2 Maffia fiú

Elveszve

  A labirintus nagyságú házba könnyen eltévedek. De most komolyan. Ez a ház egy kész erőd. Bezzeg az én kis vityillóm. Abba eltévedni kihívás. Kinézek az egyik ablakon az emeleten és végül úgy döntök ott hagyom el a házat. Kiugrok az ablakból és egy bukfenccel érek le. A bal szárnyban voltam. Az ajtóhoz megyek és becsöngetek. Lucifer nyit ajtót. Megemeli a nem létező kalapját.
  -Azt hittem már elő sem jössz.-Nem törődve vele bemegyek a folyosóra.-Pont a bal szárny? Mit csináltál te ott?-Kérdezi szórakozottan kintről a kitárt ablakot nézve. Mivel kiment becsukom az ajtót és elindulok a nappali irányába. Ezt szerencsémre tudom, hogy az merre van. Ott lehuppanok a kanapéra és hallgatom a 2 szülő beszélgetését.
  -Akkor 1 hónap múlva.-Fognak kezet.-Hát te?-Néz rám apám.
  -Az előbb érkeztem.-Válaszolok.
  -Lucifer?-Érdeklődik a fia után Luc anyja.
  -Itt vagyok.-Jelenik meg az ajtóban. Leül mellém a kanapéra.-Jó próbálkozás, de veled ellentétben tudom, hogy hol a pótkulcs.-Vigyorog rám ördögien.
  -Milyen jó!-Helyeselek grimaszolva.
  -Ha befejeztétek a gyerekes vitát elmondanánk hogy mire jutottunk.-Lucifer és én is a felnőttekre nézünk.-Kezdjük ott, hogy 1 hónapotok van. Pontosan 31 nap múlva mentek egymáshoz. Nem lesznek ott sokan, csak akiknek muszáj. Az után, hogy mindent a kezünkbe tudjunk tartani Qwix ideköltözik.-Megforgatom a szememet.
  -Remek....-Morgom magam elé. Luc erre csak játékosan oldalba bök, ami még inkább elveszi a kedvemet.
  -Nem kell sokra gondolni.-Veszi át apám a szót.- A ceremónián kívül nem lesz semmi. Így egyeztünk meg. Ez után belevonunk titeket rendesebben az ügyeinkbe, hogy megfelelően képesek legyetek átvenni majd a hatalmakat és együtt irányítani.-Mintha nem én végeztem volna eddig a piszkos munkát. Nem lehetne, hogy hozzámegyek és valamelyikünk lepuffantja a másikat? Mintha apám a gondolataimban olvasna, megszólal:-Szeretnénk, ha érett, felnőtt gondolkodással együtt működnétek és nem kiiktatnátok a másikat.-Nyomósan rám néz én pedig ártatlanul felemelem a kezemet. Végül is nem őt, hanem engem akar megkínozni a jövendőbelim.-Ahhoz, hogy összeszokjatok pedig egy héten minimum 2 napot fogtok együtt tölteni.-Fájdalmasan felnyögök és teljesen elterülök a kanapén.-Ezért ma is itt maradsz.-Közli mézes-mázad hangon.
  -Hogy mi?!-Kapom fel a fejemet.-De még a cuccaim sincsenek itt!-Panaszkodom és próbálom meggyőzni. Erre csak legyint.
  -Gyenge próbálkozás. Max 1 mérettel nagyobb ruhái vannak és veled ellentétben van jogsia és autója.-Megforgatom a szememet.
  -Van jogsim.-Morgolódok. Apám leint és kedvesen Ludhoz fordul.
  -Gondolom neked nincs ellenedre.-Luc megrázza a fejét.-Akkor ezt megbeszéltük. Te pedig.-Mutat rám.-Tudom mit tervezel. Ha lelepsz innen akkor garantálom, hogy ne mehess edzeni.-Fájdalmasan felmorgok és hozzávágom az egyik díszpárnám. Tudom, hogy rosszabbat tervez nekem, ha megteszem, csak nem akarja kimondani.
  -Fontos lehet neked az a sport.-Jegyzi meg kissé megvetően Lucifer.
  -Fontosabb mint a te fejed és valamivel meg kell védenem magamat a fajtámtól.-Luc megforgatja a szemét és dünnyög valamit az orra alatt.
  -Pakoljatok srácok! Kikísérem a vendégünket, nektek pedig holnap suli.-Luc feláll és útnak indul, én pedig tartva a 2 méter távolságot követem.
  -Fertőző vagyok vagy mi?-Kérdezi duzzogva.
  -Nem. Csak óvatos vagyok. Tudod nem felejtek könnyen és az ember nehezen felejti el az első csókját. Főleg, ha még mindig vérzik miatta a szája.-Magyarázkodok. Luc öntelt mosollyal az arcán fordul felém.
  -Szóval én voltam az első?-Kérdezi és látszólag már ettől sokkal jobb kedve van. Nem válaszolok neki. Megáll előttem én meg neki megyek.-Haho!-Lóbálja meg előttem a kezét.
  -Miért kérdezed, ha tudod?-Nézek rá. Teljesen belefúrom a tekintetem az övébe. Állja a pillantásaimat.
  -Jobb a te szádból hallani.-Válaszol végül és tovább indul.-Mit szólnál ahhoz, ha lenne egy közös ügyünk?-Fájdalmasan felsóhajtok.
  -Mit akarsz máris?-Luci megáll és teljesen komolyan rám néz.
  -Ez a Juno vagy Janu vagy mit tudom én, tudod kire gondolok. Neked több követőd van én pedig nyugodt szívvel kinyírhatom.-Átgondolom a lehetőségeket.-Egyikünknek sem jó, hogy megjelent.-Egyetértően bólintok.
  -Van valami terved?-Luc elgondolkodik majd megrázza a fejét.
  -Ötletem sincs.-Válaszol őszintén én pedig fájdalmasan sóhajtok.
  -Adj ruhát, menjünk kajálni, utána majd leszervezzük.-Luc hatalmas vigyorral az arcán indul el tovább a folyosón. Szem forgatva követem. Van esze, csak nem szereti használni. Mire kettőt pislogok újra a szobájában találom magamat.-Mondd, minek vannak neked OLYAN cuccaid abban a szekrényben?-Mutatok a szekrényre. Felém fordul felvont szemöldökkel.
  -Mert vannak szükségleteim?-Megforgatom a szememet. Őrület.
  -Kérdésre kérdéssel nem válaszolunk. Nem illendő.-Mondom neki ő pedig vállat vont. A kezembe nyom néhány cuccot.
  -Szerencse, hogy az illendőség nem az én asztalom.-Elveszem a ruhadarabokat és így indulok útnak, nem törődve a vigyorgó Luciferrel. Fürdés után a szobájában kötök ki. Én az ágyán ülök, közelebb az ajtóhoz, ő pedig elterült. Egy pillanatra a szekrényre nézek, amit kinyitottam, ő pedig elkapja ezt a pillanatot.
  -Szeretnéd kipróbálni?-Kérdezi röhögve.
  -Álmodban.-Nézek rá.-Kitaláltál valamit?-Kérdezem meg és veszem a bátorságot teljesen felülni az ágyára.
  -Nem.-Válaszol egyszerűen. Fájdalmasan felnyögök. Nekitámaszkodok a baldachinos ágyának egyik fatartójának.