Megvásárolt feleség

19.

Madison

Ölbe tett kézzel nézem, ahogy Olivia egyre távolabb kerül tőlem. Nem teszek semmit ellene, hagyom hogy megmaradjon közöttünk ez a szakadék. Legszívesebben veszekednék vele, amikor Isabell szobájába megy be esténként aludni, de ehelyett meg sem szólalok. Látom, hogy mosolyog a telefonjába, amikor üzenetet kap. Tudom mi folyik a háttérben, de ezt a dolgot is elengedem. Tudom, hogy nekem kéne hatalmasat változnom, hogy ezt még helyre tudjam hozni Oliviával. Lejjebb kell adnom a munkát és sokkal több figyelmet kell ráfordítanom. Csak ez még nem igazán megy, de elkezdtem a folyamatot. Annie-re több feladatot hárítok és miután látom, hogy jól boldogul már nem is ellenőrizgetem. Felvettem hozzá egy asszisztenst, aki az ő munkáját segíti. Kevesebb munkám van, sokszor mégsem megyek haza hamarabb, hanem az irodámban maradok és itt merengek. Több héten keresztül várakozok, intézkedek, mire végre ma megkapom a pozitív jelet, így mindent félbehagyva sietek haza. Otthon Olivia éppen Isabellel bújócskázik, amikor megérkezem a szüleimmel. Én kértem meg őket, hogy ma mindenképp vigyék magukkal Isabellt, mert kettesben akarunk lenni Oliviával. A feleségem gyorsan összepakolja a gyerek cuccait, majd elbúcsúzunk tőle.

- Olivia! Ráérnél kérlek egy kicsit, beszélni akarok veled valamiről – lépek be hozzá a gyerekszobába.

- Persze, mindjárt. Csak lehúzom az ágyneműt – mondja. Félve néz rám, majd idegesen ráncigálni kezdi a huzatot a párnáról.

- Hagyd, ráér – veszem ki a kezéből és visszarakom a kiságyba. Elindulok a nappaliba vele a sarkamban. A kanapéra mutatok, hogy foglaljon helyet, majd mikor elhelyezkedik egy vaskos mappát nyomok a kezébe.

- Ez mi? – fordítja felém.

- Mindjárt megtudod. Felbéreltem egy magánnyomozót, hogy kutassa fel azt az embert, aki elég erős és kitartó ahhoz, hogy felvállalja az ügyedet. Egy olyan rendőrt és olyan ügyészt talált, aki nem korrupt és nincsenek alvilági szálai. Ők a magánnyomozóval karöltve lecsaptak a cégre, ahonnan jöttél. Több hetes nyomozás és kutatómunka után ma végre letartóztatták őket. Lebuktak és buktak vele a rendőrök, ügyészek és ügyvédek. Megszűnt a cég, nincs többé.

- Micsoda? – tátja el döbbenten a száját.

- Jól hallottad, megszűnt a cég. Nem kell többé félned, nem tartozol most már oda. Vége van. Sikerült téged kihagyni ebből az egészből, szóval nem lesz problémád belőle. Még tanúskodnod sem kell. Én is kimaradtam belőle, senki nem fogja megtudni, hogy én indítottam el a lavinát. Teljes titoktartással ment minden. Nincs miért félned, szabad vagy. Nem rendelkezik feletted már senki.

- De... Hogyan? – nyitja ki a mappát és gyorsan átfut a papírokon.

- Elegem lett a múltkori eset után, hogy úgy jöttél vissza. Gondolom a lila foltjaid sem a bénaságod miatt voltak, amiket hazudtál. Sok időbe telt, de találtunk olyan embereket, aki nem megvesztegethetőek.

- Ezt nem tudom elhinni – rázza meg a fejét könnyes szemmel – Tényleg vége? Nincs már a cég?

- Vége, már nem bánthatnak. Látod – mutatom felé a telefonomat, amin az előre megnyitott hírek vannak. Itt is beszámolnak róla, hogy megszűntettek egy emberkereskedelemmel vádolt céget.

- Én nem is tudom mit mondja. Köszönöm – néz rám hálásan - De tényleg, nagyon köszönöm, hogy megtetted. Hogy ennyit vesződtél vele és felkutattad a megfelelő embereket. Hogy kockázatot vállaltál. El is veszthetted volna a cégedet. Köszönöm.

- Szívesen – bólintok rá – Most már szabad vagy Olivia, minden téren szabad.

- Ezt hogy érted? – kérdezi összehúzott szemmel.