Megvásárolt feleség

21.

Madison

Úgy érzem jó úton haladok az Oliviával való kibékülésben, minden programomra igent mond és akkor mehetek hozzájuk, amikor csak akarok. Úgy érzem nyert ügyem van. Sokat beszélgetünk és nevetünk a találkozóink alatt, ami bizakodásra ad okot. Most hétvégén meg leutazunk a tóparti házba, ott mindig minden annyira jó. Mintha burokba lennénk zárva, ahová nem jöhet be a rossz és a probléma. A hétvégén végre minden helyreáll, én újra visszaköltözök a lakásunkba, mindennap láthatom őket és tovább folytatjuk az életünket. Alig várom, hogy holnap értük menjek és nekiinduljunk a kirándulásunkra. Ma belehúzok a munkába, sokáig bent maradok és akkor holnap gond nélkül el tudok indulni a családomért.

- Szia Maddy. Nem zavarlak? – lép be kopogás nélkül az irodámba nagyapám.

- Szia Papa, nem zavarsz. Gyere, ülj le. Kérsz valamit inni?

- Csak egy vizet, köszönöm – mondja, majd leül az íróasztalommal szemközti széken. Nem igazán érek most rá, de neki sosem mondhatok nemet, mindig időt kell szakítani rá. Átnyújtok egy palack vizet neki és visszaülök én is a helyemre.

- Mi újság van veled Papa? Szétnéztél?

- Igen, beszélgettem a fejlesztőkkel. Tetszik az új program, bár még bőven van rajta mit javítani –jegyzi meg nyomatékosan.

- Igen, tudjuk. Még fejlesztés alatt van, csak az alapdolgokat futtatjuk rajta és ha ezzel minden rendben lesz, utána rakjuk bele a többit. Pár hét múlva ha megnézed, akkor már egész másként fog mutatni és működni is.

- Helyes. És mi a helyzet a dédunokámmal?

- Minden rendben vele, növekszik, gyarapszik, okosodik, ahogy kell. Majd küldök neked e-mail-en képeket róla.

- Rendben, de élőben is látni akarom. Régen voltatok nálam látogatóban. Olivia jól van?

- Jól van, igen. Isabell leköti minden idejét és energiáját. Nem győz utána szaladgálni.

- És veletek minden rendben van? Kettőtökkel – faggat tovább nagypapa.

- Igen, minden rendben. Jól megvagyunk – válaszolom gyorsan.

- Akkor miért szállodában laksz már 3 hete? – kérdezi nyugodt hangon, mire én eltátom a számat. Senki sem tudja, hogy külön vagyunk, mindenki előtt titkolom. Mikor látja, hogy mennyire ledöbbent, akkor elmosolyodik – Maddy. Előttem nincsenek titkok. A szálloda igazgatója jóbarátom, felhívott, mikor bejelentkeztél. Szóval?

- Értem. Igen, valóban ott lakom már 3 hete. Akadt egy kis problémánk és most azon vagyunk, hogy megoldjuk. Találkozunk, beszélgetünk és próbálunk több időt együtt lenni. Most hétvégén megyünk le a tóparti házhoz hármasban.

- És ez meddig fog így menni? Meddig fogsz időt rá szánni?

- Ezt hogy érted? – kérdezem feszülten.

- Fellángolásaid vannak a feleséged felé, amikor ráérsz, akkor foglalkozol vele. De amikor bele vagy veszve a munkába, akkor meg azt sem tudod, hogy házas vagy. Ez nem így működik Madison. Egy házasság nem ilyen, hogy amikor kedved és időd van akkor foglalkozol a pároddal. Mindig mellettük kell lennie, mindig támogatni kell a másikat, még ha neked semmiség is. Ne kövesd el azt a hibát, amit én tettem. A cég fontosabb volt a családnál, a feleségem és az apád csak a második helyen szerepelt. Sok mindenből kimaradt az életükből, amit most már nagyon bánok. Nincs köztem és az apád között olyan kapcsolat, amit másoknál lehet látni. És ezt nekem nagyon fájdalmas. Amikor arra kényszerítettelek, hogy házasodj meg a cég vezetői szerepe végett, azzal azt akartam elérni, hogy ne legyél olyan mint én. Mert olyan vagy Madison. Örültem, mikor bemutattad Oliviát és jó volt látni, hogy mennyire oda van érted az a lány. De te nem vetted őt észre Maddy. Ugyanúgy itt töltötted az éjszakáidat, a hétvégeidet. Ekkor találtam ki a gyereket. Ez már végre fordulatot hozott az életedben. Aljas dolog volt tőlem, tudom, de a te érdeked néztem. Nem akarom, hogy te is elkövesd azokat a hibákat, amiket én és utólag bánd meg, mint én. Amikor már késő – mondja nagyapám, amit én csodálkozva hallgatok. Egy darabig még figyel engem, majd feláll a székéből – Ne told el kislányom. Vigyázz magadra.