Mert háború volt...( BEFEJEZETT 2019)

12

A következő napokban mindenkit, aki ott volt kikérdeztek a foglyok ügyéről. Engem nem közvetlenül az eset után kérdeztek ki, hiszen, csak a végére értem oda. Úgy döntöttem jobban utána járok a dolognak. Először Szávát kérdeztem meg, a dologról, de ő ugyan azt mondta, mint Savcsenkonak. Már az elején, a németek ellen harcolt, Gregorij meg, már ott volt, illetve Friedrich a szovjetek oldalán volt. Gregorij, azt állította, hogy éppen a kórházban volt, mikor jöttek a németek kiszabadítani a foglyaikat, majd a szovjetek rájuk támadtak, amikor látták, hogy ott volt a közelben szóltak neki, hogy jöjjön, de addigra, már a két börtönőr halott volt. Itt, csak azt furcsállottam, hogy senki sem megy puskástul a kórházba, ha esetleg nem fogolyőrzésről lenne szó. Egy állítólagos szemtanú, egy kazah származású, szovjet katona, aki azért volt ott, mert egy repesz levitte az ujjait, azt mondta, hogy Gregorij valóban a kórházban volt, puska is volt nála és valami egyszerű gyalogos katona szólt neki, hogy menjen le, mert baj van. Legutoljára Friedrichhez jutottam el, aki teljesen máshogy mesélte el a történetet. Ő azt állította, hogy ő először szökni próbált, illetve ő lőtte le az egyik őrt, majd Gregorij szintén a németek oldalára állt, majd Száva rálőtt, de nem találta el, mikor meg, már látható volt, hogy vesztésre állnak, akkor átálltak a szovjetekhez, majd a németekre lőttek, azután megjött az a bizonyos gyalogoskatona, aki, már úgy látta, hogy ők a szovjetek oldalán harcolnak, de gyanúsak neki, így esély van rá, hogy neki adnak igazat. Hisz a komiszár előbb hisz egy egyszerű gyalogos katonának, mint egy híradósnak, egy lövésznek és egy hadifogolynak. Egy márciusi napon eljött az én időm is. Nem sokkal miután felkeltem, már egyből is jöttek a komiszár küldöttjei elém, majd az irodájába kísértek. Ott mondták, hogy üljek le az asztallal szemben. Rajtam kívül még Alekszejev elvtárs is ott volt. A komiszár elővett egy papírt, amire írógéppel voltak nevek írva, azután annak a kézzel írt másolatát.
-Nyugodj meg, nem szerepelsz a listán. - jelentette ki a komiszár
Én, csak értetlenül néztem, hiszen fogalmam se volt, hogy miféle listáról lehet szó.
-A vádlottak listája. -javította ki Alekszejev- Tudom, ez nem bűntény, de így egyszerűbb, mert nem kell megjegyezni a neveket.
A komiszár elkezdte olvasni a neveket. Nagy részükről azt se tudtam kik, s mi fán teremnek, illetve mióta vannak itt, mit csinálnak, majd jöttek az ismerősök.
-Anasztázia Kurnuskina.
Nos igen, ilyen ez a kirakatper, de e, már minden árulások legocsmányabbika volt, hiszen Kurnuskina végig aludt.
-Ott se volt. Egy szobában lakok vele és tudom, hogy éppen aludt, mikor ki lettem hívva.
-Jólvan. Konrad Müller. -folytatta a komiszár
-Az ki? -érdeklődtem
-Jól van, nem érdekes. Karlheinz Erich Allendorf. -mondta tovább, mit sem sejtve arról, hogy egyetlen egy német ember nevét tudom, az pedig Friedrich.
-Elnézést, hogy megzavarom, de ő a helyszínen meghalt. -mondta halkan Alekszejev
-A fenébe. Ki írta ezt a listát?! - csapott az asztalra a komiszár, mert látszott, hogy elege van belőle, hogy senki se tudott semmit.
-Savcsenko. -mondta Alekszejev
-Mindegy. Az az ember is olyan sötét, mint az éjszaka. Akkor tovább... Száva Ivanovics Akszencsuk
-Nem bűnös. Ő ért be először, az őrök halottak voltak, illetve ő maga is lőtt a lázadó németekre. -mondtam el mindent, amit tudtam a fiatal híradós ügyéről.
Már, csak három név szerepelt a listán. Nem tudtam mit kezdhettek a vallomásommal, de reméltem, hogy igazság szerint kapja meg mindenki, ami neki jár.
-Jakab Erdős... Bocsánat, Erdős Jakab. -olvasta fel az egyetlen magyar nevet a komiszár
-Már meghalt. -szólt megint bele Alekszejev
-Jólvan. Friedrich Meinzinger. -mondta ki az egyetlen német nevét, akit ismerek
-Szovjet oldalon állt. -mondtam, bár a részleteket kihagytam. Már, csak egy név volt. Egy latinbetűs név áthúzva. Grzegorz Bogdanski. Mellé cirill betűkkel ez szerepelt. Gregorij Bogdanov. Akkor értettem meg mindent Gregorij-val kapcsolatban. Az érdekes beszédét, hogy miért nevezték bevándorlónak. Gregorij lengyel volt. A németekkel szimpatizált. Később tudtam meg, hogy ennek az az oka, hogy a Lengyelországban maradt apját elhurclolták a szovjetek, s egy napon, már semmit nem hallottak felőle.
-Gregorij Bogdanov. Ez főként az ő ügye. Így, hogy egy olyan országból származik, amit jelenleg megszállunk és még a születési nevét se tudom kimondani, így alapból van két rossz pontja.
-Nem bűnős. -bár itt is hazudnom kellett, de valahogy mégse. Jó oka volt minket utálni, jogosan tette amit tett.
-Rendben van, köszönjük a segítséget Kovalenko elvtársnő, elmehet.