta, hogy Joran itt hagyott, de most visszatért. Úgy ahogy vagyok átvisz a szobám melletti helységbe, ami a fürdő és ott leveszi rólam a bilincset.
  -Igyekezz!-Szól rám, én pedig gyorsan letusolok. Lemosom magamról a rengeteg rám száradt vért, és igyekszem magamat teljesen megtisztítani attól a mocsoktól amivel Joran kent össze. Itt pedig nem arra az egy dologra kell gondolni, amit konkrétan belém tett. Ugyanolyannak érzem magam mint az után. Undorítónak. És az is egy kiskapunak köszönhető. Miután végzek, kapok egy alsót és egy rövid ujjú pólót. Visszarángat a szobába és lelök az ágyra. Bemászik mellém és engem kezd el bámulni.
  -Remélem legalább az a vén fasznak sokkal jobban fog tetszeni amit veled tehet.-Kezd el hozzám beszélni.-Hiszen, gyilkolni képtelen vagy, nem értesz semmihez. Nézd a jó oldalát: legalább kapsz majd tőle egy rendes nevet. Kíváncsi vagyok mi lesz az. Füles, Foltos, Zokni.... megannyi kutya név van. Rajtad mindegyik már csak dobni fog. Remélem nem csalódik majd benned, hiszen nagyon undorító vagy ezekkel.-Simít végig egy érzékenyebb bőrfelületen, amit eddig eltakart egy kötés a többivel együtt. Elfordítom a fejemet, hogy pont a vele ellenkező irányba nézzek. Őt nem nagyon zavarja. Csak folytatja a beszédet.-Mindenkit el fogok venni tőled, aki fontos neked. Raphael csak a kezdet volt. Lucifer is csak azért van veled, mert kötelező és hajtja a farka.-Meg akar törni, ez teljesen biztos, de vajon mit akar még bennem összetörni?

***

 Pár óráig még itt volt, szóval el kellett viselnem. A vége felé még elgondolkodtam azon, hogy elkezdek könyörögni neki, hogy hagyja végre abba, de valahogy csak kibírtam. Kinézek a kulcslyukon, és miután meggyőződök arról, hogy senki sem figyel, az általam ismert egyetlen biztonsági kamerához sétálok és elfordítom. Átmászok az ágyon és pont a véres falrész előtti egyik lécet felszedem és a szökős cuccaimat felkapom, köztük a szobám kulcsának másolatát. Az ajtóhoz megyek és kinyitom azt. Kihúzom a kulcsot és elkezdek szaladni. Pontosan tudom, hogy mikor és hova kell menjek. Kiskoromba sokszor próbáltam megszökni, és ez egy idő után nem jelentett semmi féle akadályt. A régi szárnyba megyek, ahol meglepetésemre egy biztonsági őr állja el a vészkijáratom bejáratát. A folyosó elég hosszú, így nem tudnám megközelíteni.
  Akkor jöjjön a B terv. A legközelebbi vázát az ablaknak dobom, így mindkettő darabjaira hullik, a riasztó pedig hangos virnyákolásba kezd. Kiugrok az ablakon, bele az üvegszilánkokba és elfutok a vészkijárat egyik részéhez. A vészkijárat igazából csak egy nagyobb cső a kert alatt. Felnyitom a titkos ajtót és bemászok a lyukba. Még apám se tud róla, és én is csak onnan tudom, hogy egyszer felnéztem és megtaláltam. Reméltem, hogy azért még működik. Lentről visszazárom az ajtót és futok tovább. A csőrendszer egyenesen a csatornához visz. Mondjuk kifejezetten nem egészséges vérző talppal a mocsokban szaladgálni, de legyen ez a legnagyobb gondom. Előveszem a térképem amit kiskoromban rajzoltam. A zseblámpámat a másik kezembe fogva keresem meg a megfelelő utat, és elindulok az egyetlen olyan pontra, ahol úgy hiszem, apám nem keresne.
  Mikor odaérek a folyóhoz ahova a cső vezet, kisétálok a fűre, ami eszméletlen puhának hat és kicsit megmosom a lábamat a folyóban. Mivel nincs telefonom, felfutok a domboldalon, el a nem messze lévő telefonfülkéhez. Bepötyögöm Lucifer számát, miután a dugi pénztárcámból előkaparok néhány aprót.
  -Lucifer..?-Kérdezem halkan, kissé összetörten.
  -Qwix?!-Döbben le teljesen.
  -Nincs sok időm, fogalmam nincs lehallgatnak e, de kérlek gyere értem...-Majdnem elsírom magamat, a kétségbeesésbe. Jorannak nem lehet meg az az öröme, hogy sírni halljon. Viszont most csak Lucifer hall.
  -Hol vagy?-Kérdez mindenféle más kérdés nélkül. Ennek nagyon örülök.
  -Gyere oda, ahol először találkoztunk.-Alig, hogy befejezem, a telefon kikapcsol, mert kevésli a pénzt. Kimegyek a fülkéből és elindulok oda, ahol legelőször találkoztunk. Remélem, még nem felejtette el teljesen.