Megvásárolt feleség

17.

Madison

Újra sok időt töltök bent az irodában és hogy eleget láthassam a családomat, így már heti kétszer kérem meg Oliviát, hogy jöjjenek be látogatóba. Sajnos ilyenkor is csak alig 10 percem van rájuk, de ez is valamit. Esténként csak az alvó kislányomat tudom megnézni, de se mesét nem tudok neki olvasni, sem pedig lefürdetni nem tudom. Párszor Olivia sincs már ébren, mikor hazaérek, de ilyenkor csak óvatosan odabújok mellé az ágyba. Hiába próbálom nem mindig tudok elég figyelmet fordítani Oliviára. Napközben, ha van időm többször írok neki üzenetet, esténként meg az ágyba bújva kényeztetem őt. Nagy hangsúlyt fektetek az előjátékra, mert nem akarom, hogy kényszernek érezze a szexet, hiszen akkor még messzebb kerülne tőlem és közelebb Lizához.

Ma nagyon nehéz napom van, nem elég, hogy az egyik szoftverünk befuccsolt és nem tudtunk mit kezdeni vele, de még a nagyapám is megjelent az irodámban. Számon kéri rajtam a bukást és kéretlen tanácsokkal is ellát. Ezután újabb faggatás következik mégpedig a családi életem hiányáról. Letorkoll, hogy sokat vagyok bent és nem törődöm a feleségemmel és a gyermekemmel. Újabb kihívás elé állít, amivel kihoz a sodromból. Azt szeretné, hogyha én csak napi 6 órát dolgozzak bent a cégnél és otthon is maximum csak két órát foglalkozzak a céges ügyekkel. Még egy unokát is szeretne, és amikor közölöm vele, hogy egy éven belül összehozzuk, akkor kétkedve csóválja meg a fejét. Nem hiszi el nekem, hogy én ezt már Oliviával lebeszéltem. Amennyiben ezeket teljesítem véglegesen enyém lehet a cég vezetése. De addig ő újra belefolyik az irányításba és többet fog bejárni. Miután elmegy mérgesen körözök az irodámban és végeláthatatlan monológba kezdek Annie-nek. Haragszom a nagyapámra, elegem van a feltételeiből. Ennyi idő alatt már felfutattam volna egy saját céget, amihez neki semmi köze. A kirohanásomnak a telefonom csipogása vet véget, Olivia kér meg, hogy hazafelé vegyek valami tápszert a gyereknek. Visszaírok, hogy ilyenekre nekem abszolút nincs időm, meg amúgy is ő nem csinál semmit egész nap, igazán vehetné a fáradságot és elsétálhatna a boltba a gyerekkel. Még az üzenet végére odaírom, hogy ez az ő feladat, lássa el maradéktalanul. Válasz nem érkezik rá, így félre dobom a készülékemet. Annie-vel újra elővesszük a hibás szoftver eredményeit és még egyszer átrágjuk magunkat rajta, de egyszerűen nem találunk rá megoldást. Nem bírok tovább bent maradni, így inkább haza indulok. Otthon majd csendben és nyugalomban végig tudom gondolni a mostani helyzetet, hogy miként tudnám rávenni a nagyapámat, hogy enyhítsen a feltételein. Hazaérve azonban káosz fogad, az előszoba és a nappali kész romhalmaz. Isabell mindent szétpakolt, a játékai és kis takarója a nappali és a konyha között hever. A kanapén a tiszta ruhák egy halomban várnak arra, hogy Olivia összehajtogassa és elpakolja a helyére. A konyhában kiömölve valami gyerekkeksz és a földön felborult cumisüvegből is csöpög valami, az uzsonna maradékai még a pulton és a kuka is tele van szeméttel.

- Itt meg mi az Isten történt?! – kérdezem fennhangon, ahogy Olivia belép hozzám a konyhába.

- Isabell nagyon eleven volt ma és mellette hisztis is. Dackorszakban van és mindenre nemet mond és jelenleg az a szokása hogy földhöz vágja magát és minden egyebet, ami a kezébe akad – magyarázza Olivia karján a gyerekkel.

- És nem volt időd rendet rakni?

- Képzeld nem volt! – csattan fel ő is mérgesen.

- Jól van már, vegyél visszább magadból. Nem tudom elképzelni, hogy tud egy ekkora gyerek ilyen nagy káoszt csinálni?! Mit csináltál egész nap? Voltál a tápszerért vagy püréért vagy mi kellett?

- Nem voltam – mondja, majd a gyerekkel a kezébe a bejárati ajtóhoz indul, ahogy megszólal a csengő. Ki lehet ilyenkor? Hajt a kíváncsiság, így kipillantok a folyosóra, ahonnan rálátok az ajtóra. Liza van itt és mosolyogva cseveg Oliviával, miközben Isabell kezét fogja. Nem igazán hallok a beszélgetésből semmit, ezért visszalépek a konyhába és elkezdet rendet rakni.