THE BEST/ Taekook BEFEJEZETT

10. rész

*kicsit vissza az időben*

Egészen biztos voltam benne hogy senki nem fog engem megtalálni. A vállam borzasztóan fájt, ha lett volna erőm ordítottam volna miatta. De nem volt erőm. Semmire nem volt erőm, már az ébrenlétre se, és igazán úgy éreztem hogy nem is szükséges ébren maradnom, azért hogy ébren szenvedjek tovább. Mégis úgy döntöttem hogy megpróbálok ameddig tudok ébren lenni és találni valami lehetőséget a megmenekülésemre. Viszont mikor újabb adag vért köhögtem fel, és a kulcscsontom már hihetetlenül fájt elveszítettem a harcot. Kezdett elsötétülni a látásom és eltompulni a hallásom. Az utolsó dolog amit hallottam egy ordítás volt, a nevem. Ezután megjelent fölöttem egy fej akit hamar fel is ismertem.
Majd utána kiesett minden, hirtelen minden mintha elvágták volna a kapcsolatot köztem és a külvilág között. Sötétség emelkedett rám és nem érzékeltem semmit.

Jungkook szemszöge

Minden annyira gyorsan történt. Taehyunggal elmentünk a kórházba ahol már vártak ránk a hívásom miatt, majd miután Taehyungot egy hordágyra tették elvitték egy kórterembe.
Lerogytam az egyik székre és a Taehyung miatt néhol véres kezem kezdtem szugerálni. Reméltem hogy nincsen semmi komoly baja Taehyungnak és egyben nagyon sajnáltam. Hogy képes valaki ilyen szinten megverni valakit csak pénz miatt?
Gondolataimból a nyitódó ajtó szakított ki mire felpattantam és türelmetlenül vártam a fejleményeket. Az orvos sem úgy tűnt hogy tétovázni akar, sőt éppen hozták Taehyungot kifelé. Az orvos gyorsan felvázolta nekem a helyzetet.
- Taehyungnak eltört a kulcscsontja, eléggé elmozdult és sérült egy alatta futó ideg is, ami miatt azonnali műtétre van szükség. Sajnálom, mondok majd többet is a műtét után.- fejezte be elég hamar majd egy meghajlás után távozott. Én persze rögtön utánuk indultam, miközben a szívem olyan gyorsan vert mintha ki akarna szökni a mellkasomból. Amikor a műtő elé értem rögtön hívtam Jimint aki azonnal felvette.
-Jungkook? Mi történt?! Régóta várok már visszajelzésre.- rohamozott le.
-A város szélén lévő kórházban vagyunk, Taehyungot most fogják műteni, eltört a kulcscsontja. Gyere ide és tudok többet mondani- vázoltam gyorsan Jiminnek a helyzetet majd kinyomtam.
A hajamba túrva próbáltam nyugtatni magam, valamiért nagyon felzaklatott hogy Taehyungot műteni fogják, vagy már műtik is.
Nagyjából fél óra múlva megérkezett Jimin is, aki nagy meglepetésemre oda futott hozzám és a nyakamba borult. Persze szinte rögtön meg is tudtam hogy miért:
-Köszönöm Jungkook hogy segítettél, és miattad van most itt Taehyung.
-Jimin, ez számomra TÉNYLEG nem szívesség, nem tudtam volna nem megtenni- emeltem ki a szót.
-De azt mondtad mondasz, többet is. Mi történt?
-Taehyung a város szélén lévő erdőben volt, nagyon megverve. Vért köhögött, és nem sokkal azután hogy rátaláltam elájult. Ugye elhoztam a kórházba, de én sem tudok sokat csak hogy úgy tört el a kulcscsontja hogy eléggé elmozdult a csont és sérült alatta egy ideg, ezért van szükség műtétre. Nagyjából fél órája bent vannak, kezd elfogyni a türelmem.

Jimin eléggé úgy tűnt leginkább rosszul van attól, hogy mit tettek a legjobb barátjával, és ezután szótlanul vártunk tovább.
Úgy éreztem már órák óta ott várok, és az idegösszeroppanás szélén álltam mikor mozgolódást észleltem, majd kinyílt az ajtó. Felcsillant szemmel vártam a fejleményeket. Először elvitték Taehyungot mellettünk, jelentősen jobban nézett ki nem csupán veresen, tiszta ruhában és egy rögzítő kötéssel a bal karján. Kissé sikerült megnyugodnom azután hogy láttam: jól van.
Az orvos intett a fejével nekünk hogy kövessük őt majd bementünk Taehyunghoz, így hárman.
-A műtét sikeres volt. TEN sínezést alkalmaztunk, a sín stabil rögzítés, így 10 nap kendőviselés javasolt a gyógytorna előtt. A műtét miatt gyorsabban fog gyógyulni. Nem feküdhet rá, nem viheti keresztbe a karját és legfölső emelést nem erőltetheti 12 hétig. Éjszakai panaszok 8 hétre tűnnek el. A teljes felépüléshez minimum 3-4 hónapra van szükség, de ez elhúzódhat a betegség fajtájától függően. Viszont Taehyung nekem erősnek tűnik így szerintem ilyen probléma nem lesz. A vér köhögésről annyit, előfordulhat hogy még egyszer fog köhögni mert elég erős ütést kapott, de csak nyugtassátok majd le hogy semmi baj. Ha bármi kérdésetek van még keressetek meg. Mostmár magára hagyhatom de ti maradjatok itt.
-Elnézést, megkérdezhetem mennyi idő még amíg felébred?- kérdeztem meg azt ami a legjobban érdekelt, szerettem volna már ébren látni őt.
-Ezt sajnos nem tudom még körülbelül sem megmondani, de ne öt percre számítsatok. Az se baj ha ti is alszotok egy kicsit, késő van már.
-Rendben, köszönjük- hajoltam meg, és kis késéssel a nálam sokkal alacsonyabb Jimin is aki eddig csak kapkodta a tekintetét köztem és az orvos között.
Miután az orvos távozott Jimin odament Taehyunghoz és a kezét megfogva nézte őt. Mintha beszélni akart volna hozzá nonverbálisan.
Én leültem egy távolabbi székre, Taehyung vezettem a tekintetem és vártam. Az első óra után Jimin kezdett fáradni, és nagy sóhajokat hallatott, mintha az segítene. A második óra elteltével Jimin elaludt. Nem mondom hogy kényelmes pózban, a széken ült teljesen előre hanyatlott fejjel. Én is szerettem volna már aludni egy kicsit mert nagyon fáradt voltam, de nem tudtam. Folyamatosan csak vártam hogy felébredjen.
Telt a fejem fölött az idő, nagyon lassan és nagyon sok. Éppen a kezemen pihentetve az állam telefonoztam unottan, amikor mozgolódást észleltem. Azonnal felkaptam a tekintetem Taehyungra.
Lassan nyitogatta a szemét, úgy tűnt zavarja a fény, így szinte felpattantam és lekapcsoltam egy lámpát hogy kevesebb legyen a világosság.
Először úgy tűnt nem fogta fel hogy hol van és én ki vagyok, aztán egy kicsit észhez tért. De még mindig úgy tűnt elég kába.
-Hogy vagy? Minden rendben?- fogtam meg a kezét, miközben teljes izgalomban voltam hogy végre ébren van. Közben kicsit meglöktem Jimint hogy felébredjen, így már ketten vártuk Taehyung válaszát.
-Fáradt vagyok-motyogta alig érthetően
-Oh, igen persze, aludj csak- engedtem el a kezét. Jiminre néztem, úgy tűnik ő is remélte hogy valamennyit fog majd beszélni Taehyung, dehát persze egy műtéthez használt altatás nem olyan egyszerű dolog.
Felkeltem hogy lekapcsoljam a lámpát teljesen, így szinte teljes sötétség volt és tudott pihenni.
Még egy kis ideig figyeltem őt miután elaludt, majd győzött a fáradságom és nekem is sikerült elaludnom. Így, hogy tudtam hogy Taehyung felkelt, már rendesen alszik nem stresszeltem rajta annyira. Így hát, a kórházban töltöttük az éjszakát, bár egyáltalán nem úgy terveztem azt a napot.

Ne haragudjatok ha az orvosi részén hülyeségeket írtam, próbáltam a legreálisabb lenni de így is vannak érdekes dolgok. Sajnálom, de azért próbálok fejlődni ^^