Megvásárolt feleség

1.

Madison

Egy kutatási és fejlesztési cég vezérigazgatója vagyok, ami minden álmom volt gyerekkorom óta. A napjaim minden perce be van osztva és meg van tervezve. Én így szeretem az életet, ha minden gördülékenyen és precízen megy. Még a nagyapám alapította a céget, amit később édesapám vezetett és három éve már én vagyok a főnök. Erre készültem már általános iskolás korom óta, ez volt a célom, ez volt az álmom. A nagyapám a mai napig részt vesz a cég életében. Övé a legnagyobb rész, ezért sok fontos kérdésben övé a végső döntés. Ez mára számomra kissé frusztráló lett, de tiszteletben tartom. Mindig meg akarok neki felelni, ezért folyamatos tanulás az életem. Nem csak az informatikai téren vagyok topon, hanem jogi és munkaügyi kérdésekben is helyt tudok állni. Részt veszek a fejlesztésekben, kutatásban és persze a tesztelésben. Több katonai célú szoftvert is készítettünk a nemzetbiztonságnak és a seregnek. Megbízóink egytől-egyig magas rangú vezetők, akik hibátlan munkát várnak tőlünk és mi megadjuk ezt.

Már este 7 óra is elmúlt, de én még mindig a legfrissebb kutatásunk eredményét bújom az irodámban, de ez engem sosem zavart. Szeretek bent lenni, számomra nem teher késő estig dolgozni.

- Mit keresel még mindig itt? – kérdezi az irodámba toppanva a helyettesem Annie. Ő az én jobb kezem, a segítőm és mindenesem, mindemellett az egyik legjobb barátom. Illetve, ha pontos akarok lenni az egyetlen barátom. A többi ismerősöm lemorzsolódott, ahogy kineveztek igazgatónak. Nem volt időm elmenni velük sehová, így az utóbbi években már nem is hívtak.

- Amit te, dolgozom – dünnyögöm a papírokba merülve.

- És hogy haladsz a feleségkereséssel? – szegezi nekem a kérdést Annie. Lehuppan az egyik székre és kérdés nélkül magához veszi vacsorám maradékát, amit még meg akartam enni.

- Sehogy, nem járok sehová, nem ismerkedem. A netes baromságokra nincs időm.

- És mi van azzal a nővel, akit én ajánlottam. Keresett? – kérdezi két falat között.

- Igen, de nem szimpatikus – vonok vállat és ugyanúgy tovább böngészem a legújabb kutatásunk eredményét.

- Mi volt vele a baj?

- Buta volt – mondom ki egyenesen, majd áttérek a számítógépem monitorjára.

- Nem lehet mindenkinek három diplomája, mint neked!

- Nem is várom el, de azt igen, hogy tisztában legyen vele, hogy a Föld nem lapos. Na az a nő kb olyan szinten van.

- Kifutsz az időből.

- Nem fogok – felelem unottan.

- De, már csak 3 hónapod van.

- Mi? – kapom fel a fejem a monitorról és az előttem álló naptárra nézek.

- Novemberig meg kell házasodnod, különben bukod a céget.

- Oh hogy az... - csattanok fel mérgesen és hátradőlök a székemen - Hogy tolhat így ki velem a saját nagyapám?! Még hogy ilyen feltételhez kötni a céget!

- Azt már megvitattuk. Figyelj! Tudok egy megoldást, de elég furcsa.

- Furcsa? – nézek rá összehúzott szemmel.

- Igen – bólint rá. Visszaejti a vacsorám gyér maradékát az asztalra, majd azt megkerülve a gépemen megnyit egy oldalt. Beírja a felhasználó nevet és jelszót, majd egy teljesen új lap ugrik be –Ez.