Sötét Herceg

13.

Bill pedig csak állt ott zubogó vérrel, és csak nézte, hogy kis felesége elalszik.

Grobynak tényleg igaza volt. Athor egyáltalán nem olyan, mint amilyennek ő képzelte. Ezen gondolkozott Bill, miközben kiment a szobából. Nem akart ott lenni, gondolta, felkeresi a könyvtárat, hátha talál magának valami érdekeset, amit még nem olvasott. Bár Berkley könyvtárában nem valószínű, hogy találni fog bármi izgalmasat. 

Hideg kezével az arcát tapogatta. Biztos, hogy még mindig ki van pirulva az előbb bemutatott műsortól. Nem gondolta volna, hogy egyszer tényleg a felesége után fog vágyakozni. 

A könyvtár felé valaki megragadta a csuklóját, hogy megállítsa. - Mit képzelsz?- perdült meg Bill, de Lady V-vel találta szembe magát. Nagyszerű. Éppen ez hiányzott...

- Lassan egy hónapja nem hallok felőled, erre itt parádézol azzal a kislánnyal???- kérte számon Lady V Billt. - Nem hiszem el, hogy ezt tetted velem, Bill! 

- Eressz el- mondta neki hidegen, mire Lady V megszeppent és lefejtette a férfiról a kezét. 

Kistányér méretű szemekkel meredt Billre. Még egy könnycsepp is kicsordult. 

- Ne kezd, tudom, hogy mikor sírsz igazából- szólt rá, mire Lady V megforgatta a szemét, és letörölte a könnycseppet. 

- Akkor sem értem. Ha már nem kellek neked, akkor azt mondhattad volna. Bár hozzáteszem, nem repestem volna a boldogságtól, de az is jobb lett volna, mint az, hogy Lady Barkley rákérdez, hogy halottam-e, hogy megnősültél, én meg csak nézek értetlenül, tudván, hogy úgy néz ki, félreismertelek. 

Bill nagyot sóhajtott. - Nem. Nem Vivian, én ismertelek félre téged- nagyon régóta most szólította először Viviannak. A lány szemében megcsillant a megértés szikrája. 

- Tudod- suttogta úgy, mintha a halálos ítéletére bólintott volna rá.  Bill bólintott. - Akkor ezért? Ezért vetted el a kislányt, aki még életében nem látott férfit? Azért, hogy neked jobb legyen? Hogy mondhasd azt, hogy ,,juszt is"?- kelt ki magából Lady V. - Mit tud ez a kislány adni neked? Tud a dolgaidról? Tudja, hogy mi volt köztünk?- kérdezte, de érezte, hogy ezzel most fogást talált a férfin.

- Nem ostoba. Ő jött rá, nem is kellett neki semmit sem mondani- jelentette ki büszkén. - Egyébként örülnék, ha nem beszélnél ilyen lekezelően a felségemről- mondta, és ment is volna tovább, de Lady V a mellkasára tette a kezét, hogy megállítsa.

- Nem szereted- jelentette ki magabiztosan. 

Bill mindenhová nézett, csak a lányra nem. - Én senkit nem szeretek- tért ki inkább. - Te is csak éppen ott voltál- ez természetesen nem volt igaz. Szenvedélyesen szerelmes volt a lányba. Csak elmúlt. És az elmúlás olyan volt, mintha mély álomból ébresztették volna. 

 Arty óvatos simogatásra ébredt. - Bill...- suttogta, mire rácsapott a lábára. - Hé!- ült fel hirtelen. 

- Önnek is szép jó estét nagysága- vigyorgott rá Margot. - Ébresztő, a hasunkra süt a Hold.

Arty álmosan pislogott. - Én Billt kértem, hogy ébresszen- duzzogott lebiggyesztett ajkakkal. 

- Igen, és sajnálja, de dolga akadt. Azt mondta, hogy sürgős, viszont addigra, mire nekünk a férfi erő kéne, addigra itt lesz. 

Arty csalódottan bólintott. Ideje volt készülődni, hisz ez volt a debütálása Warwick hercegnéjeként. Margot vizet melegített, majd miközben Arty mosakodott megállás nélkül az útról fecsegett. - És önnek milyen volt? kérdezte. - Hol a Bruno kutya?