A hintó megállt, az ajtóban pedig egy magas, szőke férfi várta.
Arty kifújta a benntartott levegőt. Nem is rossz parti.
A kocsis leszállt a bakról, és kisegítette úrnőjét a kocsiból. Bruno szorosan követte. A szőke herceg elé sétált.
- Warwick herceg- bókolt illemtudóan, mire a herceg megdermedt.
- Üdvözlöm Lady Jamestone- csókolt kezet a férfi, majd Margot is üdvözölte. - James Clark vagyok, a testőrök vezetője.
Arty érezte, hogy menten elsüllyed szégyenében. Ő nem a herceg?
- Nem értem- vallotta be Arty. - Ön nem Warwick herceg?
- Nem, kisasszony.
- És ő hol van? Nem neki kellett volna fogadnia?- kérdezte Arty egyre inkább elszomorodva. A jövendőbeli férjének kellett volna őt fogadnia, nem pedig a jóképű testőr parancsnoknak. Aki mellesleg tökéletesen úgy nézett ki, mint álmai Warwick hercege.
James Clark megköszörülte a torkát zavarában.
- A dolgozószobájában- válaszolta zavartan. - Ha úgy tetszik, idehívom.
Arty összefonta maga előtt a kezét.
- Úgy tetszik. És mondja meg neki, hogy nem sikerült jó első benyomást keltenie- fogalmazta felvetett állal.
Clark bólintott és bekísérte őket a kastélyba. Az előtér krémszínű és barna márványlapokkal volt kirakva, a belmagasság meg akkora volt, hogy Arty majdnem beleszédült, amikor felnézett. különböző páncélok álltak a terem két oldalán, tűz ropogott a kanadallóban és vadásztrófeák díszítették a falakat. Clark az egyik lépcsőhöz indult, minden bizonnyal megkeresni a gazdáját.
- Nem hiszem el!- pufogott Arty. - Képes volt kiküldeni egy vadidegent?- kérdezte Margot-t, miközben fel-alá járkált a tágas helyiségben.
- Egy egészen jóképű vadidegent. Már megijedtem, hogy ő lesz a férje- nyelvelt vissza a szolgáló.
- Margot!- szólt rá Arty. Margot behúzta a nyakát.
- Jól van, jól van, elnézést naccsága- mosolyodott el féloldalasan. Még időben elhallgattak, hisz lábak dobogása hallatszott.
Arty kihúzta magát és felöltötte a ,, felsőbbrendűbb vagyok" maszkját, de teljesen feleslegesen, mert csak Clark jött vissza. Arty idegesen felhúzta a szemöldökét és nagyot sóhajtott.
- Most meg mi van?- villantotta rá idegesen a tekintetét.
Clark megilletődve pislogott Margot-ra. A női szeszély ellen ő sem volt kiképezve. - Fo-fogadja önt- mondta megszeppenve a kolosszus.
Athor összeszorította az ajkait, majd megindult a lépcső felé Brunoval a nyomában. A lépcső tetején mégis megtorpant. - Merre is kell mennem?- nézett vissza Clarkra. Clark motyogott egy második emelet, első ajtó balrát. Többre nem is volt szüksége Artynak. Lóhalálába szedte a lépcsőket egymás után. Bruno előre futott. - Várj-várj meg- lihegte, de Bruno nem állt meg. Mire felért a másodikra a kutya ott ült az ajtó előtt és farkát csóválta. Mintha azt mondta volna, hogy ,, nézd milyen ügyes voltam, nem engedtem ki innen azt a pofátlan herceget". - Ügyes vagy- paskolta meg a fejét, majd megigazította a kontyból kiszabadult tincseket és a kabátkát, majd nagy levegőt vett, és hangosan bekopogott. Bár a kopogás túl szép jelző arra, ahogy ököllel verte az ajtót.
- Mi a halál?!- hallatszott bentről a herceg baritonja. Szék csikordult, és tisztán lehetett hallani, hogy valaki az ajtó felé siet.
![](https://img.wattpad.com/cover/203278132-288-k191002.jpg)
DU LIEST GERADE
Sötét Herceg
Historische RomaneLady Athor Jamestone-nak fogalma sincs arról, hogy mi történik körülötte. Csak arról, hogy hozzá kell mennie a bátyja legjobb barátjához, Warwick herceghez. A körülmények? Ismeretlen. A herceg? Sötét, de a maga ijesztő módján szívdöglesztő. A múltja...