THE BEST/ Taekook BEFEJEZETT

15.rész

Olyan hirtelen és gyorsan mozogtak, hogy időm sem volt felfogni a tőrténteket. Először hang sem jött ki a torkomon, majd utána is a sírás miatt csak gyenge hangon próbáltam segítséget kérni, mindhiába. Könnyen elbántak velem, gyenge izmaim semmit nem lassítottak rajtuk, így hamar a magas épület tetejére értünk. Ott lelöktek a földre és a "biztonság kedvéért" belém rúgtak. Miközben hasamhoz kaptam az erős fájdalomra, észrevettem mióta nem eszek sokkal gyengébb vagyok. Ekkor akadt meg a tekintetem Jaeyoon-on, akinél egy kés volt. Amikor megláttam, ahogy az éppen lemenő nap gyenge fénye megcsillant rajta, szívem egy nagyobbat dobbant. Lassan közelebb sétált hozzám, lehajolva megfogta a kabátom nyakát és azt megszorítva elemelt kissé a földtől.
-Figyelj Taehyung. Kezdem már ezt rohadtul unni és az idő is jár le. Jobban tennéd ha megadnád a pénzt, a saját érdekedben. Akkor békén hagynálak teljesen.
-N-Nem- próbáltam beszélni a nyakamat érő szorítás ellenére.
-Miért nem?! Nem unod még ezt?- kérdezte miközben erősödött a tartás.
-N-nem tudnék s-sehonnan szerezni e-ennyi pénzt- magyaráztam miközben próbáltam az ujjait lefejteni.
Idegesen engedte el a ruhám miközben kissé arréb dobott.
Muszáj voltam az oldalamra fordulni a hátamat érő fájdalom miatt.
-Akkor játszunk egy játékot. Amíg tiltakozol, és nem mondod hogy megadod folyamatosan közelítünk majd egy kicsit az épület széléhez.- mondta miközben újra belém rúgott, mire egy gyenge nyögés hagyta el a számat.
Ez után újra megfogta a ruhám nyakát, de ekkor már sokkal jobban felemelt, egészen addig hogy megálljak a lábaimon. Azonban azok nem tudtak megtartani és újra összeestem.
Egy ideges sóhaj kiséretében emelt fel megint és vonszolt el ő maga nagyjából egy méterrel távolabb. Akkor elengedett és megütötte az arcomat kétszer. Annyira gyenge voltam, szinte teljesen csendben tűrtem.
-Szóval, újra megkérdezem. Megadod?- kérdezte emelt hangon.
Mikor egy fejrázással válaszoltam egyre jobban kikelve magából vitt el még pár méterrel távolabb.
-Közeledünk az épület széléhez. Már csak két méter. Még mindig tiltakozol??- rúgott belém, de a rúgás a vállam érte. Egy hangosabb nyekkenés hagyta el számat, majd ezt könnycseppek követték.
-Nhem-sírtam
Egészen az épület széléig vitt ez után és megpróbált a lábaimra állítani.
-Állj meg!- parancsolt rám miközben elővette a kését és a nyakam elé tartotta.
-Jaeyoon!- hallottam az egyik fiú figyelmeztető hangját
-Kussolj! Szóval Taehyung.. már nincs sok lehetőséged. Megadod a pénzt?!- nézett mélyen a szemebe.
Miközben arcomon folyamatosan folytak a könnyek megráztam a fejem.
Teljesen összetörtem. Bár meg akartam halni, az egészet nem így terveztem. Akárkire gondoltam, aki nekem fontos voltam abban a nyomorult életemben, azzal éppen rosszban voltam. Jiminnel összevesztünk, úgy válltunk el egymástól hogy hallatszódott a hangjában milyet csalódott bennem. Jungkook valószínűleg nem érthette mi van velem, csak ott hagytam. Az anyám éppen utált a másságom miatt.
Szerettem volna legalább egy levélben leírni az érzéseimet, hogy valammennyire megérthessék, de nem. Nekem még annyi sem jutott, hogy helyesen felyezzem be az életem. Egy gyilkosság áldozata leszek, miközben éppen mindenki utál.
Gondolataim közben arra észleltem fel, hogy kapkodom a levegőt és nem látok rendesen. Minden összefolyt körülöttem, nem tudtam hol vagyok, merre nézek. Láttam egy alakot, amint vélhetőleg felém ütne. Reflexből próbáltam védeni magam, azonban az egész teljesen máshogy sült el. Miközben kezdett kitisztulni a látásom, Jaeyoont láttam ahogy lába éppen elengedi az épület szélét. Olyan volt mintha lassítva láttam volna és minden képkocka megmaradt a fejemben. Jaeyoon ilyedt tekintettel és a kezével maga elé kapkodva távolodott. Nem volt lehetősége menekülésre, szabadon esett nagyjából 20 méter magasról. Mikor egyáltalán felfogtam mi történik Jaeyoon már túl közel volt a földhöz. Majd el is érte azt.
Megállt bennem az ütő. A fülemben tisztán éreztem ahogy dobogott a szívem, sokkal gyorsabban mint ami normális lenne. Pillanatokon keresztül nem tudtam mi van, a fejem majd szét hasadt és borzasztóan szédültem.
Amikor felfogtam a látványt elordítottam magam, miközben lábaim elengedtek és összeszorítottam a szemeim. Hajamba túrva zokogásban törtem ki, miközben egy dolog ismétlődött a fejemben: Megöltem egy embert.
Perceken keresztül csináltam ezt, nem tudtam elképzelni mi fog ez után történni velem. Nem voltam rá képes hogy elhiggyem, tényleg ezt tettem. Nehezen véve a levegőt megkerestem a lépcsőt és megpróbáltam leténferegni rajta. Fogalmam sem volt hol van a másik két fiú, és nem is tudtam azzal foglalkozni. Az egész olyan volt mint egy álom. Egy rémálom.
Mikor majdnem a lépcső alján voltam az egyik kanyarnál lecsúsztam a sarokba. A hajamba túrva és felhúzott térdemre könyökölve próbáltam lenyugodni. Megpróbáltam végiggondolni hogy egyáltalán hol akarok estére maradni, amikor eszembejutott, hogy Jungkook a közelben lakik. Amilyen gyorsan csak tudtam előkaptam, az akkor már törött, telefonom és tárcsáztam Jungkookot. Szinte azonnal felvette, én pedig majdnem bőgve próbáltam őt megkérdezni.
-Jhungkook, nálad mharadhatok ma eshte?
Jungkook teljesen összezavarodottnak hallatszott, de szinte azonnal válaszolt.
-Persze hogy itt maradhatsz, de mi tö..
-Mhegyek- nem hagytam hogy visszakérdezen, rögtön letettem.
Nagyon nehezen, de elindultam felé. Alig álltam a lábamon, fájtak a verés nyomai és érzelmileg is teljesen ki voltam. Arcomon folyamatosan folytak a könnyek miköben próbáltam visszaemlékezni merre is lakik Jungkook.
Időközben elkezdett sötétedni, és én is teljesen átfagytam. Minden ellenem játszott, én pedig már az ájulás szélén álltam.
Végül sikeresen megtaláltam Jungkook házát így gyorsan beszálltam a liftbe és siettem az emeletre ahol ő is lakik.
Amikor becsöngettem már teljesen rosszul voltam, úgy éreztem hányni fogok. Így mikor Jungkook ajtót nyitott gyakorlatilag beestem és siettem a fürdő felé, hogy kiadhassam magamból a stresszt.