2 Maffia fiú

Elavult

  Jobban magamhoz húzom és mivel neki elég kényelmetlen lehet ez a pozíció, eldőlök vele az ágyon.
  -Nem került semmi a nevemhez. Azt hiszem ott se volt amikor megszülettem.-Hangja meg-meg remeg.-Olyan furcsán viselkedsz... jól vagy?-Kérdésére fogalmam nincs mit válaszoljak.
  -Nem tudom...-Sóhajtok gondterhelten.-A lábaddal mi történt?-Bár érzem, hogy feszegetem a határait, valahogy nagyon hajt a kíváncsiság.
  -Ezt most inkább hagyjuk....-Motyog a mellkasomba. Ez után beáll a csend. Nem a kínos fajtából. Inkább kellemes. Hamarosan szuszogni kezd.* Mivel nem tudok szabadulni, írok Leonak, aki hamarosan meg is érkezik.
  -Ki tudok innen szabadulni?-Szenvedek egy kicsit. Leo elmosolyodik majd lefényképez.-Hé!-Háborodok fel egy szempillantás alatt.
  -Sh!-Pisszeg le.-Ezt elteszem magamnak egy életre.-Duzzogva nézem, hogy elteszi a telefonját.-Szerintem maradj itt vele. Láttam, hogy hogy nézett ki. Szerintem nagyon rosszul esne neki, hogyha nem lennél mellette mikor felébred.-Gyilkos pillantásokat küldök felé, ő pedig elkezd hátrálni.-Intézem a többieket!-Elhagyja a szobát és itt hagy Qwixszel. Nehéz lett volna leírnia. Ránézek és az első gondolatom, hogy aranyos. Nyugodt az arca. Becsukom a szememet és én is lepihenek. Jó érzés valakit a karjaimban tartani. Legalább annyira jó érzéssel tölt el, mint a tudat, hogy valakinek egy támasz vagyok. Megbízik bennem. Ez pedig nem azért furcsa, mert ő az egyetlen, hanem mert sose gondoltam volna, hogy ennyire törékeny.

***

  Én kelek fel előbb. Felkeltem Qwixet is, akit látszólag nem zavar, hogy velem aludt egy orvosi ágyon.
  -Jobban vagy?-Érdeklődök az álmos tekintetű Qwixtől. Bólint és ásít egy nagyon.
  -Köszönöm....-Bújik hozzám újra.
  -Olyan vagy mint egy kismacska.-Bár eredetileg nem akartam kimondani, most mégis megteszem. Az arcára nézek. Halványan mosolyog.-Egy kicsit sápadt, sebes, de aranyos kiscica.-Folytatom a gondolatmenetem.
  -Meg lusta.-Teszi hozzá motyogva.
  -Na!-Szállok le az ágyról.-Vedd be a gyógyszered és szedd össze magadat! A többiek már biztos aggódnak.-Bólint egyet én pedig elhagyom a szobát. Nyújtózok egyet és elindulok a nappali felé. Ott találom a társaság felét.
  -Remélem jó volt az éjszakád.-Méreget megvetően Shara.
  -Inkább kényelmetlen.-Nyújtózkodom tovább.-Teljesen elaludtam a hátamat.-Bekapcsolom háttérzajnak a TV-t.-Reggeliztetek?-Érdeklődök a lehető legkedvesebben.
  -Csiszolhatsz még a jó modorodon.-Érkezik meg Brandon.-És igen. Az anyád igazán meggyőző tud lenni.-Elmosolyodok a kijelentésén és a mögötte lapuló üzeneten.
  -Tőle tanultam mindent.-Teszem a mellkasomra a kezemet büszkén.
  -Az önteltséget tovább fejlesztetted.-Érkezik meg Andera is.
  -Tele vagyooook.-Csapja be az ajtót Leo.
  -Jó reggelt.-Érkezik meg a másik bejárat felől Qwix. Ránézek és már egy teljesen másik embert látok magam előtt. Nem egy beképzelt, álarc mögé bújó valaki, hanem egy összetört, de kitartó embert. Ami még szembetűnő, hogy most nincsenek rajta a kötései. Így sokkal törékenyebbnek tűnik. Vékony karok és lábak, fájdalmasnak tűnő, néhol felvágott égésnyomok.
  -Qwix!-Shara szinte a nyakába ugrik, ami miatt majdnem elesnek. Viszont Qwix egy teljesen másik arcát mutatva óvatosan megöleli.
  -Aggódtunk ám érted!-Mennek oda hozzá a haverjai. Annyira nem voltak fontosak, hogy megjegyezzem a nevüket.
  -Köszi skacok.-Motyog halkan.
  -Te. Ezzel mi van?-Suttog mellettem Braiden.
  -Faszom se tudja. Talán a történtek miatt ilyen. Nem sokszor látni ennyire összetörhetőnek.-Braidon bólint és egy pillanat magába szállás után beugrik a fotelbe Leo mellé.-Ki áll ki ellenem egy meccsre?-Kapja fel az egyik PS karom.
  -Ez véres lesz.-Indul meg Shara a másik kar felé.
  -Azért ne verjetek szét semmit!-Szólok rájuk, de már csak a falnak beszélek. Qwix mellém jön és megáll mellettem.
  -Szarul vagyok.-Jelenti ki mindenféle kertelés nélkül.
  -Látom.-Elrugaszkodok a faltól és elindulok az ajtó felé.-Gyere reggelizni.-Szólok hátra. Qwix pedig követni kezd. Lehajtott fejjel kullog utánam. Megvárom ameddig mellém ér és átkarolom a vállát. Így megyek vele tovább.
  -A többieket nem nagyon érdekelte az égéses dolog. Tudták?-Qwixre nézek aki nemlegesen megrázza a fejét.
  -Talán fel se tűnt nekik, csak örültek, hogy látnak. Vagy nem akartak kérdezgetni arról ami történt.-Az étkezdébe érve konstatálom, hogy alig maradt nekünk valami a svédasztalos reggeliből.-Csodálom, hogy anyud megtűri őket.-Leülök az egyik üres helyre.
  -Őszintén? Én is.-Helyet foglal mellettem. Némán reggelizünk egymás mellett, ami miatt néha hallok egy anyázást és öléssel való fenyegetést, de nagyon remélem, hogy nem csinálnak ilyet mert anyám az összeset bezárja a pincébe.
   Visszaérvén egy élénk, beszélgető, inkább anyázó társaságot látunk a képernyő előtt ülni. Itt persze kivétel Krisz. Viszont az meglepő, hogy együtt képesek bármit is csinálni. Elkezdünk mi is belefolyni a beszélgetésbe. A tudatlanoknak igyekszek tippeket adni a sajátos módomon. Qwix gyakori ellenféllé válik, miután kiderül, hogy alig tud a játékkal játszani.
  -Nesze!-A kezembe nyomja a kontrollerét, miután rendesen lemaradt Braidon mögött.
  -Csalás!-Háborodik fel egyből Braidon.
  -Az lesz a csalás, ha utolérlek.-Vigyorgok rá. A szemem sarkából Qwixre nézek néha. Látszólag feszeng és nincs jól, viszont néha megjelenik az arcán egy-egy apró mosoly.