Megvásárolt feleség

16.

Olivia

Nem tudom mi történt Madisonnal az elmúlt napokban, de nagyon sokat van itthon és velem is sokkal kedvesebb. Örülök ennek a változásnak, már nagyon hiányzott a közelsége. Végre újra a jó mederben folyik a házasságunk és nem akarom eltolni, így beszélnem kell Lizával. A lakásunkba nem akarom hívni, ő hozzá meg nem akarok lemenni Isabellel, ezért inkább elhívom sétálni a parkba. A kicsinek úgyis friss levegőre van szüksége, én meg vágyom egy kis kintlétre. Az első pár percben csendben sétálunk egymás mellett, majd ahogy a parkba érünk és megritkul a tömeg akkor valahogy feloldódunk.

- Ne haragudj, hogy napokig nem kerestelek – kezdek rögtön mentegetőzésbe.

- Semmi baj, időt kértél. Megértettem – mosolyog rám kedvesen, mire kissé megnyugszom.

- Köszönöm. Én sokat gondolkodtam a köztünk történtekről és amit utána mondtál. Igaz, hogy én is érzek irántad valamit, amit nem tudok megfogalmazni, hogy mi is az tulajdonképpen. De én házas vagyok és van egy kislányunk is. Madison néha tényleg hanyagol és nincs annyi ideje ránk, mint szeretném. De ő a feleségem és én hiszek a házasságunkban, tudom, hogy meg fogjuk oldani ezt is. Az elmúlt napokban nagyon igyekezett Madison és többet volt velünk. Most minden jó.

- Most, ahogy mondod. De lehet egy hónap múlva már megint nem fog foglalkozni veletek. Biztos érezte, hogy el fog veszíteni, ezért kapálózik. De ez nem így működik Olivia te is tudod! Nem úgy van, hogy van időm rád akkor szeretlek, ha nincs akkor meg hanyagollak – válik egyre indulatosabbá Liza. Tudom, hogy igaza van, de nekem ki kell tartanom Madison mellett. Egyrészt mert nincs más lehetőségem, másrészt meg én szeretek vele lenni, amikor jó napja van és kedves.

- Tudom, igazad van. Mindenben. De én hiszek a házasságomban és Madisonban. Sajnálom és megértem, ha ezek után nem akarsz velem többé beszélni és találkozni.

- Nem Olivia – vágja rá és a karomnál fogva megállít – Ezt nem akarom. Beszélni és találkozni akarok veled, amikor csak lehet. Elfogadom a döntésedet még ha nem is értek vele egyet, de elfogadom.

- De nem lesz ez rossz neked? Nem akarlak megbántani vagy kellemetlenséget okozni neked.

- Akkor bántasz meg, ha többé nem szólsz hozzám és kerülsz. Ezért kérlek ne tedd, legyen minden olyan, mint a csók előtt. Rendben? – kérdezi a szemembe nézve, mire összeszorított szájjal bólintok.

- Rendben, de ha kényelmetlen vagy valami, akkor szólj kérlek.

- Áll az alku – bólint rá mosolyogva, majd odahajol Isabellhez és visszarakja a szájába a cumiját. Megnyugodva fújom ki a bent tartott levegőt, mert féltem, hogy elveszítem Lizát, mint barátot. Amit ő vált ki belőlem érzéseket el kell nyomnom magamba és csak a házasságomra szabad koncentrálni - Hiányoznál te is és Isabell is.

 - Te is hiányoznál nekünk. A kicsi nagyon megkedvelt téged.

 - Remélem nem csak ő, hanem az anyukája is nagyon megkedvelt - mosolyog rám sandán, majd felnevet, ahogy meglátja a vörös arcomat - Nem kell válaszolnod. Lebuktál.

 - Ne hozz zavarba - dünnyögöm neki, mire végre abbahagyja a nevetést és együttérzően megsimogatja a hátam. Liza még sétál velünk egy kis kört, majd bocsánatot kérve elköszön tőlem, hogy időben odaérjen a megbeszélésére. Nincs még kedvem visszamenni a négy fal közé, Isabell is bealudt a babakocsiban, azért még teszünk egy jó nagy kört a parkban. Nekem is több figyelmet kell szentelnem Madisonra, én is kissé elhanyagoltam őt az elmúlt hetekben. Eltávolodtunk egymástól és erről nem csak ő tehet, hanem én is. Azt mondta reggel Madison, hogy ma hamar hazaér a munkából, lehet meglepem egy kis palacsintával. Ennek az édességnek sosem tud ellenállni, bármikor képes enni belőle. Elfogyott otthon a szirup, így előbb a boltba kell mennem, mielőtt hazaindulok.