Sötét Herceg

5.

Maga sem tudta, hogy mire számított, de határozottan nem erre. 

A szoba kicsi volt, de praktikus. A belmagasság itt is hatalmas volt és a vörös dominált. A függönyök vörös bársonyból készültek, a szőnyeg drága volt és díszes, a piros dominált benne. Az ágy előtt egy kicsit asztal állt, kettő székkel, a sarokban fésülködőasztal, a másik oldalon hatalmas szekrény és kínai mintás paraván állt. És az az ágy. Hatalmas, oszlopos és baldachinos volt, faragott virágmotívumokkal és fehér birkaszőr takaróval. Igazán tündéri volt. 

- Ezt nézd meg Bruno- mondta Arty és beengedte a kutyát, aki fel is ugrott a birkaszőrrel borított ládára, ami az ágy lábánál állt. - Látom, neked is tetszik- mosolygott rá Arty.- Hát az meg hová nyílik?- kérdezte Brunot, majd az ággyal szemközti falhoz lépett. Mivel ott volt egy ajtó. Valamivel egybenyílik a szoba, döbbent rá Arty. Megragadta a vaskilincset, majd lenyomta, de az ajtó nem nyílt ki. Különös. 

A másik ajtó viszont igen. Margot toppant be. - Kisasszony! Ilyen messzire rakták tőlem? Ez hallatlan!- hitetlenkedett a szobalány. Mögötte kettő őr Arty ládáját cipelte. - Igen...igen ott jó lesz, köszönöm- mondta Margot majd elbocsátotta a két férfit. 

- Tehát nem te laksz mellettem?- kérdezte Ahtor még mindig a másik ajtót bámulva. Volt egy rossz érzése, hogy hová is nyílik az az ajtó. Az enyém. Mennyire szerette volna ezeket a szavakat hallani. De ez nem romantikus volt, hanem birtokló és ijesztő. Lehet túl sok lányregényt olvasott és teljesen túlidealizálta a szerelmet. 

- Nem naccsága. Én a cselédszálláson vagyok. Nem is értem. Egy szobalánynak és társalkodónőnek az úrnője mellett a helye. Na, tessék felfrissítenie magát, a pap bármikor megjöhet, és akkor már keveset kell várnia az éjszakáig- kacsintott Margot. Arty fel sem vette a nyilvánvaló szemtelenséget, kezdve ott, hogy egy hölgy nem kacsint, és a fésülködőasztalhoz lépett. Leült, és elkezdte kiszedegetni a kalaptűket, majd élvezte, hogy súlyos haja fellélegzik  és a háta közepéig omlik. - Ebben jó vagyok, Margot?- kérdezte a hölgy a szobalányt és végigmutatott magán.

Margot elkerekedett szemmel nézett végig a leendő hercegnén. - Már bocsássa meg a kérdést kisasszony, de elszaladtak otthonról? Nem, nem jó ebben! Az esküvője lesz! Igenis tessék alkalomhoz öltözni! Ilyen nem minden nap történik. Na tessék felállni és vetkőzzön!- parancsolta Margot. 

Arty rögtön felállt és elkezdte kioldani a kabátkát. Néhány perc múlva Lady Athor Jamestone ott állt a szoba közepén fűzőben és csipkeszegélyes bugyogóban. Margot végignézte. - Nem, a fűzőt is levesszük- mondta. Úrnője mögé lépett és szó nélkül elkezdte kifűzni őt. - A bugyogó maradhat. Elég csinos a herceghez. De van nekünk ennél szebb fűzőnk- mondta és miután végzett a kifűzéssel otthagyta a félmeztelen Artyt a szoba közepén és a ládában kezdett kutatni. Arty csak nézte, és összefonta maga előtt a karját. - A blúzocskát is tessék lehámozni magáról- szólt át a válla fölött. Artynak volt egy gyanúja, hogy mit keres ilyen serényen, de szót fogadott. 

Gyorsan kibújt a blúzból is, és mielőtt Margot visszafordult volna, sebesen összezárta meztelen bőre előtt a karjait. 

Margot megfordult, kezében azzal. 

- Jaj kisasszony, mit takargatja magát, láttam már eleget- mondta és a lány elé tette azt a fűzőt. A darab új dolognak számított a divat terén. Hazafiatlan francia stílusú fűző volt. Az új viselet szépsége abban rejlett, hogy a kivágása lejjebb csúszott, így  a melleket nem lenyomta, sokkal inkább feltolta őket és a ruha kivágását díszítő csipke sejtetni engedte őket. Természetesen ez is kényelmetlen volt, nyomot hagyott a bőrön és rendesen lélegezni sem lehetett benne.