Megvásárolt feleség

4.

Madison

Olivia megváltozott az utóbbi hetekben, szerencsére előnyére. Már kezdett túl szabadon viselkedni, ami szemet szúrt pár ismerősömnek és kérdezgetni kezdtek a házasságunkról. Hogy mi baj van velünk, mert látták Oliviát itt meg ott kávézni. Most már bejön hozzám látogatóba, amikor én azt kérem. Ilyenkor látványosan végigvonulunk a folyosón vagy éppen ülünk le a közeli felkapott kávézóban. Esténként vacsorával vár, reggelente frissen főtt kávéval indít munkába. Otthon mindig minden a helyén van, szép rend és makulátlan tisztaság fogad. A ruháim időben elkerülnek a tisztítóból és kerülnek be a szekrényeimbe. Nekem semmire sincs panaszom, gondom, nyugodtan dolgozhatok, mert Olivia minden otthoni terhet levett a vállamról. Intézi a számlák befizetését, a kocsik szervizét és a bevásárlást is. Úgy látszik időnként a körmére kell koppintani, hogy tudja mi is a feladata. Ma este egy jótékonysági aukcióra kell mennünk, semmi kedvem hozzá, de ezek ilyen kötelező megjelenésű események. Míg Oliviára várok, hogy elkészüljön, addig a dolgozószobámba vonulok egy kis lelkesítő italért. Kitöltöm magamnak a gint és lassan kortyolom el a teraszon állva a semmibe bámulva. Végre újra sikereket érünk el a fejlesztésekben és még a kutatási részlegünk is szépen fejlődik. Amennyiben így haladunk tovább, akkor akár 10 év múlva egyedi uralkodók is lehetünk a piacon. A további pozitív eredmények eléréséhez még többet kéne dolgoznom és többet bent lenni. Talán ha korábban mennék be hétköznap és a vasárnapokat is bent tölteném, akkor hamarabb lehetnénk egyeduralkodók.

- Kész vagyok, mehetünk, ha gondolod - zökkent ki a gondolatmenetemből Olivia hangja.

- Mehetünk – húzom le egyszerre a maradék italom és felé fordulok. Végignézek rajta, hogy megfelel-e az alkalomhoz a ruhája, de most is tökéletes. Hamar beletanult, hogy milyen ruhát illik felvenni bizonyos eseményekhez. Odafigyel az alakjára, aminek köszönhetően minden ruha jó áll rajta. Átadom neki a slusszkulcsot, mert nekem se kedvem, se energiám vezetni már, ő meg úgysem ihat, mert én nem engedem. Miután leparkolunk a helyszínen Olivia derekára teszem a kezem és így sétálunk be a terembe. Már az ajtóból kiszúrom a barátaimat és feléjük indulunk, de a feleségem megtorpan és meredten néz a helyiség másik felébe.

- Mi a baj? – kérdezem, mire csak a fejét rázza.

- Semmi, csak azt hittem ismerős látok – mondja, miközben még mindig ugyanarra az irányba néz. Én is arra pillantok, de nekem senki nem ismerős az ott állók között.

- Menjünk – fogom meg a könyökét és szinte húzom őt magammal. Becsatlakozunk a társaságomba és velük töltjük az egész estét, így legalább gyorsabban telik az idő. Olivia viszont nagyon furcsán viselkedik, nem beszélget senkivel, ha kérdeznek tőle valamit, akkor csak hebegni tud össze-vissza. Rendületlenül a termet pásztázza, mintha keresne valakit. Többször megy ki mosdóba, mint illene egy este alatt. Idegesen mozgatja fel-le a lábát és az ujjait tekergeti az ölében. Nem egyszer szorítom meg a kezét, mire pár percre abbahagyja, de utána újra kezdi.

- Mi a franc bajod van? – kérdezem a fülébe suttogva, ahogy idegesen fészkelődik a széken mellettem.

- Semmi, minden rendben. Tényleg – hadarja idegesen. Szemem sarkából látom, ahogy a barátaim összenéznek egymással és minket firtatnak némán. Remek, már csak ez hiányzott, hogy rólunk menjen a szóbeszéd. Szinte már hallom anyám hangját, ahogy holnap felhív és számon kér, hogy mi a baj velünk és hogy reméli nem válunk el. Most erre van a legkevesebb szükségem, hogy ilyen idióta viselkedés miatt zaklassanak. Átkarolom Olivia vállát és kicsit közelebb húzom magamhoz, de olyan mintha karót nyelt volna, befeszülten ül mellettem – Kimegyek mosdóba.