- Letesztelem magam- mondta és elkapta Margot derekát, amint meglátta Clarkot az udvar közepén.
A hideg ellenére Arty érezte, hogy leizzad. Margot-val a karjaiban Clark biztos észre fogja venni, már csak az a kérdés, hogy felismeri-e őt.
- Hé- szólt oda Clark. - Fiú!- Margot és Arty cinkosan egymásra mosolyogtak. - Mit keresel a hölgy közelében?- mondta miközben megragadta Margot csukóját és magához rántotta.
- Bocsánat uram! Az unokatestvérem csak...segített- inkább hangzott kérdésnek, mint válasznak.
- Unokatestvér?- nézett kérdőn Clark.
- Harmadfokon-bólintott Margot még mindig sokkosan. Imponált neki a férfi heves reakciója.
Clark lassan elengedte a szobalányt. - És miben segített?- nézett rá gyanakvón.
Arty érezte, hogy a pulzusa az egekbe szökik. Ez sokkal stresszesebb lesz, mint gondolta. - Hallottam, hogy a herceg elutazik és kell neki egy inas. Itt vagyok- jelentette ki magabiztosan. Vagyis igyekezett magabiztosnak hangzani.
Clark alaposan végigmérte a hercegnét. - Ismerős vagy nekem, fiú- nézett bele Arty arcába. - Itt dolgozol?
Kiváló lehetőség. - Igen. A lovászoknál- vágta rá Arty.
- Tudod- kezdte Clark- nekünk olyan kell, aki tud bánni a karddal- közölte, miközben felmérte a lányt. - Ne haragudj meg, de elbírsz egyáltalán egy kardot?
- Clark- csattant egy hang a háttérben, mire Arty megugrott. Tudta, hogy el fog jönni ez a pillanat, de nem számított rá, hogy ilyen hamar. - Mit csinálsz? Döntsük el gyorsan, kell-e még valaki és induljunk- mondta Bill. Karter mellette állt és a furcsa hármast nézte.
- Bocsásson meg, uram- mondta Margot és elszaladt. Előtte még Artyra kacsintott. Biztos megfésülködik és bebújik az ágyába.
Bill csak nézett utána, majd Artyhoz fordult. - Mit vitatkozol itt, fiú?- nézett le Artyra. A lány összébb húzta magát. Nem azért mert a férfitól félt, hanem attól, hogy felismeri.
- Önökkel akarok menni, uram- cincogta, majd megköszörülte a torkát és mélyebben folytatta. - Önökkel akarok menni- ismételte.
Karter meglökte Bill karját. - Legalább önként jelentkezik.
Bill a szájába harapott. - Ha nem tudja megvédeni magát, mindez nem ér semmit- mormogta és kihúzta a kardját a hüvelyből.
És Artyra szegezte. - Nézzük, tudsz-e harcolni. Hozzatok egy kardot!- kiáltotta el magát, mire valaki egy kardot dobott Artynak. Ki az, aki dobja a kardot???
A lány hagyta leesni. Nem fog levegőben kapálózni. Karját összefonta maga előtt és a kardra nézett. - Nekem azt tanították, hogy a kardot csak tokkal dobáljuk- morogta, majd lehajolt és felvette.
- Mit pusmogsz?- kérdezte Bill, de a választ már nem várhatta meg, mert a lány vele szembe helyezkedett és felvette az alapállást. A két fegyver hegye összeért. - Akkor kezdjük- mondta Bill és intett Clarknak, hogy számoljon be.
A két penge összecsattant és szikrát hányt. Bill azt hitte, hogy egy ilyen csapástól a csenevész kisfiú el fog esni. Mégsem ez történt. Megakasztotta a fegyvert, majd támadott. Olyan gyorsasággal, hogy Billnek esélye sem volt visszatámadni, csak védekezni.
Arty nyeregben érezte magát. Kevés dologhoz értett igazán, de a vívás köztük volt. Nagyon sokáig kellett kérlelnie az apját, hogy had tanuljon. Mikor végre belement, akkor is titokban kellett csinálnia, de a legjobbtól tanulhatott. A bátyától.

ESTÁS LEYENDO
Sötét Herceg
Ficción históricaLady Athor Jamestone-nak fogalma sincs arról, hogy mi történik körülötte. Csak arról, hogy hozzá kell mennie a bátyja legjobb barátjához, Warwick herceghez. A körülmények? Ismeretlen. A herceg? Sötét, de a maga ijesztő módján szívdöglesztő. A múltja...