Megvásárolt feleség

6.

Madison

Nem volt időm kiválasztani Olivia ruháját a rendezvényre, de remélem sikerül neki valami visszafogott darabot választania, itt túl sok az idősebb vendég. Bár eddig mindig jó ruhákat választott, nem okozott csalódást. Az órámra pillantok és már éppen nyúlnék a telefonomért, amikor megáll egy taxi előttem és kiszáll belőle Olivia.

- Ne haragudj a késésért, dugó volt – kezd bele a bocsánatkérésbe.

- Időben érkeztél – mondom és gyorsan végignézek rajta – Csinos vagy, jót választottál.

- Köszönöm – pirul el és zavarában a füle mögé tűri a haját.

- Menjünk, hogy időben leléphessünk – fogom meg a kezét és elindulunk a kiállító terem felé. Belebotlunk pár ismerősbe, akikkel felszínesen elcsevegünk, majd továbbállunk a következő baráti párhoz és ez így folytatjuk szinte egész este. Ehhez az egész bájolgáshoz most semmi kedvem, de ez is kötelező megjelenésű rendezvény. Olivia fesztelenül cseveg mellettem az ismerősökkel, így legalább nekem nem kell kedveskedni. Képben van a friss hírekkel, divattal és politikai helyzettel, így bárkivel bármiről el tud beszélgetni. Eddig még sosem hozott rám szégyent, hogy tudatlan vagy tájékozatlan lenne. Mosolyogva szorítom meg finoman a kezét, ahogy az egyik kollégám a kitűnő angol beszédét dicséri, mire ő boldogan néz rám. Elköszönünk az ismerősöktől és tovább indulunk a tömegbe a családomat keresve. Ki is szúrom a szüleimet, ahogy az egyik asztal mellett állva minket néznek. Mielőtt csatlakoznánk hozzájuk muszáj vagyok lefutni a szokásos körömet a nagyapámnál. Délelőtt már egyeztettem vele a céges ügyekben, beszámoltam neki az éppen futó projektekről, szóval most csak egy könnyed családi beszélgetésre számítok vele kapcsolatban.

- Szóval akkor már 6 hónapja házasok vagytok – állapítja meg nagyapám, ahogy végre hozzá is sikerül odaférkőznünk. Semmi felesleges beszéd, rögtön a lényegre tér, mindig ezt csinálja az öreg.

- Igen – bólintunk rá egyszerre.

- Akkor hamarosan kapok egy dédunokát? – somolyog az öreg a bajsza alatt – Látni akarom, hogy lesz utódod Madison, hogy nem csak a cég van az életedben, hanem a családod is.

- De itt van Olivia, ő a családom – védekezem rögtön.

- De nem sokat vagy vele otthon, úgy hallom, hogy ugyanúgy sokat vagy bent. Vagy nem igaz Olivia? – fordul kérdőn a feleségem felé.

- Sokat van bent igen, nagyon szereti a munkáját és teljes szívből csinálja. Nem is tudná másként. De mindig szakít időt rám, figyelmes velem. Ha hosszú napja van, akkor meg én látogatom meg őt bent vagy éppen viszek neki vacsorát. Szoktunk közös időt tölteni, foglalkozik velem - kel a védelmemre Olivia, ami nagyon jól esik. Tudom, hogy ez hazugság, közel sem töltök annyi időt vele, mint kéne. Bár Olivia nem szólt még soha amiatt, hogy hanyagolnám, megelégszik annyi idővel, amennyit jelenleg tudok neki adni.

- Nagyon odaadó vagy az unokámmal, ez szimpatikus. Most már hozzatok össze nekem egy dédunokát! Nem érdekel hogyan, de kell! Különben visszavonom a kinevezésed Maddy!

- De papa! – hüledezem – Ezt nem teheted. Már én vagyok az igazgató, azt mondtad, ha megházasodom, akkor én vezethetem tovább. Megtettem, elvettem Oliviát. Házasok vagyunk.

- Enyém még a cég, szóval megtehetem. Dédunokát akarok – jelenti ki ellentmondást nem tűrő hangon és továbbáll. Egy darabig némán nézek utána, mindig kitalál valamit, amivel kicseszhet velem, amivel próbára tesz. Az egész gyerekkorom arról szólt, hogy megfeleljek neki, hogy jól teljesítsek a próbáin. Mindig megmérettetések elé állított, amiket meg kellett oldanom.

- Akkor összehozunk neki egy gyereket, ha ezt akarja – mondom Oliviának, aki csak kétkedve néz rám – Igenis lesz gyerekünk.

- De... hogyan?

- Majd te szülsz, egy újfajta eljárással az én DNS-emet is beletehetjük a gyerekbe. Jövő héten majd utánajárok hol csinálnak ilyet.

- Ez elég váratlan, beszéljük át...

- Nem hallottad mit mondott a nagyapám?! Elveszi tőlem a céget! – emelem meg kissé a hangom, mire csitítóan végigsimít karomon. Közelebb lépek hozzá, átölelem a dereket és a füléhez hajolok – Nem akarom, hogy elvegye a céget tőlem. Szülnöd kell egy gyereket. Ez a feladatod!

- Rendben.

- Minél hamarabb összejön a gyerek, annál hamarabb nyugszik le a nagyapám.

- Biztosan.

- Menj egyél még valamit nyugodtan, én addig beszélek pár szót az aligazgatóval utána mehetünk haza. Fáradt vagyok, nehéz napok vannak mögöttem.

- Rendben, akkor ott leszek a pultnál – lép el tőlem és a svédasztalhoz indul. Remélem elsőre összejön a gyerek és nem kell hónapokig próbálkoznunk. Megpróbálom majd elintézni, hogy soron kívül fogadjanak minket és „megcsinálják" a gyereket. Odapillantok Oliviára, aki mosolyogva beszélget egy fontos partnerünk feleségével, láthatóan élvezik egymás társaságát. Jó választás volt ez a lány, a szerény jelleme mindenkit elbűvöl. Nem mellesleg meg jó vele a szex, az elején kicsit bizonytalan volt, de mára magabiztossá vált és nagyon izgató vele lenni. A lakásomat is eléggé otthonossá tette a sok apró tárggyal, amit vett. Főtt étellel és süteménnyel vár haza egy nehéz nap után. Eddig nem tudtam, csak most döbbentem rá mennyire hiányzott ez az életemből. Egy társ, egy partner, aki segíti a hétköznapjaimat és akivel hétvégente együtt pihenhetek. Nagyapám újabb kitétele a cégvezetéshez annyira felzaklat, hogy már a fejem is megfájdul, így inkább elköszönök mindenkitől és a feleségemmel kézen fogva távozunk. Hazaérve Olivia rögtön aludni megy, nekem azonban pörögnek a gondolataim. Leülök a laptopom elé és keresgélni kezdek olyan klinikák után, ahol ilyen mesterséges megtermékenyítést csinálnak. A legjobbat akarom nekünk, nem akarok kockázatot és halogatást. Azt akarom, hogy minél hamarabb fogadjanak minket és hogy Olivia egyből megtermékenyüljön. Nem akarom őt kitenni mindenféle gyógyszeres kezelésnek, amik tönkreteszik a hormonháztartását. Annyi helyen csinálnak ilyet, de én nem akarok kísérletezgetni, ezért minden egyes cégnek alaposan utánajárok. Hajnalig böngészem a netet, mire minden megfelelő információ a birtokomba kerül. Fáradtan dörzsölöm meg a szemem és dőlök hátra a székembe. Akkor kattogtam ennyit a magánéletemen, amikor feleséget kerestem. Akkor jó döntést hoztam, sőt nagyon jót, most sem lesz másként. Nagyrészt nagyapám miatt akarok minél előbb gyereket, kis részben pedig már talán megértem a gyereknevelésre. Elvégre 35 éves vagyok, ha látni akarom felnőni, akkor most kell összehozni a gyereket. Olivia meg remek anyuka lesz, hiszen nyugodt természetű és gondoskodó. Majd magyarul fog hozzá beszélni, hogy mire iskolás lesz már két nyelven fog folyékonyan beszélni. Ismerem a környék legjobb iskolájának az igazgatóját, már most szólni fogok neki, hogy tegyék várólistára a gyereket.