Mert háború volt...( BEFEJEZETT 2019)

10

A hó napokon át folyton esett. Mi a mínusz húsz alatti hőmérsékletben is kinn voltunk. Bár nem annyira kint. A szöges drótkerítésen belül. A többiek hátul, az "akadály pályának" csúfolt helyen erőnléti gyakorlatokat végeztek. Voltak akik havat lapátoltak. Mi meg, csak ültünk a laktanya előtti padnak használt dobozokon, Szávával és Iljinnel. Iljin, egyébként, már egészen kommunikatív lett akkorra. Néha még mindig eltűnt, de úgy voltam vele, hogy jobb, ha nem tudjuk meg hová. Szávának be nem állt a szája. Ő az a típusú ember volt, aki, már rájött, hogy az életnek konkrét értelme nincs, de ő majd keres egyet. Biztosan soha nem állította, hogy talált is, de amikor nem történt valami igazán nagy tragédia, akkor boldogan élt a rádiója különböző frekvenciáival, meg a válaszolgatással. Legnagyobb szórakozását abban lelte, hogy az amatőr rádiósok kommunikációját zavarja össze és mindenféle idiótaságokat válaszolgat nekik. Ezt mi annyira nem néztük jó szemmel, de az ember egyik tulajdonsága, amiről nem tehet, az a kárörvendés. Őt legjobban úgy tudnám leírni, mint egy rossz gyerek, aki jogilag már felnőtt. Nem mondhatni, hogy sok évvel volt fiatalabb nálam, mégis komolyságban nagy különbség volt köztünk. Viszont tisztelettudó volt, a tisztelet pedig itt sok emberből hiányzott. Említeném itt Savcsenko-t, aki még a komisszárral is képes volt kiabálni, ha valamit el akart érni. Hozzám képest, csak egy egyszerű gyalogos katona volt, viszont akkora ereje volt, szóban és fizikailag, hogy többnek éreztük magunknál. Ezt legjobban Száva és Iljin szenvedték meg. A két ember egymásnak a párhuzamos ellentéte volt. Iljin, még akkor se válaszolt, ha kérdeztük, Száva meg akkor is, ha nem, vagy néha Iljin helyett.
Száva, ha szóhoz is hagyott minket jutni akkor, csak én válaszoltam, hiszen Iljin valószínűleg az élet értelmén gondolkozott akkor is, hisz ő olyan filozófus típus volt. Mindig is érdekelt, hogy mi járhatott a fejében ilyenkor, de, ahogy, már említettem, talán jobb is, ha nem tudjuk meg. Száva az időjárásról beszélt, meg a szülővárosáról, ami egyben az én szülővárosom is volt.
Később megjelent Szokolov Szuhanovával együtt. Szuhanova nagyon kedvelte Szokolovot. Nem mondom, hogy féltékeny voltam, de nem örültem, mikor együtt tartózkodtak valahol. Akkor éppen kávézni jöttek. Szokolovék velünk szembe foglaltak helyet. A két "társaság", csak csöndben nézte egymást. Éreztem a feszültséget. Megszólalni még Szávának se volt kedve, ami egy ritka pillanat volt. Szokolov, csak nézegette a kávét, ami a mínusz fokokban nagyon gőzölgött. Szuhanova a kapu felé nézett. Én Szokolovot néztem, kissé kérdőre vonó tekintettel. Száva meg Iljin, csak pislogtak.
-Amúgy... -törte meg a csöndet Szokolov- Ma ki van beosztva a foglyok őrzésére?
-Nikolai és Dimitri. -mondta Szuhanova- Reggel mondta Jelena.
Igazából fogalmam se volt, ki az a Jelena, de feleszméltem, hogyha ennyire tudja, mit csinál Dimitri, akkor, csak is Morozova lehet. Morozova, már fejlődött, az felé, hogy valaki mellett sokáig meg tudjon maradni.
-Csodálkozom, hogy ezek után még egymás szemébe tudnak nézni. -mondta Iljin
-Kik? -kérdezett vissza Szuhanova
-Nikolai és Dimitri. Már nem azért, de tudjuk hogy nem egy hűséges típus az a Morozova. A Gregorij-jal is ki akart kezdeni, de nem hagyta magát. Mondjuk Gregorij jött ki belőle rosszul. Dimitri őt is megverte.-mesélte Iljin
-Nikolai és Dimitri legjobb barátok. Morozova pedig igen is hűséges, ő az én legjobb barátném, ne gyanúsítgasd holmi pletykák hallatán. Én sokkal jobban ismerem!-szájalt Szuhanova
-Hát pedig, amit Gregorij mondott, azt megmondta, nemigen szokott hazudni. Becsületes ember, na meg ő le is akar tenni valamit az asztalra, nem, mint mi akik abból keressük a pénzt, hogy "katonásat játszunk", holott nem is vagyunk igazi katonák. -nyilatkozta Iljin, egyébként teljesen nyugodt hangnemben.
-Gregorij, csak egy bevándorló!-kiabálta Szuhanova- Azért van itt, hogy pénzt kapjon. Egy egyszerű utcai zenész volt. A legjobb barátja pedig egy német hadifogoly. Egy rohadt náci!
Mi, többiek meg, csak csöndben figyeltünk, hiszen nem annyira tudtuk, miről is van szó. Szuhanova még felháborodottan egy egész monológot elmondott a tévhitekről. Szokolov pedig bólogatott, mint valami agymosott. Csalódtam benne. Mindannyian tudtuk, hogy Iljin-nek igaza volt, Morozova hűtlenségéről, Dimirti erőszakos viselkedésről, illetve Gregorij becsületéről. Aztán csönd lett és újra jött a különféle tekintetek háborúja.-Visszatérve az eredeti témához, szerintem vihetnénk ebédet Nikolai-éknak. -mondta Szokolov
-Jó ötlet, szerintem Morozova is szívesen velünk tartana. -mondta Szuhanova.
-Bocs, de én inkább kihagynám.- suttogta Iljin
-Én inkább bemegyek a kórházba Friedrich-hez. -mondtam a szokásos kifogást
-Én is. -kiabálta Száva, miközben fel is ugrott a dobozokról.

Iljin velünk tartott. Közölte, hogy most, már Szokolov-ot se kedveli. A kórházba érve, már a földszintről ordítozást lehetett hallani. Száva meg is jegyezte, hogy vagy itt van a komisszár, vagy műtenek, de az is lehet, hogy vallatnak. Én próbáltam kivenni, hogy ki kiabál és mit, a lépcsőn felfelé menet, de nem oroszul volt, de nem is németül. Egyre hangosabb lett, miközben egyre feljebb mentünk. A harmadik emelet határán Alekszejev megállított minket.
-Forduljanak vissza! -mondta ingerülten- Ja, hogy Iljin elvtárs is itt van. A komisszár, már kereste magát, de, most elfoglalt, üljön le a lépcső fordulóba, egy negyed óra és itt lesz. 
-Magyarok? -kérdeztem Alekszejevtől
-Igen, de műtét van. A morfium, meg el fogyott. Kavássy elvtárs felidegesítette Dimitrit, ő meg megpróbálta lelőni. Dimirti helye kérdéses lett az őrsben, így már szóba jöttek egyes emberek, akik a helyére kerülhetnének. -mesélte Alekszejev- De most Kovalenko és Akszencsuk, tűnés legyen!
Elköszöntük, majd ott hagytuk Iljin-t Alekszejev-vel.
-Rossz előérzetem van. -mondta Száva
-Ezt Szokolov szokta mondani. -válaszoltam
-Ne is mondd. -nyőgte Száva-Csalódtam benne, meg te is, ne tagadd.
-Hát, ami tény az tény. -mondtam

Egész nap Szávával ketten voltunk, kivéve arra a negyed órára, mikor Pável beszélgetett velünk, arról, hogy szerinte valami itt készül, mert mindenki gyanús. Mikor, már vagy este 6 felé járhatott mikor Iljin előkertült. Aznap délelőtt láttuk akkor utoljára. Letörtnek látszott.
-Mi történt? -kérdeztem rá
-Bonyolult. -válaszolt röviden Iljin
-Azon belül? -érvelt Száva
-Azt mondta Alekszejev, hogyha nem kapom össze magamat, akkor gyorsan Morozovát találhatom a magam helyéb az őrsben. Már pedig, nem azért, hogy magamat védjem, az senkinek nem lenne jó.