Mindketten elhallgattak, mikor a bálteremhez értek. - Na menjünk- sóhajtott Arty akkorát, amekkorát a fűző engedte, majd beléptek a terembe.
Arty három szóval tudta volna legjobban jellemezni az összejövetelt: élete legrosszabb bálja.
Az eleje még jó volt. Arty melle dagadt a büszkeségtől, amikor bejelentették Lord és Lady Greville-t, Warwick hercegét és hercegnéjét. Tetszett neki, ahogyan rámosolyognak az emberek és hazudna, ha azt mondaná, hogy nem tetszett neki Vivian Whitt rosszallása.
Billel táncoltak, ittak, ettek, jól érezték magukat.
A probléma ott ütötte fel a fejét, hogy mindenki velük akart beszélgetni, hisz hatalmas szenzáció volt, hogy Warwick visszatért a társaságba, de nem hatalmasabb annál, hogy elvette Groby grófjának a lányát. Kész skandalum, hogy Lady V kezéről le lett csapva egy előnyös házasság, ami tényleg ladyvé tette volna.
- De Athor. Nem azt mondta, hogy csak szerelemből fog házasodni? Mi történt az elhatározásával?
Arty arca megkeményedett. Az ingoványos hazugság talajára kellett lépnie. És Billt sem látta sehol. A hölgyek gyűrűbe fogták. - Nem állítottam, hogy kényszer volt- mosolygott sejtelmesen.
- Tehát szereti?- kérdezte valamelyik másik hölgy. Artynak kevesen múlott, hogy meg ne forgassa a szemét. Ebből nem jöhet ki jól.
- Minden rendben, kedvesem?- fogta meg a könyökét Bill és kijjebb húzta a gyűrűből.
- Warwick herceg- mosolyogtak rá a hölgyek egy emberként. - Épp a hercegnét kérdezzük az érzelmeiről, ne vágjon közbe uram- szólalt meg Surrey márkiné, aki volt olyan bátor, hogy így beszéljen a herceggel. - De ha már itt van ön is. Meséljék már el nekünk, mi vette önöket rá a házasságra?
Bill és Arty lopva összenéztek. Most nem ellenségek voltak, hanem szövetségesek. Muszáj volt a hiénákat másik útra terelni.
- Szerelem volt első látásra- mondta Arty
- Gyerekkorunktól kezdve kedveltük egymást- mondta vele egy időben Bill. Még egy kínos összenézés következett és Athor átvette a szót.
- Gyerekkorunktól kezdve kedveltük egymást, így amikor évek után újra találkoztunk, szerelem volt első látásra- vágta ki magát.
Igen ám, de a hölgyek is elég tájékozottak voltak. Ismét Surrey márkiné lett a szószóló.
- Mi úgy hallottuk, hogy önök eddig sosem találkoztak.
Arty kényszeredetten elmosolyodott. - Ugyan már, márkiné! El tudná képzelni, hogy nem találkoztunk, mikor néhai bátyám legjobb barátjáról beszélünk? Vallja be, ez azért elég nevetséges- még akkor is, ha ez az igazság. De ezt csak magában tette hozzá. Helyette elbűvölő mosolyt varázsolt az arcára, ami a hölgyek legtöbbjét azonnal meggyőzte. Még egy szerelmes pillantást is ejtett a férje felé, ha esetleg a behízelgő mosoly nem lett volna elég.
Sajnos Surrey készen állt a következő kérdéssel. - És mi volt az ok?
- Parancsol?- kérdezett vissza Arty és egyre kétségbeesettebben markolászta Bill karját. Az előbbi szép mosoly fokozatosan leolvadt az arcáról, és ez sajnos nem kerülte el senkinek a figyelmét sem.
- Az ok. Miért ment hozzá? Tisztán emlékszem, a tavalyi szezon alatt ön elég nagy hangon hangoztatta, hogy szerelem nélkül nem fog házasodni, és még olyan pletyka is megütötte mindannyiunk fülét, hogy ön egyenest lenézi azokat, akik politikai érdekből házasodnak. Erre mit mond, kisasszony?

YOU ARE READING
Sötét Herceg
Historical FictionLady Athor Jamestone-nak fogalma sincs arról, hogy mi történik körülötte. Csak arról, hogy hozzá kell mennie a bátyja legjobb barátjához, Warwick herceghez. A körülmények? Ismeretlen. A herceg? Sötét, de a maga ijesztő módján szívdöglesztő. A múltja...