THE BEST/ Taekook BEFEJEZETT

9.rész

Sok minden futott át az agyamon de végül semmi konkrétra nem tudtam gondolni. Nem éri meg kiabálnom vagy bármi hiszen csak a saját helyzetemet rontom. Nem hall senki. Eddig fekvő állapotomból most felültettek méghozá az ablak mellé. Négyen voltunk az autóban. Jaeyoon és két haverja akiknek még mindig nem tudtam a nevüket. A városból már bőven kint voltunk, épp egy erdős rész felé tartottunk. Ez eléggé megijesztett hiszen.. ott nem hall senki, senki nem találhat ránk véletlenül sem. Azt csinálnak amit akarnak. Nem az a legrosszabb ha megölnek, de ha kínzással ölnek meg.. a gondolatra hevesen kezdett dobogni a szívem és ijedten próbáltam menekvést találni szemem gyors forgatásával. Természetesen nem találtam semmit és mivel a kezem is hátra volt kötözve gyakorlatilag semmit nem tudtam csinálni. Kellett egy kis idő mire belenyugodtam ebbe a gondolatba de aztán elengedtem a testrészeim és nem stresszeltem tovább. Végülis az lenne a legjobb ha megölnének. Ha kínzással akkor azzal, utána már az se fáj tovább. Lecsuktam a szemem és vártam hogy odaérjünk ahova visznek. Tulajdonképpen még abban a percben ahogy lecsuktam a szemem meg is állt az autó. Szétnéztem hogy hol vagyunk. Az erdő egy olyan részén voltunk ahol egy kis tisztás volt. Tényleg elég kicsi és ahogy szétnéztem az erdőben is bent voltunk azért pár tíz méterre és a várostól is olyan 5km re. Szuper, senki nem fog megtalálni ha esetleg életben maradok.

Egy agresszív mozdulattal kinyitódott az ajtó mellettem és gyakorlatilag kidobtak az autóból. Letpték a számról a ragasztószalagot amit nem néztem jó szemmel de felüdülve szívtam be a friss levegőt.
- Nos Taehyung. Nem áll szándékomban mindenféleképpen megverni. Fel szeretném tenni újra a kérdést. Fizetsz vagy tovabb szenvedsz?!
- Szenvedek- mosolyogtam rá a földön ülve
- aishh- szitkozódott és lerúgott úgy hogy feküdjek- te akartad ezt- rántott vállat miközben a derekamra ült és folyamatos ütésekkel látta el az arcomat. Egyáltalán nem kímélt, ahol ért ütötte az arcom ami több helyen el kezdett vérezni. Majd áttért más részekre is. Beletérdelt a melkasomba aminek hatására szakadozottan vettem a levegőt és köhögni kezdtem.
- Szóval Taehyung- állt fel rólam- Fizetsz?
- Nhemk- köhögtem ki valahogy
Erős rúgás érte a hátamat mire elég értelmetlen pózba vágódtam. Ezután rúgásokkal illetett, leginkább.. mindenhol.
Az egész testem fájt, nagyon túlzásba vitte. Nem voltam benne biztos hogy most csak megver vagy tényleg meg is akar ölni. Bár akkor ki fizetne.. Borzasztó hogy képes ezt tenni pénzért egy másik emberrel. Az emberiség és az egész élet undorító, állandó megfelelésre vagy kötelezve minden területen. Mindenkinek meg kell felelni mert ha magadat adod már nem vagy annyira "vonzó" és nekem ebből már kezd eléggé elegem lenni. Talán tényleg a legjobb lenne ha megölnének.
Elég halkan bírtam, csak néha ordítottam fel. Nem akartam olyan gyengének látszani. De amikor egy hatalmas erejű rúgás érte a vállamat keservesen felordítottam és előtört belőlem a zokogás. Rettenetesen fájt a vállam, eléggé biztos voltam benne hogy eltört.
- Eleghhh- ordítottam könyörögve
- Fizetsz vagy nem??- kiabált rám
Megráztam a fejem. Nem tudnám kifizetni és nem is akarom. Inkább tegye ezt velem
- Komolyan! Az agyamra mész- taposott bele a hasamba nagyon erősen mire összegörnyedtem és nem sokra rá vért kezdtem köhögni.
Mikor érkezett volna a követkeő ütés az egyik haverja megszólalt
- Hülye vagy?! Nem látod hogy néz ki? Elég volt már mára!- ordított rá
- AISHH KOMOLYAN- túrt a hajába majd eltávolodott tőlem és az autóhoz indult.
Kinyitottam a szemem és megpróbáltam megnézni magam hogy hogy nézek ki. A látvány teljesen lesokkolt. A kezeim szinte teljesen véresek voltak a felköhögött vértől, a vállam nem állt valami szép pózban és körülöttem a hó szintén véres volt. De nem csak a felköhögött vér miatt. Úgy tűnik máshol is véreztem. Ránézve a kezeimre amin a saját vérem volt és attól hogy még mindig köhögtem hirtelen kezdtem pánikolni. Kapkodni kezdtem a levegőt ami nem volt jó se a tüdömnek se a feljönni akaró vérnek. Hirtelen köd szállt rám, láttam a külvilágot, de mégsem. Folyamatos suttogó hangokat hallottam mindenfelől magam mellől, olyan érzésem volt hogy valaki közelít felém és le fog szúrni. Forgott velem a világ, fájt mindenem, nem tudtam mit tegyek és akkor ott úgy éreztem hogy megbolondultam és éppen meg fogok halni amikor
Amikor valami hideget éreztem és mikor magamhoz tértem az egyik fiú állt felettem egy vizesflakonnal a kezében a hajam pedig vizes volt.
- Gondoltam hogy a víz jó lesz- bólintott és elemelte az üveget- Jó tudni hogy pánikbeteg vagy - mondta majd megfodult és beszállva az autóba elhajtottak.
Szóval pánikrohamom volt... Pár perccel később a szívem még mindig hevesen dobogott és a levegőt is kapkodtam amikor újabb adag vért köhögtem fel.
- TAEHYUNG!- hallottam egy kétségbeesett ordítást majd a közeledő lépteket és Jungkook tekintetével találtam szemben magam
- Jungkookh...?- kérdeztem elcsukló, halk hangon majd sírni kezdtem. Úgy éreztem nem tudok már eszméletemnél maradni.

Jungkook szemszöge

A kanapén ültem elkényelmesedve és a telefonomon játszva amikor meglepő módon Jimin neve jelent meg a képernyőmön. Nem igazán szoktunk beszélgetni ezért volt fura, de mindenesetre felvettem.
- Szia Jimin-köszöntem azonnal
- Szia Jungkook, tudom hogy fura hogy én hívlak de.. Taehyunról lenne szó
- Figyelek
- Tudod.. Taehyunggal a napokban keveset beszéltünk de nekem mégis meglepő hogy nem veszi fel nekem a telefont. Tudom min ment keresztül és megértem azt hogy kevesebbet beszélünk de nem hinném hogy ne venné fel nekem a telefont... esetleg tudsz valamit róla?
- Mindjárt megkeresem hol van épp most, már azt is meglehet és majd szólok ha van valami
- Köszönöm Jungkook. Akkor addig is szia!
Miután letettük a telefont azonnal kerestem is Taehyung tartózkodási helyét. Én sem hinném hogy csak dacból nem válaszolna Jiminnek ha elvileg nincs kötük semmi.
Pár percbe beletelt de aztán sikerült megtalálni hol van Taehyung. Összeráncolt szemöldökkel néztem a helyet. A városon kívül ráadásul nem is mozgóban így mikor már nemsokára sötétedik...? Ez valahogy nem tűnt jó jelnek így azonnal felöltöztem és beszálltam Apa kocsijába- bár még nem vagyok 18 bőven nézek ki annyinak szóval ebből nem lehet probléma- és amennyire gyorsan tudtam elindultam az adott helyre. Kissé meszebb leálltam az autóval és az utolsó 100 métert futva tettem meg. légge bent voltam már az erdőben és mivel a futástól kezdtem fáradni inkább gyors sétára váltottam. Egyszer csak egy elég kicsi tisztás szerű helyre érkeztem ahol amikor körbenéztem megláttam valamit. Aztán azt is megláttam hogy az Taehyung vérrel körülötte és éppen akkor is vért köhögött fel
- TAEHYUNG! - ordítottam és futni kezdtem hozzá. Amikor mellé értem és térde vágódtam rám nézett.
- Jungkookh..?- kérdezte gyenge hangon mire összeszorult a szívem. Aztán pedig pedig sírni kezdett, és úgy tűnt nem igazán van magánál. Én sem bírtam tovább, végig pillantva rajta kezemet a szám elé kellett tennem olyan erősen sírtam fel. Ha mást látnék így nem igazán hatna meg, de Taehyungot borzasztó volt.
A ruhája kezdett atázni a hótól, az egész keze véres volt a felköhögött vértől. A szája mellett is látszott ahogy kifolyt, le egészen a nyakára, a szemei folyamatosan hosszabb ideig voltak lecsukva a pislogásoknál.
Fogalmam sem volt mit kéne csinálnom, éreztem hogy valami komoly is történt, így amilyen gyorsan tudtam hívtam a mentőket és Taehyungot felnyalábolva elindultam vele az autóhoz.
Mikor Taehyung már nem ébredt egyáltalán fel egyre inkább bepánikoltam és mivel gyorsan sötétedett a vezetéssel is meggyűlt a bajom.