THE BEST/ Taekook BEFEJEZETT

18.rész

Az egész szombatot a gondolataim keresztüzében töltöttem. Mindig mikor eszembe jutott Jaeyoon próbáltam arra koncentrálni hogy csak pár óra és majd az ivás talán segít. Majd ezután rosszul éreztem magam amiatt, hogy próbálom a bűntudatom elhesegetni. Egyértelműen meg voltam róla győződve, hogy nekem emiatt rosszul kell éreznem magam, nem hagyhatom figyelmen kívül, míg a másik felem arra vágyott hogy csak felejtsem el.
Jungkook kérésére ettem is egy keveset, de nagyon nehezen csúszott le a torkomon. Lassan, nagyon lassan teltek az órák, nem tudtam magam mivel lefoglalni, emiatt pedig jöttek a negatív érzések. Az egész napom kudarcba fulladt.
Fél hét előtt egy kicsivel elmentem zuhanyozni, majd miután megszárítottam frissen mosott hajamat kivasaltam azt. Ennyiben kimerült a készülődésem, fogat mostam és felvettem egy fekete farmert egy szürke pólóval, arra pedig egy vékonyabb farmer dzsekit. Azonban, eltekintve attól hogy nem készülődtem sokat, a zuhanyban eltöltött hoszabb idő miatt így is már csak tíz perc volt hétig. A zsebembe mélyesztettem a kulcsomat, a péztárcámat és a telefonomat, majd már le is viharoztam a lépcsőn. Direkt siettem, ugyanis anya szobája mellett is elhaladtam aki nyílvánvalóan otthon volt, hallottam ahogyan gépel, mégsem szóltam neki. Amikor elájultam őt is értesítették a dologról, de ő nem jött haza. Még csak meg sem nézte mi van velem, egy pillantásra se méltatott. Nem számítottam rá hogy ennyire undorodjon tőlem a másságom miatt, azt gondoltam jobban viseli majd.
Ezekből a jelekből kiindulva gondoltam, hogy nem érdekli, hogy hova megyek és nincs értelme szólnom. Felvettem fekete, térdig érő kabátomat, majd ki is léptem a házból. Jackson teljesen időben érkezett, nem kellett sokat várnom.
Amikor beültem az autóba ő láthatóan jó hangulatban volt, rám viszont azonnal kiült a szorongás. Nagyon gyorsan változott a véleményem és azon gondolkodtam, hogy mégis lemondom a bulit, de amikor Jackson elindult eszembe jutott, hogy az nem lenne valami szép vele szemben. Így hát csöndben tűrtem az utat amíg elmentünk a bulihelyszínre, ami mellesleg elég ismerős területnek tűnt. Mint arra később rájöttem Jungkook pár percre lakott onnan. Ez a tény kicsit megnyugtatott, hogy a közelben van, nem kell félnem.
A bulihelyszíntől egyenesen rosszul lettem. Mondhatni egy pincehelyiség volt, ígyhát kevés volt benne a levegő. Bár nem volt kicsi olyan sokan voltak, hogy az összes teret betöltötték, ordított a zene és piaszag volt. Egy teljesen ismeretlen környezetbe kerültem negatív tulajdonságokkal ellátva, ami nekem nagyon nem tetszett, rögtön remegni kezdtek a kezeim. Jackson nem volt új a helyen, ismerősként kezelte ott a dolgozókat. Egy ruhatár szerű helyre kellett leadni a kabátainkat, így miután biztosra mentem hogy minden fontos dolgom jó mélyen a zsebemben van leadtam a kabátom.
Jackson azzal kezdte az egész bulit, hogy hozott nekem egy italt. Őszintén szólva nem tudtam mi volt az, leginkább fröccsre tippeltem. Ő nagyon jól érezte magát, már az első fél órában annyit ivott hogy táncolás közben le kellett vennie magáról ruhát, így egy szál trikóban táncolt tovább. Én egy asztalnál ülve figyeltem az italomat kortyolgatva, néha elmosolyodva azon, hogy ő legalább boldog.
Egy órával később már nálam is hatott az a pár pohár alkohol, lassult a beszédem és szédültem de még képben voltam. Jackson addigra teljesen kipurcant, megkért hogy menjünk ki a levegőre amit én a lehető legnagyobb örömmel fogadtam. Miközben mentünk ki még kért nekük két gyengébb italt. Azonban ahogy egy pillanatra visszafordultam, hogy megnézzem mit csinált, úgy tűnt mintha az egyik pohárba valami por állagú dolgot öntött volna.
Elkönyveltem, hogy hülyeséget gondolok és biztos csak az alkohol miatt képzeltem ilyet.
Nem tudtam volna Jacksonról ilyet gondolni.
Amikor már kint ültünk egy padon és levegőztünk kételkedve ugyan, de óvatosan belekortyoltam a poharamba, de semmi különösebbet nem éreztem rajta így inkább elvetettem a gyanúmat.
-Hogy érzed magad?- kérdezte egy nagy mosollyal az arcán.
-Jól, nagyon jól. Köszönöm, hogy elhoztál.-mosolyogtam rá. Hazugság. Vagyis inkább csak kegyes hazugság. Nem éreztem jól magam, nem lett az alkoholtól jobb kedvem és inkább csak haza akartam menni. De Jacksont nem bánthattam meg. Inkább úgy voltam vele, hogy majd megpróbálom gyorsan összeszedni magam és folytatni a megjátszást, akkor már meg is van oldva.
-Ez a legkevesebb. Csak ne legyél szomorú- mosolygott miközben kezét a combomra rakta. Összeráncolt szemöldökkel szépen lassan lesöpörtem a kezét majd megkértem, hogy inkább menjünk vissza mivel fáztam.
Jacksonnal leültünk egy fotelra odabent, de ahelyett, hogy beszéltünk volna, csak azt vettem észre, hogy Jackson túlságosan közel ült hozzám, de mivel a fotel szélén voltam nem tudtam arréb menni.
-Öhmm figyelj Jackson..- próbáltam szólni neki, hogy zavar, de még mielőtt elmondhattam volna kezét újra a combomra rakta és vészesen közel hajolt hozzám.
-Jackson mit csinálsz?!- próbáltam elhúzódni tőle.
-Taehyung, nagyon régóta tetszel már és szeretném ezt megtenni.. - mondta miközben áradt belőle a piaszag és megpróbálta a kezét a pólóm alá csúsztatni.
Azonnal kitört bennem a pánik és összerakódott a fejemben a kép. Nem képzeltem, Jackson be akart drogozni, hogy utána "kiszolgáltatott" legyek. Szerencsére gondoltam erre és nem ittam meg. A légzésem nehezebb lett, próbáltam összeszedni a lehetőségeim. Jackson sokkal erősebb nálam és részeg, ami egyszerre pozitívum és negatívum számomra. Aztán végül a menekülés mellett döntöttem, nem hagyhattam, hogy még egy ilyen dolog történjen velem.
Szerencsére könnyen kicsusszantam a kezei közül, majd szaladni kezdtem. Ellöktem az embereket az utamból, és amikor kijutottam az épületből az egyetlen dolog ami a szemem előtt lebegett, csakis Jungkook volt. Meg kellett találnom, rá volt szükségem, tehát rohanni kezdtem amennyire tudtam.
Mivel a kabátomat otthagytam, a vékony farmer dzsekim volt az egyetlen ami próbálta tartani a hőm miközben szaladtam a hidegben. Csak remélni mertem, hogy jó irányba megyek, ugyanis nem voltam teljesen jól és sötét volt. Beleittam a drogba és előtte is ittam, talán néhányszor el is estem a csúszós úton, de nem foglalkoztam vele, szaladtam tovább. Aztán egyszer csak eltűnt alólam a föld, leszaladtam a járdáról és mivel nem számítottam rá egy nagyot estem. Amikor éppen próbáltam felállni a térdemet fájlalva hirtelen nagyon erős deja vu-m lett. Eszembe jutott a rengetegszer visszatérő álmom. Az úton voltam. Kétséges állapotban. Az álmomban itt elütött az autó. Éppen sikerült felállnom amikor ez a gondolat eljutott az agyamig. A szívem kihagyott egy ütemet, nem volt másra időm csak jobbra kapni a fejemet.
Égető fénycsóva közeledett felém reménytelen gyorsasággal, mire én összeszorítottam a szememet.

Egy pillanatra újra kinyitottam a szemem. A saját vérem tócsájában feküdtem és nem messze tőlem szirénát hallottam. A fejemet érő mérhetetlen fájdalom szinte azonnal elkábított újra, ígyhát utolsó gondolatommal elköszöntem az élettől és újra átadtam magam a sötétségnek.