2 Maffia fiú

Végre

  Pillanatokon belül gördül el egy fegyver. Elrántom a fejemet és én is tüzelni kezdek. Hátha elérek vele valamit. Nos, szétlőttem, pár érthetetlen módon itt tárolt papírt és a padlód, de ezen kívül szinte semmit. Az ajtó felé nézek, ahol Qwix áll. Teljesen hétköznapi ruhában és egy pisztollyal a kezében. Remeg. Leoninak jó volt a reflexe. A srácot eltalálta, így nem tudott megölni, viszont ő se halt meg.
  -Ne engedd el!-Kiabálok oda neki. Qwixhez futok és elhúzom az ajtóból. A fejére rakom a sisakom és visszasietek. Segítek megkötözni a srácot. Elkezdem rángatni az ajtó felé.-Kell belőle az infó.-Magyarázom meg a cselekedetemet. Leoni segít Qwixnek talpon maradni.-Készítsék a Helikoptert.-Szólok bele a rádiómba.-Kezdjék meg az evakuálást.-Sietve futok tovább, bár ezt nagyon megnehezíti a túszunk.
  -Engedj el, nem megyek veled sehova! Meg fognak találni!-Ad hangot is a nemtetszésének. Eskü mint Braidon, csak egy fokkal elviselhetetlenebb. A Helikopteren, hogy még véletlen se tudjon sokat mozogni, egyszerűen ráülök. Miként beszáll mindenki, aki felfér az utastérben biztonságosan, jelzek a pilótának. Kinyílik a hangárt takaró fémajtó, mi pedig elkezdünk emelkedni. Végre van mivel csendre bírni a túszunkat, jól betekerem ragasztószalaggal fejét egészséges mértékben és így rögzítem is az ülés aljához is. Leülök Qwix mellé és magamhoz húzom.
  -Jól vagy?-Rám emeli fáradt tekintetét, de nem válaszol. Nem is kell neki. Egyáltalán nincs jól. Lehet én fejbe lőttem volna magamat, ha arra ébredek fel, hogy körülöttem mindenki lövöldözik. 
  -Meddig voltam kiütve?-Rendesen be van rekedve. Szívesen adnék neki egy pohár vizet, ha nem egy helikopteren utaznánk.
  -Nem számoltam. Több mint 1 hétig.-Leveszi a fejéről a sisakomat, és az ölébe teszi, hogy rátámaszkodhassan.
  -Azt hittem más érzés lesz.-Kíváncsian fordulok felé.-Tudod, ahogy a filmekben szokott lenni. Belassul a kép, elgördül a fegyver, a golyó fejbe találja, ő a földre hullik és végleg lecsukja a szemét. Aztán kisétálok és berobban mögöttem a ház. Ahhoz képest...-Erőltetetten nevet egyet.-Még csak egy kis örömöt se érzek. Bezzeg, szinte biztos, hogy Jorán most az egyszer örül nekem.-Veszek egy mély levegőt. Mi a tökömet kéne most mondanom. Leora nézek, aki szintén kissé meg van lőve a dologgal.
  -Ne foglalkozz vele.-Nyögöm ki végül nehezen mielőtt túl késő lenne.-Nézd a jó oldalát. Először lehet, hogy szomorú leszel, mert ismerlek és "mégis csak az apád volt", de utána, felszabadultabb leszel. Magabiztosabb. Higgy nekem.-Bár, próbálom nem lebuktatni magam az egyik ellenségem előtt, mégse szarhatom le Qwixet. Bár, szerintem már rég lebuktattam magamat.-Hova megyünk?-Szólok előre a sofőrnek.
  -Keresek egy bázist ahova be tudnak fogadni a leghamarabban.-Görcsösen szorítom meg a telefonomat. Eljátszottam az S.O.S szám lehetőségét. Próbálok bevenni egy rádióadást ami segíthet, de valahogy csak nem sikerül. Qwixre és Leora nézek. Leo a fegyverét tisztogatja, Qwix pedig bámul maga elé. Ránéz a földhöz ragasztott srácra. Szimpátia. Ezt látom a szemébe.

***

  Végül a tank kiürülése végett leszálltunk. A 10-es bázis felé igyekszünk. Jelt nem sikerült észlelnünk tőlük se, viszont nincs nagyon más lehetőségünk. Reménykedek, hogy nincs már elfoglalva. Egyszerűen, mintha minden megőrült volna. Nem nyitnak ránk tüzet, ahogy a kapu közelébe érünk. A vas ajtón nem kopogok, csak várok. Hamarosan, recsegve, ropogva, nyikorogva nyíllik ki a kapu. Felemelem a kezemet, hogy várjanak és belépek a kapun túlre körbenézek. A brjárati ajtón keresztül anyám egyik embere lép ki, szóval megközelítem. Megállunk egymás előtt.
  -Felelj. Írás vagy fej? A királynő méhe?  Jobb vagy bal? Nevezd néven magad!-Erre azért van szükség, hogy kiszúrjuk az árulókat, a megzsaroltakat, az ellenség embereit.
  -Felelj. Írás vagy fej? A királynő méhe? Bal vagy jobb. Kuhl Ádám.-Megfordulok és intek a többieknek, hogy jöhetnek. Az erőd nincs elfoglalva, nincs áruló és anya nincs itt. Ez is több mint a semmi.
  -Mindenről tudni akarok. Kezdve anyámmal.-Indulok el ingerülten az erődítmény felé.-A foglyot hallgassák ki.-Leo a kihallgató szobába megy, Qwixet elkísérik a gyengélkedőre, én pedig az irodában kötök ki.
   -Jelenleg 106 ember tartózkodik az épület falai között. A kikötőket sorra foglaljuk el, a hegy felelől viszont területeket vesztünk. Nem tudom, hogy hol van most az anyja és a többi ember akiket közel tudhat magához. Az erőinket nem hívjuk össze. Maradunk szétszorva. A legtöbb emberünket ettől még összehívták a frontra. Annyit tudok, hogy 5 napja nem érkezett semmilyen parancs, vagy értesítés. Meglehet, hogy megroncsolták a főbázist, de az is előfordulhat, hogy egyszerűen nincs ideje ezzel foglalkozni.-Helyeslően bólogatni kezdek. Az a baj, hogyha most kezdeményezek és átveszem a vezető szerepét, akkor keresztbe teszek anyámnak. Viszont, lehet, hogyha nem teszem, akkor meg hatalmas hibát követek el.
  -Nem szeretek várakozni.-Jelentem ki hosszas gondolkodás után.-Csináljunm egy frontvonalat. Felvesszük a kapcsolatot a többi bázissal amennyire lehetséges és szétszortan, mégis összpontosítsuk a maradék erőnket. Erre tökéletes ez a hely.-A térképen a kezemmel bekarikázok egy kisebb területet. 4 bázis helyezkedik el egy kisebb körül és, bár van pár kilóméter a bázisok között, mégis jól védhető lesz a dolog. Annyi az egész hátránya, hogy jelentős területeket fogunk veszteni, mert nem lesz ki megvédje őket. Viszont ki tudunk szűrni egy hátbatámadást az ellenféltől. Igen. Így lesz jó.

***

  Még aznap délután meglátogattam Qwixet. Láthatóan sokkos állapotban volt, de vidáman köszöntött. Már, amennyire ezt ilyen lelkiállapotban vidámnak lehet mondani. Leülök mellé az ágyra.
  -Hogy vagy?-Érdeklődök róla. Először megrántja a vállát.
  -Azt mondták maradjak az ágyba pihenni.-Aprókat bólogatni kezdek. Nem tudom, mit kéne mondanom, ezért csend telepszik ránk. Egy kínos csend.-Hallottalak.-Egy pillanatra megderemed, majd felé fordulok.-Nem emlékszem, mit mondtál. Csakhogy beszéltél.-Nem néz rám. Direkt a takarót bámulja.
  -Érdekel mit mondtam?-Nem piszkálja tovább a kezét, majd pironkodva bólogatni kezd. Valamiért elmosolyodok, de rá is jövök mekkora batomságot sikerült kérdeznem.-Hiányzol.-Ezt az egy szót mondtam ki a több száz közül amikkel megajándékoztam ameddig eszméletlen volt. Mégis úgy érzem, elég volt ennyi, hogy tudjon mindenről a panaszkodásaimon kívül. A szemem sarkából ránézek. Elfordította a fejét felőlem, de a füle elárulja, mennyire is szíven ütötte a dolog. Elmosolyodok és elterülök az ágyon.-Az élet unalmas volt nélküled. Nem volt aki idegesítsen.-Mosolyogva nézek rá. Rám pillant és édesen elmosolyodik.

Hó hali hó! KHM... rövidebb lett a rész, tudom, viszont történt egy kis upszidupszi, miszerint belenyúltam a labdába (kapusként nem volt nehéz :3), és bár nincs eltöreve hála égnek, alig bírom mozgatni a jobb középső újjam, szóval nem tufom, hogy fogok tuni írni a tövábbiakban ^^"
Igyekszem mint mindig.

A másik, kevésbe fontos, ám idővel elégge sürgető dolog, hogy Bétákra lenne szükségem. Van ugye ez a pályázat, amire idén is szeretnék nevezni, viszont tavaly is meggyűlt a bajom az "olvasói vélemények" részénél a dolognak. Meg ez segítene, hogy mit kéne átírjak, mi nem jó esetleg, szóval építőjellegű kritikát szeretnék az olvasoktól. Ha van időd, és szeretnél nekem segíteni önzetlenül, kérlek írj rám privátba! ❤

Kitartás a sulis sorstársaknak is! 🥰