Megvásárolt feleség

2.

Madison

Ennél különlegesebb megbeszélésen még életemben nem voltam, pedig elég sokféle emberrel találkoztam már. Az üzlet úgy néz ki, hogy én átutalom az összeget a cég számlájára és amint megérkezik, ők már másnap házhoz is szállítják a személyt. Félév garanciát adnak rá, ha nem válik be vagy nem ilyen az elképzelésem, akkor fél éven belül választhatok plusz költség nélkül másik nőt. Kicsit úgy érzem magam, mintha egy tévét vásárolnék. Biztosítanak róla, hogy a nő illedelmes, igényes, csendes és szófogadó, nem fogok csalódni benne. Jó eredményekkel végezte el a főiskolát és már féléve dolgozik is. A munkahelyén maximálisan meg vannak elégedve a munkájával, szeretik ott. Van jogosítványa, nem kell hurcibálnom. Tökéletesen egészséges minden téren, amit még papírokkal is alátámasztanak. Olyan fesztelenül, könnyedén beszél velem a férfi, hogy már én érzem magam nem normálisnak, hogy nekem kellemetlen. De muszáj ezt tennem, hogy megmaradjon a cégem. Biztosítom a közvetítőt, hogy még ma elutalom a pénzt és utána sietve otthagyom őt az irodájában.

Nem hiszem el, hogy ez a valóság! Itt állok a nappalim közepén és várom a leendő páromat, akiről nem tudok semmit. Nem tudom, hogy a választott nő valóban meleg-e vagy csak „rákényszerítik", de nem is érdekel, hiszen nekem csak a cég megtartásához kell egy feleség. Még jó, hogy a vállalat, ahonnan „rendeltem" alapos vizsgálatoknak vetik alá a személyeket, így kiszűrik a pszichopatákat. Végül megszólal a csengő, bennem meg megáll az ütő és görcsbe ugrik a gyomrom. Veszek egy mély levegőt, megacélozom magam és határozott léptekkel megyek ajtót nyitni. A küszöbön ott áll az a férfi, akivel a megbeszélésem volt, valamint a háta mögött lehajtott fejjel várakozik a kiválasztottam.

- Jó napot kívánok. Jöjjenek be – tárom ki szélesre az ajtómat.

- Jó napot! Köszönjük – mosolyog rám barátságosan a férfi, majd a háta mögé pillant.

- Jó napot kívánok – köszön illedelmesen a nő és rám emeli a barna szemeit, ami alapján eldöntöttem, hogy ő lesz az enyém. Helyet foglalunk a nappalimban és a férfivel átvesszük a szerződés minden pontját és végül aláírom a papírokat. Pár percig még beszélgetünk utána a férfi elköszön tőlünk és távozik. Kettesben maradok a saját lakásomban egy idegen nővel.

- Szóval akkor ez is megtörtént – mondom feszengve a nő elé állva.

- Igen.

- Szerintem tegeződjünk össze, elvégre... - harapom el a mondatom a végét – Madison vagyok.

- Olivia, örvendek – mosolyog rám kissé kényszeredetten. Megértem, mindketten kínosan vagyunk. Megnyugtató, hogy a nő a valóságban is visszafogott és ártatlan tekintetű, pont mint a képeken.

- Gyere megmutatom a szobádat, ki tudsz pakolni és lepihenni, ha gondolod. Nekem ma még vissza kell mennem az irodába és csak későn érek haza. De gondolom feltalálod magad, vannak könyveim, tv a szobában – indulok meg a vendégszoba felé.

- Igen – lép be utánam a helyiségbe.

- A szekrényeket kiürítettem, nyugodtan pakolj bele. A fürdő itt balra van, mellette pedig az én szobám. A konyhát azt láthattad a nappaliból, nyugodtan süss-főzz, amihez kedved van. Van kávé. Nézz szét és ha valamire szükséged van, akkor majd később megvesszük.

- Köszönöm.

- Most tényleg mennem kell, ne haragudj, hogy rögtön itthagylak, de sok a munkám. Örülök, hogy ennyi időre el tudtam szakadni.

- Megértem, semmi gond.

- Estére jövök és beszélgetünk kicsit, hogy jobban megismerjük egymást és tisztázzunk pár szabályt.