Megvásárolt feleség

10.

Olivia

Nyugodtan telnek a napjaink, így hárman. Azt hiszem szerencséseknek mondhatjuk magunkat, mert Isabell csak egyszer kell fel esténként, hogy éhes. Az elalvással ugyan vannak problémáink, de még az is viselhető. Madison sajnos egyre kevesebbet van itthon, már megint bejött valami nagy projekt és abban van elmerülve. De legalább az esti altatást, meseolvasást nagyjából tartja. Nekem meg ilyenkor van időm magamra. Általában elmerülök egy kád forró vízben, vagy csak simán végigterülök a kanapén és meredek a semmibe. Ma összebarátkoztam az egyik szomszéddal, Lizával a lakóépület alagsorában található úszómedencénél. Isabell már mehet vízbe, amit már annyira vártam. A kezdeti kis hiszti után nagyon megtetszett neki a pancsolás és mosolyogva ült a kis úszógumijában. Liza jött oda bemutatkozni, hogy mi még nem is találkoztunk. Valóban nem, ahogy senki mással sem ismerkedem itt. Jobbnak éreztem munka után begubózni a lakásba és várni Madisont haza. Végül egy egész kellemes órát töltöttünk együtt. Jól esett azért egy kicsit mással is beszélni, nem csak a feleségemmel. A kollégaimmal a gyerek születése után kicsit megszakadt a kapcsolatunk, de ez az én hibám, én nem hívom vissza őket.

Madison most közölte velem, hogy nemsokára látogatóba jön az egyik ember a cégtől, ahonnan jöttem. Elfelejtette eddig mondani, meg nem is tartotta fontosnak. Bennem egy pillanat alatt megáll az ütő, majd görcsös pakolásba és takarításba kezdek, végül még magamat is nagyjából összekapom, hogy nem legyek az a tipikus melegítőnadrágos, lazapólós anyuka. Hétköznap igyekszem mindig toppon lenni, de hétvégente azért jól esik egy kis „hanyagság" és csak egy kényelmes melegítőre vágyom. Isabell szerencsére rendben van, így vele jelenleg semmi gondom. Ahogy megszólal a csengőnk összeugrik a gyomrom és a rosszul is kerülget. Madison értetetlenül néz rám, amikor nem mozdulok ajtót nyitni. Összekapom magam, mosolyt erőltetek magamra és beengedem a vendégünket. Bekísérem a nappaliba, ahol Madison a kislányunkkal játszik éppen, így én melléjük foglalok helyet. Dan pedig megkezdi a szokásos, udvariasan érdeklődő társalgását a feleségemmel. Szóba kerül a munka, az aktuális politikai helyzet és a társasági összejövetelek is. Én csak görcsösen tekergetem az ujjaimat és nem szólok bele a beszélgetésbe, hiszen mi ezt tanultuk a képzésen.

- Én persze szeretnék még egy gyereket, de Olivia még hallani sem akar róla – mondja Madison rám mosolyogva, amit én kényszeredetten viszonzok.

- Nem zárkóztam el a második gyerektől, csak időt kértem. Még ki akarom élvezni az időt, míg Isabell kicsi – próbálom szépíteni a helyzetet.

- Biztos hamarosan összejön a második baba is, ami ugyanilyen szép lesz, mint Isabell – vigyorog ránk Dan, nekem meg felfordul a gyomrom.

- Hozhatok kávét? – kérdezem Dantől, mire ő bólint. Felpattanok a helyemről és a konyhába sietek. Csészét készítek a kávéfőzőbe, miközben próbálok lenyugodni. Azt hittem soha többé nem látok senkit a cégtől, de állandóan felbukkannak. Reméltem, hogy megszabadulok tőlük most hogy eladtak, de nem. Többször láttam őket a munkahelyem közelében és az edzőterem környékén is. Lépést hallok a hátam mögül, mire helyben pördülök meg. Dan egy lépéssel előttem terem és megragadja a csuklómat.

- Nagyon remélem kiirtottunk belőled minden dacot és makacsságot. Ti magyarok olyan önfejűek tudtok, sokszor nem elég nektek a szép szó – sziszegi a fogai között Dan és még kicsit teker a csuklómon. Nem adom meg neki az örömöt, hogy felnyögök vagy fájdalmat mutatok – Viselkedj rendesen vagy visszajövök érted és elviszlek utcalánynak. Azt szeretnéd?

- Nem.

- Akkor meg ne feleselj és ne legyél ennyire önálló, a kliensünk nem ilyen nőt rendelt. Azt teszed, ami mond. Megértetted? – kérdezi fenyegető hangnemben és még erősebben szorítja meg a csuklómat, amit már nem bírok ki és halkan feljajdulok. Szinte összeroppant a marka – Ha Madison még egy gyereket akar, akkor szülj neki még egyet. Megértetted?